A legtöbben hosszú listát tudnánk írni arról, hogy mi mindent utálunk magunkon, ami miatt nem feltétlenül esik jól, ha szembejön velünk egy tükör. Ha körülnézünk például a fogyókúrás csoportokban a Facebookon, akkor halomra találhatunk olyan kommenteket, amelyek jól leképezik, mit gondolnak magukban a nők a saját testükről:
“Olyan rondának érzem magam, gyűlölöm a testem.”
“Hatalmas a fenekem!”
“Utálom, hogy kövér vagyok.”
“Borzalmas, hogy ilyen alma formával születtem.”
“Utálom, hogy minden egyes falat rögtön meglátszik a combomon.”
Sajnos ez a lista nagyjából a végtelenségig lenne folytatható, pedig azt hinné az ember, hogy van egy csomó dolog, amit lehet utálni ezen a világon: ebola, elveszett kulcsok, elharapott nyelv, amitől minden falat fájdalmassá válik, vagy amikor megvágja a kezünket a papír széle… kismillió olyan bosszúság van az életünkben, amit sokkal inkább utálhatnánk, de nem, mi, nők, a testünket választjuk utálatunk fő tárgyának.
Miért gyűlöljük azt a testet, amelyik olyan keményen dolgozik értünk?
Ha belegondolunk, akkor az emberi test eléggé elképesztő, és kész csoda, hogy minden nap végzi a dolgát és életben marad annak ellenére, mi mindent követünk el ellene. Olyanokat, mint a túl sok stressz, kevés alvás, túl sok alkohol, túl sok gyorskaja és persze a kevés testmozgás. Mégis, amilyen keveset teszünk érte, olyan sokat várunk el a testünktől. Például elvárjuk, hogy parancsra adja le a felesleges súlyát pont annyira, amennyire mi kitaláljuk, és közben még izmosodjon is egyik napról a másikra, mert most épp az izmos az új szexi.
Amíg meg az anorexiás volt a szexi, addig meg azt akartuk tőle, hogy sorvassza el az izmait és felejtse el a zsírpárnáit. Pedig a testünk pont olyan és úgy működik, amilyennek lennie kell, attól függően, hogy milyen az életmódunk. Az, ahogy kinéz, miattunk és az életvitelünk miatt van, mégis a testünkre vagyunk mérgesek, és utáljuk hevesen, amikor a kinézete nem egyezik azzal, ahogy a fejünkben elképzelnénk magunkat. Ez így átgondolva kész őrület.
Hogyan szabadulhatsz meg a testeddel kapcsolatos frusztrációdtól?
Hogyan fogadd el magad úgy, ahogy vagy? Nem feltétlenül könnyű menet, de azért van pár dolog, amit megtehetünk a saját lelki békénk érdekében. Heather A. Hausenblas és Elizabeth A. Fallon pszichológusok remek gyakorlati tanácsokkal látnak el minket a Exercise and body image: A meta-analysis című könyvben, hogy hogyan fejezzük be az önutálatot.
1. Rendszeres testmozgás
A testmozgás nemcsak arra jó, hogy zsírt égessünk és lefogyjunk, hanem jót tesz a testképünknek is. Sőt az a remek benne, hogy fogyás nélkül is sokkal jobban érezhetjük magunkat, ha rendszeresen mozgunk, magabiztosabban élhetünk a saját bőrünkben akkor is, ha épp XXL-es.
A rendszeres testmozgás:
- Segít kapcsolódni a testünkkel: Megtanuljuk a saját testhatárainkat, hogy mégis mennyi helyet foglalunk el ebben a világban. Ez az alapja annak, hogy magabiztosabban mozogjunk az emberek és tárgyak között.
- Önbizalmat, belső erőt ad: Az, hogy keresztül bírunk vergődni egy nehéz edzésen, ad egy olyan belső tartást, amivel úgy érezzük, hogy le tudjuk győzni a mindennapi akadályokat.
- Irányítást ad a kezünkbe: Azt nem tudjuk irányítani, hogy a testünk milyen tempóban adja le a felesleget, de az edzéseinket tudjuk kontrollálni: milyen gyakran, milyen keményen és milyen céllal edzünk. Ez mind a mi irányításunk alatt áll.
2. Mit tesz értünk a testünk?
Azt könnyen össze tudjuk írni, hogy mi mindent utálunk a testünkön, de itt az ideje, hogy más szemmel nézzünk rá. Fókuszáljunk arra, hogy mi mindent tesz értünk a testünk. Teljesen gyakorlati szemmel nézve kövessük végig egy napját, és írjuk össze, mennyi tevékenységet végez el egy nap:
- kikel az ágyból,
- megmossa a fogunkat,
- megmossa a hajunkat,
- feláll és leül,
- kinyitja és becsukja a szekrényt, hűtőt, ajtót…
- beszáll és kiszáll az autóból, vonatról, buszról…
- bevásárol,
- iskolába megy a gyerekekért,
- dolgozni megy,
- felsétál tengernyi lépcsőn,
- megsétáltatja a kutyát,
- puha párnává válik, ha nem hajlandó a saját ágyában aludni a gyermek.
