A szájbalzsamfüggőség létét vitatják mind egyes bőrgyógyászok, mind pszichológusok. Tény, hogy nem önálló betegségkategória, viszont nyilván nem véletlenül létezik önálló oldaluk azoknak, akik úgy érzik, képtelen állandó ajakkenegetés nélkül létezni. Mindenképpen nehéz normálisnak tekintetni, ha valaki naponta 300 alkalommal keni be a száját ajakbalzsammal.
“Call centeresként dolgoztam, és minden alkalommal, amikor új ügyfél jelentkezett be, bekentem a számat. Minden ragadt a balzsamtól. Végül kirúgtak. Egyetlen napot sem bírok ki szájbalzsam nélkül. A múltkor le akartam szokni, végül hajnali kettőkor kellett keresnem egy drogériát, mert nem bírtam tovább.”
“Ha nem használhatok szájbalzsamot, elviselhetetlen szorongás lesz úrrá rajtam, és képtelen vagyok másra gondolni. Mindig hordok magammal balzsamot, és elrémiszt a gondolat, hogy egy nap történik valami, és én többé nem jutok hozzá.”
Naponta háromszázszor?
Egy Kerri nevű nő egy meeting közepén gyakorlatilag pánikrohamot kapott, amikor kifogyott az ajakbalzsama, és véresre nyalogatta a száját. Végül kirohant a teremből, és fúriaként rontott be a szemben lévő drogériába, hogy szerezzen egy ajakírt. Majd futott vissza a meetingre, ahol észrevette, hogy mindenki őt bámulja. Mint később kiderült, azért, mert gyakorlatilag az egész arcát vastagon borította a zsíros balzsam.
Kerri ennek ellenére nem tartja a dolgot olyasfajta függőségnek, mint mondjuk a kábítószer- vagy alkoholfüggőséget. A szakemberek is inkább a kényszeres zavarok közé sorolják a jelenséget, ami megnyugtató hatással van az érintettre, kábé mint a napi kétszázszori kézmosás.
Forrás: womenshealthmag.com
