Szögezzük le gyorsan: a hallgatásnál MINDEN mondat jobb. De azért vannak olyanok is, amik néha túl könnyen csúsznak ki az ember száján. Márpedig a rák kapcsán azért érdemes pár másodpercig gondolkodni, mielőtt beszélni kezd az ember, pláne, ha tényleg szereted azt, aki éppen élete legfontosabb vallomását teszi.
1. Hogy vagy?
Ez voltaképp nem olyan rettenetes kérdés – csak hát amikor az ember rákos, akkor MINDENKI ezt kérdezi, és eljön az az idő, amikor unalmas mindenkitől újra és újra ezt hallani. Főleg mert nincs rá jó válasz – amikor az embernek a szemébe vágják a rák diagnózisát, utána elég pocsékul érzi magát, és ez még jó darabig így is marad. Gondolj arra is, hogy van, aki inkább szeretne egy kis időre megfeledkezni a bajáról, de akkor se lepődj meg, ha a beteg netán részletesebben számol be az állapotáról, mint ahogy te szeretnéd.
Mit mondj helyette?
Nem tudod, mit lehetne? Igen, van, amikor elhagynak a szavak. Ha nem jut eszedbe semmi, akkor mondd ki ezt nyugodtan! A rák diagnózisát nemcsak a betegnek, de a hozzátartozóknak és a barátoknak is nehéz elfogadniuk. Természetes, ha nem tudsz mit mondani, ha keresed a szavakat, és az is, ha úgy érzed, meg se tudsz szólalni. De egy dolog mindennél rosszabb: ha félelemből, hogy rosszat mondasz, inkább elmenekülsz a következő találkozás elől. Ha úgy érzed, nincs erőd, merszed felhívni a másikat, akkor küldj egy SMS-t, vagy képeslapot, vagy virágcsokrot. Csak hogy tudja, a hallgatás nem jelent felejtést!
2. Miben segíthetek?
Ez a második kérdés, amit mindenki feltesz – de amikor az ember rákos, akkor tele van a feje egy csomó félelemmel, kérdéssel, kétellyel. Hogyan lesz tiszta a lakás? Fogok tudni főzni a családnak? Hogyan jut el a gyerek a fociedzésre? De nyilván nem lehet megkérni egy ismerőst, bármilyen kedves is, hogy mossa már le az ablakot, vagy vállalja el a kutya megsétáltatását. Ráadásul a legtöbb beteg úgy érzi, hogy ha kérnie kell, az már a vég, ezért inkább erejük utolsó cseppjéig próbálják fenntartani a látszatot, hogy minden rendben van. Szóval a válasz valószínűleg ez lesz: “Semmiben.” De ez nem igaz!
Mit mondj helyette?
Gondolkodj el azon, hogy valóban miben tudnál segíteni, és tegyél konkrét javaslatokat. Például: “Szívesen elviszem reggelenként a gyerekeket iskolába, ha az segít!”, vagy “Nincs szükséged egy sofőrre, aki elvisz a kezelésre?”, vagy “Szombatonként úgyis megyek a piacra. Mi az a gyümölcs, zöldség amit hozzak neked onnan?”, esetleg “Vasárnaponként nagyobb adagot szoktam főzni, milyen étel az, amit a családod szeret? Szívesen hozok nektek is!”. Ha most vissza is utasítanak, tedd fel a kérdést újra és újra. Persze csak akkor, ha tényleg meg tudod ezeket tenni, és nem csak udvariassági köröket futsz.
3. Nem is látszol betegnek!
Lehet, hogy a te fejedben létezik egy sztereotip kép a rákbetegekről, miszerint kopaszak, törékenyek és sápadtak, de a valóságban sokféle rák van, és sokféle embert érint. Férfiakat, nőket, gyerekeket, kövéreket és soványakat – és különösen a kezdeti stádiumban nem látszik semmi a betegeken. Azt állítani, hogy a másik nem tűnik betegnek, kicsit olyan, mintha kétségbe vonnád a diagnózist, vagy mintha elvárnád, hogy összetörve várja a halált egy sarokban ülve, és azzal vádolnád, hogy nem veszi elég komolyan a dolgot!
Mit mondj helyette?
Nagyon jól nézel ki! Ez mindig nyerő mondat, akár rákos valaki, akár nem.
4. Olvastam egy jó cikket arról, hogy a jóga/makrobiotikus étrend/deutériumos víz/citrom segít legyőzni a rákot. Elhozzam?
Ha valakiről kiderül, hogy rákja van, akkor az orvosai azok, akik kezelést fognak neki javasolni. Függetlenül attól, mit olvastál a neten arról, hogy milyen káros a kemoterápia, a helyzet az, hogy több ezer klinikai teszt bizonyítja a hatékonyságát, és sok millió ember gyógyult meg általa. Erre van bizonyíték – arra nincs, hogy az általad javasolt gyógymód segíteni fog. A barátod valószínűleg maga is utánanézett már a neten a betegségének, és nagyobb szakértője, mint te, beleértve a szóba jöhető gyógymódokat is.
Mit mondj helyette?
