Okamoto 15 éves volt, amikor édesanyja elvesztette a munkáját. Egy darabig barátoknál, ismerősöknél húzták meg magukat, ahonnan Nadyának minden nap négy órájába telt, amíg eljutott abba a magániskolába, ahol ösztöndíjasként tanult. Egy évvel később már egy olyan szükségszálláson találta magát, ahová a párkapcsolati erőszak elől menekülnek a nők.
Nadya Okamoto 18 évesen már egy globális jótékonysági szervezetet vezet (Fotó: www.camionsofcare.org)
“Bántalmazó kapcsolatban éltem egy nálam idősebb férfival, ráadásul erről nem szóltam anyukámnak – mondta Okamoto a The Huffington Postnak adott nyilatkozatában. – Ez azután volt, hogy visszakaptuk a lakásunkat, amiért anyukám nagyon keményen dolgozott. A szükségszálláson hallottam a többi nő történetét, akik nálam sokkal rosszabb helyzetekbe kerültek.”
Nadya ekkor határozta el, hogy létrehozza a Camions of Care nevű nonprofit szervezetet, amelynek elsődleges célja, hogy női higiéniai eszközöket juttasson el a rászoruló nőkhöz és lányokhoz. A szervezet ma már több mint 13 országban, 40 partnercéggel és 60 egyetemmel együttműködve üzemel, Nadya pedig 18 évesen a Harvard egyetem hallgatója.
“Sok nonprofit azért nem szerez a rászorulóknak bizonyos dolgokat, mert nincs pénzük rá, vagy mert nincsenek tisztában az igénnyel” – magyarázta Okamoto a HuffPónak. “A legtöbb szervezet azért nem foglalkozik a tisztasági betétekkel és tamponokkal, mert kevesen szólnak csak emiatt. Pedig azok a nők, akikkel mi beszéltünk, elmondták, hogy mekkora szükségük lenne ilyesmire. A Camions of Care ezért vállalta, hogy egyfajta közvetítői szerepet tölt be a hajléktalan nők és az őket ellátó menedékhelyek, szükségszállások között. A többi nonprofit szervezet figyelmét is szeretnénk felhívni erre, a nők számára pedig lehetőséget szeretnénk teremteni, hogy bátrabban beszélhessenek a menstruációval és a higiéniával összefüggő igényeikről.”
Okamoto akkor kezdte sejteni, hogy jó úton jár, amikor a szervezet önkénteseivel utcára vonultak és tisztasági csomagokat osztottak a hajléktalan nőknek. Közülük az egyik sírva fakadt, amikor rájött, hogy valakinek végre eszébe jutott, hogy az utcán élő nőknek is szüksége van például tisztasági betétre.
“Amikor 15-16 éves voltam, sokat küzdöttem a depresszióval és az öncsonkítás gondolata is felmerült bennem, mert annyira tehetetlennek éreztem magam – mondta Okamoto. – Azonban a pesszimista hozzáállásom ellenére hallottam a többi nő történetét, és rájöttem, hogy hálásnak kell lennem, mert ők sokkal rosszabb körülmények közül érkeztek. Igazából az akkori fejemmel fel sem fogtam, hogy min mennek keresztül.”
Okamoto célja, hogy a Camions of Care tovább növekedjen: ennek érdekében 2017-ben átalakítják és átnevezik a szervezetet. Erre azonban csak jövőre kerülhet sor, most ugyanis az ünnepi időszakra időzített adománygyűjtő kampányukon dolgoznak.
Érdemei elismeréséért Nadya Okamotót nemrég a Women of Worth 2016 díjjal tüntették ki.
