“Egyedül voltam a bizonyossággal, hogy bár a testem férfi, én mégis nőként szeretnék élni!”

Yvette-tel egy évvel ezelőtt találkoztam először, egy sportrendezvényen. Akkor nem tudtam megítélni, hogy egy nőies fiút, vagy egy férfias nőt látok. Yvette ma már egy csinos, sugárzó nő, aki boldog, szabadnak érzi, és szemmel láthatóan felszabadultan vállalja önmagát, hiszen túl van egy két és fél éves hormonkezelésen. Az ide vezető út azonban kihívásokkal, komoly önismereti munkával, felelősségteljes döntésekkel volt tele. A tranzíció (a folyamat, amelyet a transz személy azért vállal, hogy nemi identitásának megfelelően élhessen) a pszichétől is folyamatos alkalmazkodást igényel. Éppen ezért vannak időszakok, amikor ez könnyebben megy, és van olyan is, amikor az átalakulás előre nem látható nehézségekhez vezet. Erről mesél Yvette.

A legelső élmény nagyon mélyen él bennem. Első osztályos koromban, a legelső tesiórán a tornatanárnőm rám förmedt, hogy ha a lányok közé állok be a sorba, akkor legközelebb kék tornaruhát vegyek fel. Egyszerűen kipaterolt a lányok közül, ami végtelenül rosszul esett, hiszen én köztük szerettem volna állni.

Mindig vonzottak a fényes tornaruhák, amik szépen kiadták a lányok idomait. Én is közéjük akartam tartozni! Persze volt ebben fetisisztikus hatás is, mert a fényes, csillogó, testhezálló ruhák a mai napi vonzanak. Kicsivel később elkezdtem irigyelni a lányokat, hogy milyen szépen változik a testük, nő a cicijük, nekem pedig nem. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nem érzem magam jól a fiúszerepben. Zavart éreztem, amikor fiúként kellett viselkednem. Anyukám és a tanáraim szerint is zárkózott gyerek voltam. Bár a gyermekkori játékaim fiús játékok voltak – szerettem szerelni –, mégsem éreztem magam fiúnak. Erre akkor döbbentem rá, amikor kamaszkoromban a srácokkal beszélgettünk a szexualitásról. Rájöttem, hogy én nem tudok fiúként közeledni a lányokhoz. A külvilágnak való megfelelés vágya nagyon terhes volt számomra, ezért mindent elkövettem, hogy férfias legyek. Egyértelműen éreztem, hogy ez nem a valódi énem, ez nem én vagyok.

Amikor egyedül voltam otthon, akkor szívesen vettem fel édesanyám magas sarkú cipőit és csillogó, leginkább fényes, testhez álló ruháit. Szerettem a tapintását ezeknek az anyagoknak és nagyon szépnek éreztem magam a női ruhákban. Érdekes és felszabadító érzés volt, hogy végre nem kellett senkinek megfelelnem, ilyenkor egyedül a tükör előtt az lehettem, aki valóban voltam.

Ebben az időszakban nagyon magányosnak éreztem magam, egyedül voltam a bizonyossággal, hogy bár a testem férfi, de én mégis nőként szeretnék élni!”

Yvette az általános iskolában még barátkozott korabeli srácokkal, de már a szakmunkás iskolában, a mély titok birtokában inkább csak felszínesen haverkodott. Úgy csinált, mintha…Egyre inkább egyedül érzete magát, nem voltak barátai és még a környezetének sem volt képes elárulni a titkát. Amikor évekkel később már elérhetővé vált számára az internet, akkor elkezdett keresgélni a transzszexualitás irányába. Ráakadt a Transvanilla Transznemű Egyesület honlapjára, és Male to Female (vagyis férfiből nő) videókat nézett. Úgy érezte, nem lehetetlen álom, hogy szép nőként élhessen. De még ekkor sem volt hajlandó ezzel igazán foglalkozni, inkább ápolgatta a macsó énjét, a srácoknak előadta, hogy szexuális kapcsolatot létesít a lányokkal. Még hárított, de már nagyon vonzotta az a lehetőség, hogy lépéseket tegyen a tranzíció érdekében.

