A NIH-AARP nevezetű évekkel ezelőtti amerikai tanulmány, amit azóta már egy sor hasonló követett, bebizonyította, hogy az édesítőt tartalmazó italok fogyasztása idősebb felnőtteknél növeli a depresszió kockázatát.
A különböző mesterséges édesítőszerek, mint például az aszpartám, komoly káros neurológiai hatásokat produkált úgy, hogy módosította az agyi neurotranszmitterek, mint a dopamin és a szerotonin termelődését. Mind a kettő a boldogság érzéséért felelős.
Fontos megjegyezni, hogy nem jelentkeztek mindenkinél ezek a káros hatások, de érdemes végiggondolni, hogy valóban nevezhetjük-e ezeket biztonságos édesítőknek.
A vita a 80-as évekig vezethető vissza, mikor az aszpartámmal kapcsolatban nem jegyeztek be maximális napi beviteli értéket, azonban a fogyasztók 1%-a jelezni kezdte a káros hatásokat az FDA (az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer Engedélyeztetési Hivatal) felé.
Ezután a hivatal kivizsgálta az ügyet, és talált összefüggést a betegek kórtörténetében: akiknél korábban előfordult hangulati zavar vagy depresszió, különösen veszélyeztetettek az édesítőszerek káros hatásainak kialakulására.
A depresszión túl bizonyos kutatások egyéb negatív hatásokat is tapasztaltak, többek között fejfájást, álmatlanságot és görcsöket. Később pedig bebizonyosodott, hogy a fejlődésben lévő szervezet számára káros tanulásbeli és érzelmi változásokat idézhet elő.
Az FDA meghatározott egy napi beviteli maximumot, 50 mg-ot, Európában pedig ez a szám 40 mg. És egy másik fontos intézkedés: Magyarországon – és a világ több országában is – rá kell írni minden aszpartámtartalmú termékekre, hogy “Fenil-alanin-forrást tartalmaz”, amely a fenilketonuria betegségben szenvedők számára figyelmeztető jelzés, ők ugyanis nem tudják lebontani a fenil-alanint.
Nem foglalnánk mi sem állást a kérdésben, de azért azt a következtetést levonhatjuk, hogy jobban járunk, ha megpróbálunk az édesítős üdítők helyett inkább tisztított vizet vagy ásványvizet inni.
Olvass tovább édesítő témában!
- Édesítés másképp? Természetesen sztíviával!
- Édes íz kalóriák nélkül – létezik?
