Éva 35 éves, 6 éve él Németországban, Lübeckben, ahol vendéglátásban dolgozik. Neki csak jó tapasztalatai vannak a német egészségüggyel kapcsolatban, már Lübeckben született meg kislánya is:
“Tudom, elég furcsán hangzik, de amikor kislányom születésekor kórházba kerültem, nagyon jól éreztem magam, haza sem akartam menni. Nagyon kedvesek és figyelmesek voltak a nővérek, az orvosom is. A kórházi koszt fogalma Németországban teljesen átértékelődött bennem: ebédre például több menüből választhattam, ami például pisztrángból, salátából, levesből és desszertből állt. Természetesen a szobákhoz tartozó mosdókból nem hiányzik a WC-papír, ezenfelül könyvek, tévé, hűtő is található a kórtermekben, és hogy otthonosabban érezze magát a beteg, a falakat képek, az asztalokat vázák díszítik, amit egy-egy csokor virág igazán feldob. Tényleg olyan érzésem volt, mintha egy szállodában lettem volna” – áradozott Éva.
A német egészségügyi ellátás szervezete a szövetségi államrendhez alkalmazkodik. Az irányítás felelőssége a szövetségi és a tartományi kormányok között, valamint a helyi egészségügyi hatóságok és szervezetek között oszlik meg. Németországban a 2007–2009-es időszakban vezették be a teljes lakosságra kiterjedő biztosítási védelmet. A lakosság 85 százaléka részesül a szolidáris alapú kötelező egészségbiztosításban, körülbelül 10 százalék a magán-egészségbiztosítókkal szerződöttek aránya, 5 százalék (katonák, rendőrök) rendelkezik speciális biztosítással. A magánbiztosítókkal szerződők körébe a bizonyos jövedelmi szintet meghaladó lakosok (például vállalkozók, köztisztviselők, a lakosság mintegy 20 százaléka sorolható ide) tartoznak, akiknek választási lehetősége van a kötelező és a magánbiztosítás között. Kiegészítő magánbiztosítással a lakosság körülbelül 24 százaléka rendelkezik.
Évához hasonlóan, Erika is nagyon jó véleménnyel van a németországi kórházakról, az ellátásról. Erika 45 éves, 15 éve él Kölnben német férjével és két csemetéjükkel. Jelenleg kozmetikusként dolgozik.
Fotó: Carsten Koall / Getty Images
“Több magyar és német kórházban jártam már. Amíg a magyar kórházakban általában küllemre kevésbé étvágygerjesztő, ízre gyakorlatilag semmilyen ételeket kaptam, addig itt, a német kórházakban napi szinten három menüből lehet választani, s ezek ízletes, minőségi alapanyagokból készülnek. Otthon volt, hogy napokig felém sem néztek az orvosok, itt pedig gyorsak, nem gondolkodnak a beteg fölött, ha nem indokolt a kórházban maradás, mehetsz haza, ha indokolt, akkor mosolyogva, hatékonyan és gyorsan ellátnak” – mesélte Erika, aki a sürgősségi ellátást is csak dicsérni tudja:
“Volt, hogy sürgősségi ellátásra szorultam, de nem kellett egy egész napot várakoznom például azért, hogy vért vegyenek tőlem. Nem kellett külön beutalóért futkosnom, azonnal megcsinálták a vizsgálatot, és az eredmény is 10 perc múlva kész volt. Pár hete történt a következő pozitív tapasztalatom: a háziorvosom CT-vizsgálatra küldött, amit másnap el is végeztek. Ha jól tudom, Magyarországon a megállapított súlyosságtól függően akár hónapokat is várni kell egy ilyen vizsgálatra. Én kifejezetten örülök, hogy Németországban élek” – mondta Erika.