“Őszinte ember lévén nagyon megviselt, hogy titkolóznom kellett, egy idő után már nagyon utáltam ezért magam. Mélyen érintett, hogy nem azt az életet élem, amit élni szeretnék.

Amikor észrevettem, hogy kopaszodni kezdek, akkor egy pillanatra elillant a vágyott női lét reménye. Megijedtem, és éreztem, hogy most vagy soha! Nem várhatok tovább! Videókat nézegettem, ahol nagyon szép transznőket láttam. Olyan akartam lenni én is! Éreztem, hogy akarom, és senki nem állíthat meg!

Yvette olyan transzembereket látott, akik a műtétekkel és a hormonterápiával nagyon szép eredményeket értek el. Kitartásának köszönhetően a szakmájában is sikeressé vált, így a nehéz, hosszú évek után már nem voltak anyagi gondjai. Végre a vágyálmokkal teli időszak után valóban elérhetőnek tűnt az átalakulás. Utánanézett a hormonterápiáknak és a plasztikai műtéteknek, majd hozott egy életre szóló döntést. Információt gyűjtött a kezelési lehetőségekről annak érdekében, hogy számára a legmegfelelőbb megoldást választhassa.

A debütálásom egy fétis partin történt, ahová egy korábban megismert transzvesztita barátnőm kísért el. Akkor vállaltam fel először a külvilág előtt azt, hogy én nőként érzem jól magam. Felöltöztem csinosan, nőcis ruhába, ékszereket vettem fel, és talpig sminkben jelentem meg a bulin! Elmondhatatlanul boldog voltam!

Tudod, amikor azt érzed, hogy szép vagy, csillogó ruhában bulizol, és nőként szexuális ajánlatot is kapsz, az valami fantasztikus érzés. Elindult az új életem, amiben megismerkedtem transzemberekkel, akik közül többen le akartak engem beszélni erről az útról. Ezt én úgy fordítottam le magamban, hogy féltenek, tehát nem kockázat nélküliek a beavatkozások, ezért még alaposabban tájékozódtam a lehetőségekről. A testi adottságaimat több sorstársam dicsérte, ami megerősített abban, hogy jó esélyeim vannak arra, hogy idővel egy szép nőként éljem az életem.

Megnövesztettem a hajam és ezután már lakkozott körmökkel jártam az utcán, női ékszereket is viseltem. A hétköznapokban nem sminkeltem magam, de már ezek a női kiegészítők is örömet és sikerélményt jelentettek. Az jelentette nekem a boldogságot, hogy amikor végigmentem az utcán, akkor azt láttam az emberek szemében, hogy nem tudják eldönteni, férfit vagy nőt látnak. Úgy éreztem, hogy van esélyem szép, csinos nővé válnom.”

Yvette-re mindig felfigyeltek az emberek, ami nagyon jól esett neki, hiszen mindig is áhítozott a figyelemre. Ennek ellenére soha nem érte őt atrocitás, pedig a transzlányok életében ez sűrűn előfordul. “Ez szintén megerősít engem abban, hogy vagy a kinézetem, vagy a személyiségem szimpatikus az embereknek. Elfogadnak nőként, egyáltalán nem okoz gondot nekik a jelenlétem” – mondja Yvette.

“Az első tényleges lépés az volt, hogy pszichiátriai és egy klinikai pszichológiai szakvéleményt kértem, amiben megkaptam az F-64.00-es besorolást, ami hivatalosan is igazolta, hogy transzszexuális vagyok. Orvosi vizsgálatok következtek, de szerencsére mindent rendben találtak.

Ekkor indulhatott a nemi megerősítő beavatkozás, aminek része a hormonterápia, az ösztrogén és a tesztoszteronblokkoló gyógyszeres kezelés. Boldog voltam, mert olyan irányban változtam, amire már gyerekkorom óta vágytam. Elkezdődött a valódi életem.

