Igen, idézőjelben, mert a hormonális fogamzásgátlók mellett elvileg nem kellene menstruálni, és ez amúgy is csak egy mesterségesen kreált, a hormonmegvonás miatti vérzés, nem a szervezetünk természetes ciklikus működése miatt van. Akármilyen furán is hangzik, a tabletta melletti menzeszt csak a (zömmel férfi) nőgyógyászok találták ki a tabletták hőskorában, mert szerintük a havi vérzéstől “természetesebb hatású” a hormonálisan befolyásolt női szervezet működése. A nők ezt úgyis megszokták, bizonyára hiányolnák, ha nem lenne, a tabletta pedig nem tűnik majd “annyira” mesterségesnek – vélhették.
Úgy tűnik, azonban nem mindenki van ezzel így. Akik folyamatos fogamzásgátlással mesterségesen elbliccelik a vérzést, arról számolnak be, hogy ezzel időt, pénzt, sok-sok kellemetlenséget és stresszt spórolnak. Főleg azok, akik eleve fájdalmas vagy heves vérzésük miatt választották a hormonális fogamzásgátlást.
Kiszámoltuk, mennyibe kerül menstruálni!
Orvosi árnyoldalai, kockázatai persze a hormonkészítményeknek is vannak, önmagában a kényelem miatt remélhetően senki nem dönt mellettük, hanem gondosan mérlegeli saját egyéni egészségi és élethelyzetét.
A nők vajon átvennék az irányítást a ciklusuk felett, ha tehetnék?
Hormonok szedése árán valószínűleg sokan nem. Egyébként is a havi vérzés, árnyoldalai mellett is, tulajdonképpen megnyugtató dolog. Rendszeressége jelzi, testünk jól működik, elmaradása (alapesetben) arra figyelmeztet, gyereket várunk. A terhességi tesztek elterjedésével a teherbeesés észlelésének elmulasztásból fakadó aggodalom viszonylag olcsón eloszlatható, és a teszt még megbízhatóbb is, mint maga a vérzés ténye. Ne feledjük azt sem, hogy nem csak tablettával lehet “megúszni” a menzeszt.
Ameddig nem volt fogamzásgátlás, és a nők többsége nem csak egy-két-három alkalommal esett teherbe termékeny évei folyamán, és hosszasan szoptatott, akár évek is kimaradhattak szabályos menstruációs ciklus nélkül.
Habár a szülés utáni gyermekágyi vérzés sokunk életében olyan volt, mintha hat hét alatt bepótolnánk a terhesség alatt elmaradt összes menstruációt, sőt még előre is párat, tény, hogy a nők többsége még szülés után sem azonnal kezd menstruálni. Az, hogy kinek mikor tér vissza a ciklusa, egyedileg változó, és az is, hogy ezt ki hogyan éli meg.
Vajon milyen lenne menzesz nélkül is egészségesen élni, ha mondjuk mint egy varázspálca intésére ki-be lehetne kapcsolgatnia vérzést/termékenységet?
Először biztosan különös, hiszen megszoktuk. De ha belejönnénk? Belejönnénk? Azok a nők, akiknek egészségügyi okból nincs ciklusuk, mert például eltávolították a méhüket, ezt a veszteséget súlyosnak élik meg, és be kell vallanunk, abszolút megértjük őket, különösen, ha életük álmait, gyermekvállalási terveit húzta keresztül a sors ezzel a beavatkozással.
Mások úgy gondolják, ha szabadon választhatnák, bizony kapóra jönne, hogy nem kell a vérzéssel bajlódjanak havonta, és ezzel is egy lépéssel közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy ne tekintsenek rájuk “gyenge” nőkként, élhessenek bármilyen nomád körülmények között, időzónák között cikázzanak.
Sokan akkor sem válnának meg a havi vérzésüktől, ha gombnyomásra megtehetnék, mert úgy érzik, a ciklikusság életükben nemhogy rossz, de adott időszakokban egyenesen segít kreatívabbnak, vagy épp elmélyültebbnek lenniük, és ezt nem kockáztatnák semmiképp.
Azonban azt se felejtsük el, hogy – bár ez is hatalmas tabu, legalább akkora, mint a vérzés – a klimax után mind menstruáció nélkül végezzük. Sokan úgy érzik, lezárult életük igazi nőies korszaka.
Ennyire a nőiesség része lenne maga a vérzés?
A női szervezet normális működésének titkolása (az izzadáshoz, vagy pláne a szőrösödéshez hasonlóan) világunkban ugyanolyan természetesnek számít, mint a lélegzetvétel. Aki tabut döntögetne, azt maguk a nők is mélyen elítélik, és hát az olyan meghökkentő esetek, mint a tampon vagy betét nélkül menstruálva futóversenyen induló nő nem is biztos, hogy épp jó fajta figyelmet generálnak ennek az egyébként teljesen természetes jelenségnek.
A titkolózással mára többnyire úgysincs is annyira nehéz dolgunk. A menstruációs ciklust követő appok elterjedésével többé nem kell kézzel írt, apró naptárakat rejtegetnie senkinek, az Európában természetes áruválaszték és higiénés körülmények mellett ma már könnyű elfedni, mi zajlik testünkben.
Ritka (és egyben mindannyiunk által rettegett eset), hogy valaki úgy járjon, ahogy Christina Aguilera, aki közönség előtt fellépve kezdett vérezni, ráadásul egy temetésen. De álljunk meg egy szóra? Miért is olyan iszonyú tabu mindez? Ha az orrunk vére ered el, senki nem akad ki, mindenki megértő, segítőkész. Tudják, nyilván nem úgy terveztük, hogy a vizsgán/megbeszélésen/közértben így járjunk. Akkor a menzesszel miért nincs ez hasonlóan?
De vajon mi lenne, ha nem kéne titkolózni és szégyenkezni? Mi lenne, ha a férfiak éppúgy tisztában lennének azzal, hogy mivel is jár egy menstruáció, és nem tévhitek meg félinformációk alapján alakítanák ki véleményüket?
Vajon akkor is sokak számára kívánatos lenne a menstruáció felfüggesztése, ha a menstruáló nőt nem tartanák “hisztérikának” (amúgy is tévesen, mert hangulatváltozásai, problémái a többségnek nem a vérzés, hanem a PMS alatt vannak, a vérzés pedig a görcsöt és a fájdalmat hozza, ha épp olyan a testünk)?
Vajon mi a jobb megoldás? A természetes folyamatok megismertetése és elfogadása, vagy a mellékhatásokban is gazdag tudományos vívmányok segítségül hívása a sokak életét minden hónapban megkeserítő fájdalmak és kellemetlenségek ellen?
Te mit választanál?
