Egy levelet hoztam ismét nektek. Mikor elolvastam – egy 25 éves lány írta nekem –, egy csodálatos, megmagyarázhatatlan kellemes érzés ölelt át.
Mert teljesen átéreztem azt, amiről ő írt nekem… Az útjának kereséséről, a buktatókról, és arról a belső, megnyugvást jelentő boldogságról, ami megérintette akkor, amikor megtalálta a számára kijelölt életfeladatot.
Hiszen előfordul, ahogy telnek az évek felettünk, nem mindenkinek adatik meg, hogy már a nagybetűs élet kezdetén meglelje a célt, amiért ő megszületett. De kapunk jeleket – mindannyian. Van, aki elkeseredve keresi, számos úton elindul, mire megleli azt, amelyik neki van kijelölve, de gyakran maga a sors segít neki ebben.
A folytatásért kattints az Ápolónő caféblogra!