A német lakosság járóbeteg-ellátását elsősorban az önálló praxisban vagy ritkábban csoportpraxisban tevékenykedő több mint 139 ezer orvos látja el. A privát praxist folytató orvosok többsége szerződéses viszonyban van a kötelező egészségbiztosítási rendszerrel. Ennek keretében a betegek szabadon választhatják meg orvosukat, függetlenül az orvos szakterületétől, szakképesítésétől. A kórházi ellátást vagy a háziorvos, vagy egy szakorvos beutalójával vehetik igénybe a betegek.
A hálapénz fogalma nem létezik
Ervin 42 éves, aki családjával együtt él Münchenben 3 éve, és építészmérnökként dolgozik. Ő is elmesélte tapasztalatait: “Amint lett bejelentett munkahelyünk a feleségemmel, intéztük az egészségbiztosítást is, de mielőtt a kártyák megérkeztek volna, beteg lett a kisfiúnk. Szerencsére ez nem jelentett nagy gondot, egy hosszú ideje kint élő és dolgozó magyar doktornő egyből fogadott minket, konzultáltunk, ellátást és útmutatást kaptunk, sőt gyógyszert is a rendelő szekrényéből. Jogosnak éreztük a Magyarországon szinte kötelező, de mindenképp ajánlott hálapénzt. A borítékot átadtuk, de pillanatok alatt vissza is került hozzánk, némi kioktatással: Németországban nincs hálapénz. Szerencsére a doktornőnk tisztában volt a magyar szokásokkal, így nem sértettük vérig, de kedvesen figyelmeztetett minket, hogy ezt más orvosnál ne tegyük, mert vagy nem fogják érteni, vagy kikérik maguknak” – mesélte Ervin.
Fotó: Carsten Koall / Getty Images
TÉNY! Németország azok közé az országok közé tartozik, ahol a legmagasabb a GDP arányában az egészségügyre fordított összeg, csak az Egyesült Államok, Svájc és Franciaország előzi meg.
Heike 65 éves, Németországban született, de már Magyarországon él férjével 20 éve, jelenleg Ausztriában dolgozik ápolónőként, részmunkaidőben. Épp Bonnban volt, amikor porckorongsérve miatt kórházba került. “Nem jegyeztek elő azonnal műtétre, hanem egy speciális eszközzel gyógyítottak, így a fájdalmam egy hét alatt elillant, és azóta is jól vagyok. A műtét nélküli gerincdekompressziónál (Non-Surgical Spinal Decompression – NSSD) a gerincet nyújtják meg úgy, hogy közben a gerincet tartó izmokban nem okoznak összehúzódást. Az eljárás során a porckorongra nyomást gyakorolnak. Ez teszi lehetővé, hogy a kitüremkedett, vagy már sérvesedett porckorongot vissza tudják húzni az eredeti határai közé, így a gerincfájdalom jelentősen csökkent” – mesélte Heike.
Mikrorés a német egészségügy pajzsán
Nehezen ugyan, de találtam olyat is, akinek akadtak gondjai egy német kórházban.
Zsolt Arnsbergben él, 29 éves, 1 éve él Németországban, és kőművesként dolgozik. “Történt egy kis munkahelyi baleset (leestem egy állványról), amiért sürgősségire kerültem. Cirka két órát kellett várnom, mire előkerült az orvos, aki egyébként egyedül volt az ambulancián. Fiatal, mosolygós volt, és miután megvizsgált, röntgenre küldött, hogy kizárja a törést. A vizsgálat után újabb másfél órát kellett várnom. Ez annyira nem volt kellemes, de miután bekerültem a vizsgálóba, hasi ultrahangot is csinált, megnyugtatott, hogy nem törött el egyetlen bordám sem, és a reflexvizsgálat is rendben volt. Az ellátással nem, de a várakozással annál több gondom volt, röpke 5 óra alatt végeztem a kórházban” – bosszankodott Zsolt.
Van tapasztalatod külföldi kórházakról? Írj nekünk az orsolya.nemeth@centralmediacsoport.hu e-mail címre vagy az NLCafé Facebook-oldalán küldj üzenetet!
