Mesterséges megtermékenyítés: “Gáz, ha a szülők ivarsejtdonoroknak érzik magukat”

“Még ha minden simán megy is, a gyermekvállalás időszaka komoly próbára teszi a párkapcsolatot – hangsúlyozza dr. Vizi János szexuális medicina szakember. – Amikor beindul a babaprojekt, háttérbe szorul a normál szexualitás, elkezdik számolgatni a napokat, nézegetik a naptárt a mielőbbi gyermekáldás reményében. Kevesen tudják: optimális esetben is maximum 20 százalék az esély arra, hogy egy szexuális aktusból baba szülessen, ezért türelmesnek kell lenni! A terhesség, majd a kisgyermekes időszak pedig évekig visszavetheti a szexuális életet, mindezt több külföldi vizsgálat is igazolja. Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha nem jön spontán módon a gyermekáldás, és valamilyen beavatkozásra van szükség. Minél invazívabb módszerre kerül sor, annál nagyobb a kockázata a szexuális élet károsodásának.”

Sokszor már abból is probléma adódik, ha irányított aktusokra van szükség. Ilyenkor ultrahangon megnézi a nőgyógyász, mikor érik a petesejt, és előírja, mely időszakban kell nemi életet élni. Ez már önmagában sokat ront a spontaneitáson. Több férfi páciensem panaszkodik arról, hogy éppen a nő termékeny napjain lép fel nála kedvetlenség, rosszabb esetben merevedési zavar.

Érthető, hiszen senki sem szeret a tenyészbika szerepében tetszelegni – világít rá a szakember.

Ha pedig továbbra is késik a baba, komolyabb beavatkozásra kerülhet sor. A mesterséges megtermékenyítés két legelterjedtebb módozata:

• Inszemináció: A mesterséges ondóbevitel során a tisztított hímivarsejteket a méhbe fecskendezik, ezután pedig a megtermékenyülés természetes módon zajlik.
• In vitro fertilizáció, “lombikprogram”: Petri-csészében hozzák létre az embriót, majd egy kisebb műtéti beavatkozás során ültetik be a méhbe. Mindezzel párhuzamosan hormonális kezelés, “stimuláció” is történik.

“Hazánkban jelenleg a mesterséges megtermékenyítés arról szól, hogy produkáljon alkalmas ivarsejteket a pár, jöjjön létre a terhesség, legyen magzat, legyen gyerek. Mindeközben – ritka kivételektől eltekintve – nem foglalkoznak a szexualitással. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyenkor mindkét fél úgy érzi, ő valójában egy ivarsejtdonor” – vázolja fel a szomorú valóságot a szakértő. Ebben az időszakban ez lesz a férfi és a nő életének célja és értelme, mindent megtesznek azért, hogy megfelelő minőségben és időpontban produkáljanak ivarsejtet. Sajnos senki nem hívja fel a figyelmüket a lényegre: ők egy pár, örüljenek egymásnak, legyen mindettől függetlenül jó és élvezetes a szexuális életük.

“Néhány helyen ugyan rendelkezésre áll pszichológiai tanácsadás a párok számára, de az általában nem a szexuális életre irányul. Sokkal inkább arról szól, hogy a mesterséges megtermékenyítés során lazítsanak, ne görcsöljenek, hogy sikeres legyen a procedúra. Ennek a tanácsadásnak a része még, hogy felkészítik a nőt: ne élje meg katasztrófaként, ha mégis megjön a menstruációja.

A PLISSIT modell a mesterséges megtermékenyítésnél is hasznos

A szakember szerint a mesterséges megtermékenyítés folyamán is sikerrel lehet alkalmazni a szexuálterápiák során már bevált PLISSIT modellt. Ez a betűszó az angol permission (megengedés), limited information (célzott felvilágosítás), specific suggestions (speciális előírások, az egyénre szabott gyakorlatok) és az intensive therapy (hosszabb terápiás intervenció) szavakból áll össze.

• Első lépésként mindenki ventillál, a pár tagjai beszámolhatnak a félelmeikről, feszültségeikről a folyamattal kapcsolatban egy szakembernek. A legtöbb férfinek roppant kínos maga az ondó levételének a folyamata, hiszen ilyenkor kémcsővel a kezében, jó esetben is 30 éves Playboyokat nézegetve kellene eljutnia a csúcsra. Ráadásul tudja: az ajtó előtt ott topog a következő delikvens. Ez a módozat végtelenül deszexualizálja a mesterséges megtermékenyítést, pedig lehetne másként is csinálni.

Tamás, aki kétszer vett részt lombikprogramon a feleségével, erre így emlékszik: “Egy sivár szobába vezettek be, összesen egy fotel és egy agyonlapozott cipőkatalógus dobta fel a hangulatot. Az ajtó mögül behallatszott, ahogy a nővérkék megvitatják a hétvégi programjukat. Időnként megjelent egy árny a kiadó ablak előtt, aki nyilván azt próbálta kifürkészni, vajon végeztem-e már. Az idő sürgetett, hiszen számtalan apajelölt várakozott a folyosón. Tudtam, hogy mind az órát lesi, vajon hány perc alatt sikerül produkálnom. Döbbenetesen kínos volt az egész.”

