Nem feltétlenül úgy, ahogy a kicsit bogaras emberek szokták, hogy a buszon maguk elé mormogják, mi jár a fejükben, hanem inkább csak otthon a négy fal között javasolnám a gyakorlást. Egy kutatás szerint ugyanis egy kevés rendszeres magaddal beszélgetés nemcsak teljesen normális, hanem jót tesz a lelkednek is.
Nem újdonság, hogy a fejünkben állandóan folyik egy önbeszélgetés, néha beolvasunk magunknak, máskor biztatjuk a bennünk élő kicsiént, olykor még fárasztó is a fejünkben zajló monológ. A gyerekek mindezt hangosan teszik, általában kommentálják, hogy mit csinálnak, hova mennek és mindezt hogyan teszik. Ha ők például cipőt kötnek, akkor az gyakran hangosfilmmé válik: “Felette, alatta, húzd meg, nyuszifül…” A gyerekeknek ez a monologizálás segít, hogy fókuszáljanak az adott teendőjükre, és hogy kézben tartsák az eseményeket. Ugyanez igaz a felnőttekre is.
Bátran beszélgess magaddal
Talán, amikor vezetni tanultál, te is mormogtál magad elé, és ismételgetted a teendőket, hogy rögzüljön a helyes sorrend, hogy “kuplung, egyes, mindkét kéz a kormányon…” Azzal, hogy hangosan gondolkodsz, az agyad fókuszált marad, és sokkal jobban menedzselni tudod a feladataidat. Az University of Tessaly professzora, Antonis Hatzigeorgiadis szerint az önbeszélgetés cselekvésre motivál, összpontosítja a figyelmet, és segít elvégezni a teendőket.
Ezt a teóriát Gary Lupyan, a University of Wisconsin kongnitív pszichológusa bizonyította egy kísérletben, ahol önkénteseknek mutattak 20 képet különböző tárgyakról, majd arra kérték őket, hogy egy kijelölt tárgyat találjanak meg. A résztvevők felének azt mondták, hogy mondogassák maguknak folyamatosan ismételgetve a tárgy nevét, amit keresnek, míg a többieknek csendben kellett maradniuk keresés közben.
Azok, akik hangosan keresgéltek, 50-100 ezredmásodperccel gyorsabban találták meg a tárgyat, mint csendes társaik. Az általános következtetés az lett ebből, hogy a nyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem gyorsítja a gondolkodást és felfogóképességet. Még ha csak rövid szavakat is mondunk, nem egész mondatokat, az is nagy hatással lehet az elménkre. A kutatásban profi futókat is vizsgáltak és azt találták, hogy akik buzdító szavakat mondogattak maguknak sprint közben, mint például a “hajrá, gyerünk”, gyorsabban teljesítették ugyanazt a távot, mint a csendben futók.
Ne mondd, hogy “én”
Az is számít, hogy hogyan beszélgetsz magaddal. Ethan Kross pszichológus két csoport önkéntest kért meg, hogy mondjon beszédet 5 perc felkészülés után. Hogy még stresszesebbé tegye a feladatot, azt mondta a résztvevőknek, hogy szakértők előtt kell majd beszélniük, és felveszik őket videóra. Mindkét csoporttal közölték, hogy az önbeszélgetés módszere hatékonyabbá teszi a felkészülést, de az egyiknek egyes szám első személyben (én) kellett fogalmaznia, míg a másiknak egyes szám második vagy harmadik személyben (te, ő) kellett beszélnie önmagához.
A kísérletből az derült ki, hogy akik a “te” vagy “ő” névmást használták, sokkal kevésbé voltak stresszesek és határozottan jobban adták elő a beszédüket. Ez azért van, mert egy másik személyként beszélve önmagukhoz mentálisan eltávolították magukat a szituációtól, ami a szorongás csökkenéséhez vezetett. Ha úgy beszélsz magadhoz, mintha egy jó barátod lennél, az komoly önszabályozó hatással van, ez pedig segít a munkádban, kapcsolataidban, konfliktusaidban, hogy sokkal jobban a kezedben tartsd az életed.
