Már a neve sem túl bizalomgerjesztő: lépfene. Viszont fontos tudni, hogy nem egy új baktériumról van szó, nem is a madárinfluenza x-edik változatáról, hanem egy olyan állatbetegségről, amit spórásodásra képes baktériumok okoznak. Itt a spórának komoly jelentősége van. A spórára általános iskolás korunkból emlékezhetünk, és az egyik fő jellemzője, hogy nagyon gyorsan szaporodik. Főleg az állatokat betegíti meg, de ettől még emberre is veszélyes lehet, és ha nem kezelik, halálos lehet. Viszont legalább emberről emberre nem terjed.
Hogyan fertőz?
A leginkább fogékony fajnak a szarvasmarha, a juh és a kecske számít. A ló, a kutya, a macska és az ember már kevésbé veszélyeztetett. Mivel a spórák akár évtizedekig is élet- és fertőzőképesek maradnak a talajban, nagyjából annyi is elég, ha rossz legelőre hajtanak ki egy állatot: ha például egy szarvasmarha olyan helyen legel, ahol egy lépfenével fertőzött állat teteme van a földben, és az utóbbi időben áradás vagy földmunka volt a területen, máris kész a baj. De a kór talajvizet is tartalmazó kútvízzel is terjedhet. Fontos, hogy a spórásodáshoz levegőre is szükség van, így egy elhullott állat tetemében nem képződik addig spórás baktérium, amíg a testet fel nem boncolják, vagy ragadozók szét nem szedik – ezt Pallós László, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettese magyarázza.
Akkor hogyhogy levágták a beteg állatot?
Ami most Tiszafüreden történt, az több súlyos jogszabály-sértés következménye. Az állattartó ugyanis nemcsak, hogy nem szólt az állatorvosnak, amikor az egyik szarvasmarhája hirtelen elhullott, hanem egy másik gyengélkedő állatot is levágott, és még el is adta. Mivel a lépfene nagyon gyors lefolyású is lehet az állatokban, az állattartóknak mindig gyanakodniuk kell, ha az egyik jószág előzmények nélkül, egyik napról a másikra elpusztul. A betegségnek ugyanis sokszor tünete sem jelentkezik az elhullás előtt. A mostani esetben az állattartó nem gyanakodott, vagy ha mégis, azt nem jelezte a hatóságnak.
És hogyan kerülhetett a közétkeztetésbe?
A gazda tehát levágta az állatot, ami amúgy elvileg nem tilos. Lehet házi vágás keretein belül is vágni, de ott az a szabály, hogy csakis a családtagoknak lehet belőle adni. Egy több száz kilós szarvasmarha esetén nem túl reális ez, és a szóban forgó gazda sem ezt tette, hanem eladta a húst egy közétkeztetéssel foglalkozó cégnek. Ragu készült belőle. Anélkül, hogy egyszer is hatósági állatorvosi húsvizsgálaton esett volna át az áru. (Nyilván, ha átesett volna, akkor rögtön felismerik a lépfenére utaló jeleket, így nem kerülhetett volna kereskedelmi forgalomba.)
Utóbb persze, mikor a gazda másik állata is elpusztult, már ő is gyanakodni kezdett, és a Nébih Állategészségügyi Diagnosztikai Laboratóriumában ki is mutatták a kórokozót, de akkor már késő volt. A közétkeztetési cég vezetője pedig utólag az MTI-nek elismerte, hogy hibázott: mivel régről ismerte a gazdát, nem kért hatósági bizonyítványt arról, hogy a hús egészséges, bár korábban nem vásároltak tőlük.
Ha sokan ettek belőle, miért csak ennyien lettek betegek?
Jelen esetben ez a szerencsésebb verzió volt – ha lehet ilyet mondani –, mert a lépfenének a belet és tüdőt megbetegítő változata jóval súlyosabb lefolyású, de ha időben felfedezik, antibiotikummal mindegyik gyógyítható. Az, hogy abból a 800 emberből, aki evett a húsból, senki nem fertőződött meg bél- és tüdőlépfenével, azt is jelenti, hogy szerencsére magas hőfokon, megfelelő ideig főzték az állat húsát: 15 perc alatt száz fokon az összes spóra elpusztul. A betegség viszont csak úgy szüntethető meg teljesen, ha a beteg állatokat nem ölik le, hanem gyógykezelik, mert így a baktériumok elpusztulnak, és nem alakulnak ki spórák.
A nyomozás során nagy valószínűséggel eljutottak mindenkihez, aki a fertőzött állattal érintkezett, és mindenkit elkezdtek antibiotikummal kezelni. Összesen nyolc ember került kórházba, ők valamennyien a vágás során kerültek a szarvasmarhával kapcsolatba, mindannyian bőr-lépfenét kaptak. A Heves megyei eset pedig ettől teljesen független: a gyöngyösi férfi otthon vágott marhát, a kezén támadta meg a betegség, és már haza is engedték a kórházból.
Mik a lépfene tünetei?
Ha valaki a bőrén fertőződik, akkor rovarcsípéshez hasonló, viszkető, apró piros csomók jelennek meg rajta. Ezekből 1-2 nap elteltével hólyagocska fejlődik, és a fertőzött területhez közeli nyirokcsomók megduzzadnak. Embernél normál körülmények között sokkal ritkább a tüdőlépfene, amikor a fertőzés a spórák belélegzésével történik. Ennek a tünetei lázas megfázáshoz hasonlók, a magas láz és hidegrázás mellett a beteg légszomjra panaszkodik, majd mellkasi gyulladás alakul ki. Ha valaki a beteg állat nyers húsából eszik, vagy a forralatlan tejéből iszik, akkor 17 nappal később a következő tünetek jöhetnek elő: étvágytalanság, láz, hasfájás, majd véres hányás. (Bővebb információ az Országos Epidemiológiai Központ oldalán.)
Milyen büntetés vár a felelősökre?
A mostani esetnél a Nébih ismeretlen tettes ellen tett feljelentést bűncselekmény alapos gyanúja miatt. Komoly pénzbírságra lehet számítani. A közétkeztető céget viszont nem szándékosan elkövetett bűncselekménnyel, hanem csak azzal vádolják, hogy ártalmas közfogyasztási cikket hozott forgalomba, ami vétségnek számít.
Én hogyan lehetek benne biztos, hogy nem veszek fertőzött húst?
Mi, egyszerű fogyasztók annyit tehetünk, hogy nem veszünk húst feketén, csakis a hentestől vagy áruházláncban, ahol csak húsvizsgálatokon átesett állatok húsa kapható.
