Ha abból indulunk ki, hogy bármelyik sejtünk lehet rákos elfajulás kiindulópontja, logikusnak tűnik, hogy minél több sejt van egy élőlényben, annál nagyobb eséllyel alakul ki nála rákos megbetegedés. Egy elefántnak mintegy százszor több sejtje van, mint egy embernek, mégis sokkal ritkábban betegszenek meg rákban.
Egy csapat tudós ennek a látszólagos ellentmondásnak igyekezett utánajárni. A megoldást az elefántok DNS-ében találták meg. Minden faj rendelkezik olyan védőmechanizmusokkal, melyek révén a szervezet a DNS meghibásodása miatt elfajuló sejteket igyekszik felismerni és kiiktatni, mielőtt azok kontrollálatlan szaporodásba kezdenének. Az elefántoknak egyszerűen hatékonyabb a “tűzjelzőjük”, mint az embereké, a testük gyorsabban képes lecsapni a rákos sejtekre.
Klassz séró és irigylésre méltó gének
Az is érdekes magyarázatnak tűnik, hogy az elefántoknál a szaporodási csúcs az élet vége felé jön el, míg az ember, főleg a nők, évtizedeket leélhetnek még az után, hogy szaporodás szempontjából a legjobban, vagy egyáltalán képesek teljesíteni. Ha onnan nézzük a kérdést, hogy az élet célja a szaporodás, az evolúciónak nem sok érdeke fűződik a szaporodni már nem képes egyedek életben tartásához, ami magyarázat lehet az idősebb korban gyakori betegségekre, köztük az időskori rákokra: egyszerűen nem épült ki ezek ellen “költséges” védelmi rendszer.
És azt se feledjük, amit a vizsgálat egyik vezetője is megjegyzett: “Az elefántok például nem dohányoznak.”
Forrás: bbc.com
