Hellyel-közzel sikerült betartanom a saját magam által felállított szabályokat, de valahogy mindig történt valami, amivel elbuktam: egy szülinapi torta, egy isteni ebéd anyánál, egy hétvégi fröccsözés (bár szerintem a fröccs belefér), mellé pár (sok) szál cigi.
A súlyom amúgy ingadozó (3-4 kiló fel-le, programtól, hétvégi kajálástól függően), ha elmegyek egy hét szabadságra, tuti pluszkilókkal érkezek vissza. De: már évek óta inkább inkább a testi-lelki egészség, a teljesség motivál, mintsem az, hogy úgy nézzek ki mint X vagy Y a címlapról, plakátról (régen ez izgatott, mint minden tinilányt). Régóta nem olvasok női magazinokat, nem nézegetek modellekről készült fotókat, és nem, egyáltalán nem érzem frusztráltan magam, hogy 65 kiló vagyok, vagy néha, egy-egy nyaralás után még ennél is több. Egyetlen célom van, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és ez nem az önsanyargatás útján valósul meg – ez teljesen egyértelmű.
A folytatásért kattints a Girlpower caféblogra!
