Négyes stádiumú mellrákot állapítottak meg nála, de ő ment előre, és tényleg nem adta fel. Alapítványoknál önkéntes, blogot ír, és van egy szépen cseperedő vállalkozása, amiben egyedi tervezésű fejkendőket készít. Brjeska Dórával készített interjúnkat itt olvashatod!
Nekem az okozta a gondokat, a rossz érzéseket, hogy mi lesz azokkal, akik itt maradnak. Nélkülem… talán egyedül. Oké… teljesen biztos vagyok benne, hogy vannak, akiknek fel se tűnne, ha egyik nap nem lennék többet, vannak, akiknek kicsit hiányoznék egy ideig, de azt is tudom, hogy vannak, akik életéből tényleg, igazán hiányoznék. Szóval a haláltól egyáltalán nem félek, attól viszont annál jobban, hogy itt mi lenne utána. Nekem ez okozta a legnehezebb napokat, amitől komolyan fizikailag rosszul tudtam lenni időnként. Én nem hiszem, hogy a halál volt az első, amitől féltem.
Mert hát miért kellene félni tőle? Teljesen kizártnak tartom, hogy a túloldalon olyan gonosz rajzfilmfigura-szerű vasvillás kisördögök várnának, akik folyamatosan a fenekünket bökdösik bosszúból, azért amit esetleg elkövettünk. Szerintem, aki odaát van, jó helyen van, egy nagyon békés helyen, ahonnan figyel minket, és talán ha odafigyelünk, még jeleket is küld. Igen, ezt teljesen komolyan gondolom. Én, amikor kiderült, hogy beteg vagyok, akkor még nem is gondoltam a halálra, mert egy megoldandó apróság volt az egész. Nem az volt a legnagyobb félelmem, hogy meghalok, és mi lesz velem… velem… Csak élni akartam, és nem magam miatt első sorban…
Forró Juli és Eszti rajzai illusztrálják a könyvet
Akármilyen erős az elhatározás, történhetnek bakik. Tehát mindig kell lennie egy B tervnek, meg C-nek meg amennyit csak akarunk… mármint amennyi valójában kivitelezhető…
Még a legelején pár nap alatt elkészítettem a rendkívül szövevényes, mindenkire kiterjedő tervemet, hogy kinek mi lesz a feladata, mit hogyan kell megvalósítania, és mit várok tőle abban az esetben, ha mennem kell. Mert nekem még rengeteg dolgom van és attól, hogy esetleg egyszer meghalok, még nincs vége, csak meg kell oldani a folytatását.
Igen, szerintem kell egy ilyen terv, mert itt kell hagyni valamilyen segítséget legalább rövidtávon, amíg helyre állnak a dolgok… bár szerintem a minél hosszabb távú a legjobb, az a biztos… Ugyanis vannak dolgok, amik segítség nélkül sokkal nehezebben mennek, ezt már megtapasztaltam, és ki vagyok én, hogy csak úgy itt hagyjak mindent és mindenkit egy szó nélkül.
