A világ más tájain csupasz gallyakkal mosnak fogat, mégsincs lyukas foguk

Míg a fejlett országokban az a szokás, hogy elektromos és hagyományos fogkefét használnak, addig a világ nagy részén, főleg a bennszülött kultúrákban és a fejlődő országokban régi fogmosási technikákat alkalmaznak, hogy tisztán tartsák a fogaikat – ha egyáltalán használnak bármit is erre a célra. De biztos, hogy a modern szájhigiéniai technikák jobbak, mint a botok, állati csontok és inak, gallyak, tollak és sündisznótüskék, amiket századokkal ezelőtt használtak az emberek? Vagy lehet, hogy az határozza meg inkább a fogaink épségét, hogy mit eszünk, és ha mi sem ennénk finomított cukrot és feldolgozott élelmiszereket, akkor nem is lenne szükségünk fogkefére?

A cukros civilizáció a hibás?

A British Medical Journalben megjelent tanulmány szerint azok, akik naponta kettőnél kevesebbszer mosnak fogat – tehát egyszer vagy egyszer sem –, 70 százalékkal nagyobb eséllyel néznek szív- és érrendszeri megbetegedés elé. A tanulmány azonban nem vizsgálta a résztvevők étrendjét.

Az egyik nagy különbség köztünk és a hagyományos társadalmak között, hogy ők nem esznek finomított cukrot és fehér lisztet. Nincsenek tökéletesen fehér fogaik és csillogó mosolyuk, de nem nagyon van lyukas foguk sem, pedig nem mossák a fogukat úgy, mint mi. Dr. Weston Price fogorvos már az 1930-as években tett világ körüli kutatóútja során számtalan bizonyítékot gyűjtött arra, hogy a fogszuvasodás leginkább a táplálkozástól függ, nem pedig öröklött és szájápolási tényezőktől.

A Táplálkozás és fizikális degeneráció című könyvében tíz olyan civilizációtól elszigetelt népcsoportot mutat be, amelyekhez nem jutott el a nyugati világ élelmiszere, és ahol 99,9 százalékban egy lyukas fogat sem talált. Például beszámol egy olyan eszkimó asszonyról, aki 26 gyereket szült, és 60 éves korára nem volt egy szál lyuk sem a fogain. Pedig a civilizációtól messze élő népcsoportok nem használnak az általunk ismert és használt fogápolási eszközök közül semennyit sem. A természeti népek fiatalabb generációinál azonban, akik már nyitottabbak voltak és kapcsolatba kerültek a mi világunk fehér lisztes, cukros ételeivel, azt találta, hogy szabályos fogszuvasodási járvány tört ki.

Hindu papok cseresznyefát használnak fogmosáshoz (Fotó: AFP)

K-vitamin, a megmentő

Price a kutatásai során összefüggést talált a lyuk nélküli fogak és a civilizáción kívül élők nyálában lévő anyag között, amiben később a tudomány beazonosította a K-vitamint. A Journal of Dental Researchben publikált tanulmányban végül arra jutottak, hogy K-vitamin-pótlással nagy mértékben megelőzhető a fogak szuvasodása.

Magas a K-vitamin-tartalmú ételek például:

• csirke- vagy libamáj
• erjesztett ételek, mint például a savanyú káposzta
• szabadon tartott állatok zsírja
• nyers vaj
• tojássárgája
• kelkáposzta
• spenót
• karalábé
• uborka
• mángold
• kelbimbó

Természetesen nem arról van szó, hogy most akkor szaladjunk el a legközelebbi gyógyszertárba K-vitamin-kapszuláért, és néha együnk mellé kelbimbót, hogy soha többé ne kelljen fogat mosnunk. Mivel a mi körülményeink között esélyünk sincs arra, hogy teljesen tisztán étkezzünk, és a kertünkben nevelt liba máját együk, ezért igenis szükség van emellett a napi kétszeri fogmosásra. A táplálkozással ugyan nagyban befolyásolhatjuk a fogaink egészségét, de nem csak ezen múlik, hogy hány szuvas fogunk van, ez csak az egyik faktor, amire érdemes nagyobb figyelmet fordítani.

Ahol nem ismerik a fogkefét

A világ számos táján gallyakat – leggyakrabban tölgyfáét – használnak fogtisztításra. Félbetörik a kis ágat, legömbölyítik a végét és a benne lévő nedvet felhasználva dörzsölik át vele a fogaikat. De a leghatásosabb már az ősi Kínában is az arakfa használata volt, aminek a nedve vírusölő hatású. A beduin törzseknél használt bot – miswak – pedig olyan fából volt, aminek magas volt a fluoridtartalma.

Így működik a miswak:

 használtak erre a célra, ők egy egész órán át tisztogatták vele a fogaikat, a felkelő nappal szembe fordulva, meditációként használva a fogmosást. A szintén indiai dzsaina papok pedig az ujjaikkal sikálták a fogaikat, minden körítés nélkül. Indiában még a mai napig használnak fogtisztításra mangó, kesudió- vagy kókuszdiógallyakat.

És hogy mit használnak fogkrémként? Indiában, Afrikában, Dél-Ázsiában és Észak-Amerikában gyakori, hogy porrá őrölt téglát, faszenet, sarat, sót vagy hamut vetnek be fogkrém helyett. Ezzel azonban ne próbálkozzunk otthon, mert károsíthatja az ínyünket, és még érzékeny is lesz a fogunk tőlük.

Most akkor gyűjtsek be pár gallyat, és dobjam el a fogkefét?

Véletlenül sem. Hacsak nem születünk újra eszkimóbőrben, hogy fókát együnk. Sőt sokkal inkább figyelnünk kell a szájápolásra, mivel a fogak egészsége hatással lehet a testünk más pontjaira is. A száj tele van baktériumokkal, amiket ha hagyunk elszaporodni, gyulladás léphet fel a test más területein, az autoimmun betegségtől kezdve a bélgyulladásig számtalan probléma gyökerévé válhat.

Úgyhogy csak mossuk szorgosan napjában kétszer a fogainkat, mert a nap folyamán egy vékony filmréteg rakódik rájuk, amit el kell távolítani róluk 24 órán belül. Kis fejű, közepesen kemény sörtéjű fogkefével, körkörös mozdulatokkal, ahogy azt általános iskolában tanították. És persze legalább 3 havonta cseréljük le, mert az elhasznált fogkefe már nem is fogkefe. A fogkrém már csak hab a tortán, a lényeg a jó fogkefe és helyes technika, hogy felesleges lyukak ne keletkezzenek a szánkban.

Forrás: MNN