És persze a kínzó másnap reggel, amikor magadhoz térsz otthon a ruhádban, amit tegnap még méltósággal vettél fel és hordtál egy darabig. De sajnos a tegnapi méltóságnak nyoma sem maradt, és alig mersz a telefonodhoz érni, pláne megkérdezni, hogy hogyan jutottál haza. Na meg hogy odaadtad-e a nászajándékot, és vajon hogyan. Aztán, amikor meghallod, hogy olyan részeg voltál, hogy a taxis nem akart hazavinni…
Szóval jó egy ilyen kényes pillanatban, mindent a pálinkára fogni, meg az emberre, aki itatott. Meg gondolni, hogy az nem is én voltam, hanem a gonosz ikertestvérem, meg nem tehetek róla. Persze, attól még égsz, mint a rongy.
A tudósok most ezt is elvették tőlünk, és sajnos soha többet nem lehet az alkoholt hibáztatni azért, ha részegen elmondod egy régi kolléganődnek, hogy borzasztó a frizurája, és mindig is az volt. Egy friss kutatás szerint a valódi és a részeg személyiségünk nem is áll olyan távol egymástól, mint ahogy hisszük. Már a kutatás módja is elég vicces: konkrétan 156 embert leitattak. Oké, ők önként vállalkoztak rá.
A lényeg: a kísérletben részt vevő emberek leírták, hogy szerintük milyenek józanul, és milyenek részegen. Aztán ittak néhány italt, és különböző játékokat játszottak még 3-4 szintén ittas társukkal. Aztán önkéntesek megfigyelték őket közben, és a résztvevők által korábban leírt józan és részeg személyiségjegyeiket pontozták. Aztán egy másik független csoport is megnézte a részegek játékát felvételről, és ők is húzták a strigulákat a józan vagy a részeg személyiségjegyek mellé.
A végeredményen meglepődtek a kutatók: az jött ki, hogy a résztvevők önmagukat sokkal, de sokkal különbözőbbnek látták részegen, sokkal kötekedőbbnek, kevésbé együttműködőnek. Míg a külső megfigyelők csak apró különbségről tudtak beszámolni a részvevők részeg és józan személyisége között. Jó, mondjuk megnézném ezt a kísérletet magyar pálinkával is.
