Szomorú estről számolt be a Bors: egy idős férfi az egyik budapesti gyermekorvosi rendelő előtt lett rosszul, és esett össze. Csupán egy járókelő segített neki, hívta a mentőket és segítséget kért a rendelőben. A Bors szerint először az asszisztens válaszolta azt, hogy mivel már hívta a mentőket, ezért nem tudnak többet segíteni, majd a rendelő orvosa sem tett semmit, “mivel azt hitte, hogy részeg a férfi”. Legalábbis ezt mondta a szemtanú, aki megpróbálta megmenteni az idős bácsi életét. A mentők 45 percig küzdöttek a férfi életéért, de nem sikerült őt megmenteni, és meghalt. A mentőt hívó férfi panaszt nyújtott be a Magyar Orvosi Kamaránál a rendelő háziorvosa ellen.
“Amikor megérkeztem a rendelőhöz, elismerem, észrevettem a földön fekvő férfit. Viszont akkor és ott nem tudtam volna semmit sem tenni az életéért. Van egy olyan orvosi kötelezettség, aminek értelmében nem veszélyeztethetem a beteg életét, máskülönben én viselem a következményeket. Szerencsére a mentők hamar kiérkeztek” – nyilatkozta a Borsnak a férfi, aki évtizedek óta rendel a kerületben, és azt állítja, hogy tiszta a lelkiismerete. Mint mondta, gyermekorvosként rendelési időben a beteg gyermekek ellátása a feladata, az intézményen kívül viszont nincs felelőssége.
Képünk illusztráció
Dr. Szentimrey Mária ügyvédet, egészségügyi szakjogászt kérdeztük arról, vajon helyesen járt-e el szerinte az említett háziorvos. “Nem ismerem pontosan az említett esetet, de a cikkben szereplő információk alapján rendkívül aggályosnak tartom az orvos viselkedését. Véleményem szerint csak abban az esetben tagadhatta volna meg a segítségnyújtást, ha bizonyítani tudja, hogy ott, abban az időben egy ugyanolyan súlyos beteg gyermeket kellett ellátnia, aki szintén életveszélyben volt. Az én álláspontom szerint csak ekkor lett volna megfelelő indoka arra, hogy ne foglalkozzon a rendelő előtt fekvő idős férfival.
Azt is világosan látnunk kell, hogy minden képzettsége meglett volna arra, hogy gyermekorvosként ellássa az idős embert, hiszen általános orvosi képzettséggel rendelkezik, utána tette le a gyermekorvosi szakvizsgát. Nyilván orvosként jobban el tudta volna látni a beteget, mint a járókelő, aki megpróbált segíteni, de nem orvos, ezért nincs olyan tudásnak és képzettségnek a birtokában, mint egy szakember. Az orvossal szemben nagyobb az általános elvárhatósági-gondossági mérce, mint »civil« járókelők esetében.
A Bors cikkében szereplő orvosi nyilatkozattal kapcsolatban, miszerint: »Van egy olyan orvosi kötelezettség, aminek értelmében nem veszélyeztethetem a beteg életét, máskülönben én viselem a következményeket« – érdemes megjegyezni, hogy nincsen olyan szabály, mely szerint egy orvos azért nem segít egy betegen, mert esetleg a segítséggel veszélyezteti az életét, és az esetleges felelősségre vonás alól a segítségnyújtás elmulasztása alól mentesülne” – mondta el az NLCafénak nyilatkozó ügyvéd.