Yvette egyre szebb nőnek érezte magát, bár voltak helyzetek, amikor még férfiként kellett bemutatkoznia, például a munkahelyén is. Ez egyre inkább megviselte, és abba az irányba mozdította, hogy mindenki előtt képes legyen felvállalni, hogy ő egy transznemű nő. A tranzíció során a hormongyógyszereknek és a beavatkozásoknak köszönhetően idomai egyre nőiesebbé váltak. Karcsúbb lett a dereka, kerekebb a csípője, popsija, nőtt a melle is. Történtek plasztikai beavatkozások is, például az arc végleges szőrtelenítése, a férfias gégeporc kisebbítése.

Volt, amikor mélypontjaim voltak. Amikor nem voltam megelégedve a testi változásokkal, akkor reménytelennek éreztem azt, hogy valóban nővé válhatok. A hormonok miatt érzékenyebbé váltam, megtanultam sírni. Érdekes volt megélni azt a folyamatot, hogy egy kemény macsóból hogyan lesz érzékeny nő. Egyszerűen meg kellett engednem magamnak, hogy tudjak sírni. Ennek elfogadása komoly önismereti munkát igényelt tőlem.

Sok beavatkozás történt Yvette-tel. A hormonkezelések és a fájdalmas műtétek sok energiát felemésztettek. Volt olyan időszak, amikor az eredményt nem érezte arányosnak a befektetett energiával. Jött a mélypont, a zuhanás, a reménytelenség, a kétség és elkeseredettség. Majd a tehetetlenség érzése.

“….és egyszer csak sírtam!. Tudod milyen az, amikor soha nem sírtál, és egyszer csak azt érzed, hogy tudsz sírni? Fantasztikus érzés. Tudod miért? Mert nőnek éreztem magam tőle!”

Én egy transz leszbikus nő vagyok, aki fiúként született, de nővé vált, és a cisznemű nőkhöz vonzódik. Ez azt jelenti, hogy nőként élem az életemet, de szexuálisan a nők vonzanak. Mivel a nemi szervem még férfi nemi szerv, tehát péniszem van, ezért szexuálisan férfiként működöm.

Az emberek általában zavarban vannak, vagy érdektelenség álarcát veszik magukra, nehéz nekik a transzexualitással mit kezdeniük. Skatulyákban gondolkoznak, és nem tudják kezelni, hogy mi emberek sokfélék vagyunk, és transzszexuális emberként is lehet teljes életet élni. Már eljutottam oda, hogy bikinibe megyek ki a strandra. Az emberek néznek, mert be akarnak sorolni a férfiak vagy a nők közé. Nőies vagyok, de a nemi szervem férfi nemi szerv maradt, hímvesszőm van. Igyekszem nem stresszelni az embereket, ezért leszorítom, hogy ne zavarja meg a nőies összképet.”

Yvett a családjának is szerette volna elmondani, mi történik vele. Ezt a lépést akkor tette meg, amikor két hónapja benne volt a hormonterápiában és már a lézeres szőrtelenítést is elvégezte az arcán. A család addig azt látta, hogy megnövesztette hosszúra a haját, azt gondolták, ez csupán egy új hóbort.

SZÓTÁR:

• Transznemű: Olyan emberek, akiknek a nemi identitása vagy nemének kifejezése nem egyezik meg teljesen azzal, ahogyan születésükkor meghatározták.
• Cisznemű: Olyan emberek gyűjtő fogalma, akik nem transzneműek.
• Tranzíció: egy folyamat, amit a transzszemély azért vállal, hogy a nemi identitásának megfelelően élhessen. Ennek része az orvosi tranzíció is, ami a hormonkezeléseket és műtéteket foglalja magába, amelynek következtében a transzszemély teste fizikálisan megváltozik.
• Transznő: az a transzember, akit születésekor férfinek határoztak meg, de a nemi identitása, nemi önkifejezése nő.
• Transzférfi: az a transzember, akit születésekor nőnek határoztak meg, de a nemi identitása, önkifejezése férfi
• Nemi megerősítő beavatkozás: bármilyen olyan beavatkozás ( hormonkezelések, műtétek, beavatkozások), mely a tranzíciót (nemi átalakulást) kísérheti.
• BNO-F-64.00: A BNO az egészségügyben használt, a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer rövidítése.
• Transzszexualizmus: Annak a vágya, hogy ellenkező nemű egyénként élhessen és fogadják el, általában a saját nemével és anatómiájával elégedetlen, kényelmetlenül érzi magát benne, sebészeti és hormonkezeléseket szeretne, hogy testét amennyire csak lehet, a kívánt nemhez tegye hasonlatossá.