A te listád milyen hosszú lenne? Valószínűleg sokkal hosszabb, mint az, amit utálsz a testeden. Amikor arra gondolunk, hogy mennyi mindent tesz meg a testünk egyetlen nap alatt, akkor a kis tökéletlenségei máris sokkal kevésbé tűnnek fontosnak.
3. Beszélgessünk idősebb nőkkel
Jó módszer arra, hogy reálisabban lássuk a saját korunkbeli testünket. Például az anyukánk valószínűleg valami hasonlót mond majd: “Ha 40 évesen tisztában lettem volna vele, mennyire jó nő vagyok, akkor sokkal jobban szerettem volna a testemet, és nem aggódtam volna annyit a pár kiló feleslegem miatt.” Ha egy idősebb emberrel beszélgetünk, akkor biztos, hogy nem a hasán lévő zsírpárnákat fogja mondani arra, hogy mi számít neki igazán.
Helyette olyanokat hallunk tőle, hogy jobban szeretne aludni, könnyebben mozogni, és bárcsak körbe tudná újra futni a háztömböt fájdalom nélkül. Amíg fiatalok vagyunk, olyan természetesnek vesszük az egészségünket – egy idősebb ember új perspektívát adhat a saját testünkhöz és az élethez.
4. Változtassunk a gondolkodásunkon
A saját testünk utálata tipikusan az a negatív gondolkodás, amiben a belső kritikusunk boldogan lubickol. Talán már gyerekkorunk óta ott szól a fejünkben, lehet, hogy az a gonosz gyerek ültette belénk, aki csúfolt az iskolában, vagy az anyukánk volt túl kritikus velünk szemben. Egyetlen célja van ennek a belső kritikusnak, hogy folyamatosan elmondja nekünk, mennyire bénák vagyunk. Ahelyett, hogy hagynánk érvényesülni, próbáljuk ki a következőket:
- Szerepjáték: Amikor elkezdődik az önostorozás, akkor képzeljük azt, hogy ugyanezeket a mondatokat nem magunknak, hanem a párunknak, a legjobb barátunknak, vagy akár egy idegennek mondjuk. Mondanánk ilyeneket más embereknek? Miért mondjuk akkor saját magunknak?
- Gondoljuk át a miérteket: Egy kis önelemzés jól jöhet az önutálat ellen. Mi áll amögött, hogy kövérnek vagy edzés alatt csődnek érezzük magukat? Lehet, hogy túl tökéletesek akarunk lenni? Vagy csak már tele van a fejünk a sok módszerrel, hogy hogyan adhatnánk le a súlyunkból? Mi az, ami tényleg hajt minket legbelül a folyamatos elégedetlenkedés felé?
- Tartsunk szünetet: Az edzés és a fogyás kemény meló. Állandóan lelkifurdalásunk van, mert egyik sem megy tökéletesen. Pedig a folyamatos kudarcérzés és bűntudat nem a legjobb motiváló erő. Ahelyett, hogy folyton büntetjük magunkat, előbb próbáljuk ki első lépésként, hogy megbocsátjuk a testünknek, hogy nem tökéletes. Tegyük fel magunknak ezt az egy nagyon fontos kérdést: Hogyan tudnám szeretni magamat és a testemet annak ellenére, hogy nem olyan, amilyennek látni szeretném?
5. Játsszunk “10 évvel később” játékot
Az egyik legjobb technika arra, hogy pillanatokon belül szemléletmódot váltsunk, ha minden alkalommal, amikor épp szidalmazzuk a testünket, feltesszük magunknak a kérdést: “Fontos lesz ez 10 év múlva? Számít majd akkor is ennyire?” Így sokkal objektívebben láthatjuk a mostani helyzetünket, életünket, és könnyebben tudjuk értékelni, amit már elértünk, ahol tartunk, és el is feledkezünk róla, mekkora problémát okozott a súlyunk egy perccel ezelőtt még. Ezt a kérdést egyébként is érdemes sokszor feltenni magunknak, akkor is, ha nem a testünkről van szó, hanem szerelemről, munkahelyi problémáról vagy a gyereknevelésről. Meglepő, mennyire kevés dolog van, ami valóban számít majd 10 év múlva.
Képek: Brit+Co