• A következő lépcsőben a szakember elmondja, hogy milyen lehetőségek vannak. Fontos tudni, hogy az ondót nem muszáj a klinikán produkálni, lehet otthon, a nő segítségével is. Erről sok helyen azért nem tájékoztatják az érintetteket, mert kissé bonyolítja az eljárást. Az is előfordulhat, hogy valamit rosszul csinál a pár, és ettől nem működik a folyamat, vagy dugóba kerülnek és nem érnek be időben a klinikára stb. A mesterséges megtermékenyítést végző szakemberek szempontjából egyszerűbb és kevésbé kockázatos, ha minden kontrollált körülmények között, a procedúra helyszínén zajlik. A pár szexuális életét tekintve viszont sokkal kedvezőbb, ha az ondó levétele nem laboratóriumi körülmények között történik, hanem otthon. Vannak férfiak, akiket annyira frusztrálnak a klinikai körülmények és a teljesítménykényszer, hogy egyszerűen képtelenek elérni a merevedést. Ilyenkor megoldást jelenthet egy merevedést javító tabletta bevétele, de ezt a legritkább esetben ajánlják fel. Ráadásul sokszor ez nem is megoldás, mert hiába van merevedése a férfinak, nem tud ejakulációt elérni. Ilyen esetben sajnos kárba vesznek az egész megelőző procedúrára fordított erőfeszítések és nem kevés pénz is.

István így foglalja össze a tapasztalatait: “Összesen négy lombikprogramon vettünk részt, két gyermekünk született. Egyszer engedték meg, hogy otthon vegyem le a spermát, egy másik alkalommal pedig legalább a feleségem is bent lehetett velem a klinika erre kijelölt helyiségében. Nekem így sokkal kevésbé volt megalázó az egész művelet.”

• A harmadik lépés az, amikor a pár felvetéseire, problémáira személyre szabott válaszokat keres a szakember. Fontos például tanácsokkal ellátni a babára várókat, hogyan őrizzék meg a szexualitást a kapcsolatukban. Sajnos a számos próbálkozás közben sokan elfelejtik, hogy a szex egyben a közös öröm és gyönyör forrása is, nem pedig kizárólag az utódnemzést szolgálja. Nem könnyű, mégis ez lenne a legfontosabb: el kell választani egymástól a “gyerekcsinálást” és a szexuális életet.

Tamás felesége, Edina elképesztőnek tarja, mennyire mereven ragaszkodnak az orvosok a protokollhoz: “Hiába mondtam el már az első konzultáció alkalmával, hogy cisztám van, az orvos nem volt hajlandó meghallgatni. A leleteimet sem nézte meg, szigorúan követte az előírásokat. Amikor túl voltam jó néhány vizsgálaton, és közeledett a leszívás időpontja, egyszer csak rácsodálkoztak a cisztámra és műtétre küldtek. Kérdezni egyáltalán nem volt szabad, volt, hogy egy neves szakember rám vágta az ajtót. Két sikertelen lombikprogram után a nőgyógyászati problémáim miatt eltanácsoltak a mesterséges megtermékenyítéstől, végül örökbefogadás útján lett gyerekünk.”

• Az utolsó lépés az intenzív terápia. A mesterséges megtermékenyítési eljárás során sokaknak a nemi identitásukkal kapcsolatban támadnak problémáik: ha én nem tudok szülni, akkor én nem vagyok nő, ha én nem tudok gyereket nemzeni, akkor én nem vagyok férfi stb. Mindez már meghaladja a szexuális problémák világát, személyes, illetve kapcsolati krízisek léphetnek fel: ha mi nem tudunk gyereket csinálni, akkor mi nem vagyunk egy normális pár. Ilyenkor van szükség személyre szabott terápiára.

István felesége, Noémi általában hiányosnak tartja a kommunikációt: “Az orvosok le vannak terhelve, eldarálják, hogy miből mennyi injekciót kell beadni, mikor kell jönni leszívásra, beültetésre és körülbelül ennyi. Értem én, hogy nincs idejük ránk, mégis kedvesen, tisztességgel kellene beszélni mindenkivel. Nem egy nőt láttam, aki sírva jött ki, mert olyan stílusban beszéltek vele. A magánrendelésen viszont ugyanazzal az orvossal mindent meg lehet beszélni. Nem értem, hogy miért kell fizetni a normális hangnemért.”

Felvilágosításra van szükség

A szakember sajnálatosnak tartja, hogy Magyarországon alig van szakmák közötti együttműködés ezekben a kérdésekben. Akad olyan nőgyógyász, aki kikéri szakember szakvéleményét egy-egy esetben, de ezek inkább ad hoc jellegű tanácsadások. A másik probléma, hogy a tb a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban csak a gyógyszereket és magát a beavatkozást támogatja, ezen felül a pszichológiai, szexológiai tanácsadást nem. A legtöbb pár számára már az alapellátás is rendkívül megterhelő anyagilag, további szakembereket nem tudnak finanszírozni.