A család előtti “coming out” mindig nagyon nehéz, hiszen a családnak az addig dédelgetett álmokat hirtelen el kell gyászolni. Nem könnyű alkalmazkodni a tranzícióhoz (nemi átalakulási folyamat), ahhoz, hogy “a fiam helyett hirtelen van egy lányom”, vagy “a bátyám helyett hirtelen lett egy nővérem”. Yvette családtagjai is különbözően reagáltak. Először a testvérének mondta el, hogy transzszexuális nő, aki látszólag egyből elfogadta a helyzetet, de mint később kiderült szüksége volt támogatásra.

Bár azt mondta, eddig volt egy jóképű bátyja, most lesz egy csinos nővére, de láthatóan neki sem volt egyszerű ezt feldolgozni. Édesapám elfogadta, biztosított a szeretetéről és később kifejezetten kérte, hogy beszéljek magamról többet, ő tényleg kíváncsi arra, hogyan alakulnak a dolgaim. A nagymamám azt mondta, nincs ezzel semmi baj, de zárójelben megjegyezte csak a szomszédok ne tudjanak róla.

Yvette a párkapcsolatáról is mesél. Párja cisznemű nő, aki elfogadja őt úgy, ahogy van. Minden változásban támogatja, mellette áll, biztatja. A szexuális élet nem könnyű terep Yvette számára, hiszen a tesztoszteronblokkolók és ösztrogén gyógyszerek megváltoztatják a szexuális libidót. A változás folyamatában a szexuális vágy hullámzóvá válik, ez okoz némi nehézséget a szexuális életben. A szexuális élet harmóniájának a megteremtésén dolgozik, szeretné megtalálni az összhangot a testképe és a szexuális teljesítménye között. Talán jelenleg ez okozza a legnagyobb feladatot neki.

Nem vagyok tökéletes, mert nem nőnek születtem

Yvett a tranzíció kapcsán még néhány dologra vágyik. Arra, hogy a mély hangja magasabb legyen, de ennek a műtéti megoldása túlságosan kockázatos. Egy szolid sminktetoválásra, mert elmondása szerint lusta a mindennapokban sminkelni. Szeretne egy kis formás mellet, mert attól még nőiesebbé válhatna. A nemi szervét nem szeretné átalakítani, mert így szereti magát és a szexualitását, ahogy van.

Yvette vagány, sportos nő, aki szeret szerelni, motorozni, siklóernyőzni, de aki lélekben érzékeny és tud sírni is. Aki transznőként éli az életét, de a szexben férfi nemi szervvel vesz részt. Aki tündöklő ruhában érzi jól magát, csábítóan néz, és érdekes, a megszokottnál kissé mélyebb hangon kacag. Kiegyensúlyozott, sugárzó, nő, aki megküzdött a változásokért, és aki talán mostanában éli meg először azt, amit a nők általában megkapnak a sorstól. Harmóniában van önmagával és már nem kell titkolóznia.

Yvette bátran és őszintén vállalta ezt az interjút, azért, hogy az emberek láthassák azt, hogy egy transznemű ember mit él meg a tranzíció kapcsán. Bízom benne, hogy az olvasók ugyanolyan bátran és nyitottan fogadják Yvette történetét, mint ahogyan ő elmesélte. Sokat tanulhatunk Yvette-től. Képes volt szembesülni, vágyni, akarni, megvalósítani, és felvállalni mindazt, ami a változással jár. Neki valóban keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy öndefíniciójának megfelelően transz nőként élhesse az életét.