A helyzet az, hogy ha nem vagy orvos, akkor okosabb, ha nem kezded el bombázni a barátnőd minden sületlenséggel, amit a neten olvasol, mint hogy a citrom gyógyítja a rákot, vagy a fokhagyma mindennek a kulcsa. Erre nincs szüksége. A legfontosabb az orvosba vetett bizalom, és hogy a beteg csak azt szedje az orvosa által felírt szereken kívül, amihez az onkológusa az áldását adta. Szerencsére a deutériumos víz vagy a citrom és a fokhagyma nem tud bajt csinálni, de számtalan egyéb csodás hatásúként reklámozott szer igen.
5. Gondolkodj pozitívan!
Értem én, hogy szeretnél segíteni, és valamiféle jó tanáccsal szolgálni, és valóban nagy szükség van ilyenkor a biztatásra, de ha ezt így mondod, azzal az ellenkező hatást érheted el. Egyúttal egy kicsit el is veszed a betegtől a jogot, hogy panaszkodjon, féljen, kételkedjen. Pedig lehet, hogy neki éppen arra lenne szüksége, hogy valakinek kiöntse a szívét.
Mit mondj helyette? Remélem, hogy minden rendben lesz.
A remény, az fontos szó. Mert mind ezt reméljük, és erről már lehet beszélni.
6. Le fogod győzni a rákot! Erős vagy!
Szögezzünk le valamit: az emberek nem azért halnak meg rákban, mert gyengék, és elvesztették a csatát. Ez egy végtelenül buta és sértő feltételezés. Azért halnak meg, mert későn diagnosztizálták a betegségüket, vagy nem használt a kezelés, vagy agresszíven gyorsan terjedt a betegség. Annak, hogy ki gyógyul meg és ki nem, nincs köze a személyiséghez, az életerőhöz és az átélt szenvedésekhez.
Mit mondj helyette?
Erős vagy, és egy csomó ember vesz körül, akik szeretnek. Remélem, hogy ez egy kicsit könnyít a súlyon, ami rád nehezedik.
7. Mik az esélyeid? Mennyi időd van még hátra?
Minden kérdés, ami a halálra irányul, meglehetősen udvariatlan. Egy rosszabb esélyekkel induló rákbeteg sem szeret a halálról beszélni, azon gondolkodni, hogy mennyi ideje lehet még hátra. Persze ez a kérdés nyilván őt is foglalkoztatja, de pontos választ senki nem tud neki adni, néha még az orvos sem. Vagy ha sejti, akkor sem biztos, hogy elárulja a betegnek. Így hát ő sem tudja ezt neked megmondani.
Mit mondj helyette?
Kérdezd meg, milyen kezelést kap. A beteg emberek egy része szeret beszélni a bajáról, és ha azt látja, hogy TÉNYLEG érdekel a sorsa és a gondjai, akkor szívesen elmeséli. Ám azt is észben kell tartani, hogy vannak zárkózottabb emberek is, akik a betegségüket magánügynek tekintik. Ha ezeket a kérdéseket elhárítja, akkor ne erőltesd. Ez nem azt jelenti, hogy nem akar veled beszélgetni, csak azt, hogy elege van már a ráktémából. Mi lenne, ha szóba hoznád a tegnapi tévéműsort, vagy egy közös ismerőst, akiről tudsz valami vicces pletykát? Ezek a normális, régi témák nagyon jól tudnak esni a betegágyban fekvő embereknek!
8. A nővérem/anyukám/nagyapám is pont ilyen típusú rákba halt bele.
Mindenkinek van egy rákos sztorija. De nem ez a legjobb alkalom, hogy elmeséld, pláne ha rossz véget ért. Kinek van szüksége arra, hogy egy másik ember halálán szomorkodjon, amikor éppen elég súly a lelkén a saját halandóságának a kérdése?
Mit mondj helyette?
A barátnőmnek is pont ilyen rákja volt, de meggyógyult, és ma kétgyerekes családanya, cégvezető, és minden évben lefutja a maratont. Kétszer. A pozitív példák reményt adnak, átsegítenek a nehéz időszakokon.
9. Tudom, hogy érzel.
Nem tudod. Még akkor sem tudod, ha neked is volt már rákod, sőt még ha ugyanolyan típusú rákod volt, akkor sem. Mert minden ember élethelyzete más, minden ember jelleme más, sőt még a rákja is más. Ráadásul ez a kijelentés rólad szól – hogy TE milyen szakértő vagy már a témában. Ráadásul ha tudnád, hogy mit érez, akkor tudnád azt is, hogy most arra van szüksége, hogy ő beszélhessen, nem arra, hogy meghallgassa sanyarú életed történetét.
Mit mondj helyette?
El sem tudom képzelni, hogy most mit élhetsz át, de szívesen meghallgatlak, ha beszélni akarsz róla.
10. Ez nem lehet igaz! Mit fogok csinálni nélküled?
Egyrészt a rák nem egyenlő a halálos ítélettel. Igen, nyilván a barátnőd is erre gondolt először, de valószínűleg azóta is folyamatosan igyekszik elhessegetni magától ezt a képet. Amire szüksége van, az a remény és a pozitív gondolatok – amire nincs szüksége, az a te bánatod, fájdalmad és gyászod, amit éppen rá akarsz pakolni. Szedd össze magad, ne sírj, ne borulj ki, ne hisztizz! Szorítsd össze a fogad, és nőj fel végre! Ma nem te vagy a főszerepben!
Mit mondj helyette?
Ha beszélni akarsz róla, szívesen meghallgatlak. Bármikor.
