I. állomás: Vérvételi osztály, felvételi ablak
Nagy a hőség, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) központjába mégis folyamatosan érkeznek a véradók. “Most még nem érzékelhető a szabadságolások idején jellemző visszaesés, ami szerencsés, hiszen a vérre egész évben ugyanakkora szükség van” – mondja dr. Nagy Sándor, az OVSZ szakmai főigazgató-helyettese. “Nyáron semmivel sem kevesebb a baleset, műtét vagy betegség miatt vérátömlesztésre szoruló ember, mint az év bármelyik más szakaszában.”
Az adakozási kedvben hasonló mélyrepülés csak a téli influenza idején figyelhető meg. Ilyenkor itt kiemelt hangsúlyt fektetnek a donortoborzásra, hogy ne legyen fennakadás a vérellátásban.
Ez a központ jelenleg hazánk donorvér-keringésének szíve: ötven fővárosi intézményt lát el, vizsgálja az egész országból érkező mintákat, és feldolgozza az összegyűjtött vért. A szervátültetés és az őssejt-transzplantáció koordinációja is itt zajlik. A felvételi ablaknál folyamatosan zajlik a donorok azonosítása és az adatfelvétel.
Ez szükséges a véradáshoz:
- személyi igazolvány
- taj- és lakcímkártya
- orvosi vizsgálat a helyszínen: megmérik a donor hemoglobinszintjét, ellenőrzik szívét, tüdejét és nyálkahártyáit. Rákérdeznek, hogy volt-e agyi, illetve keringési problémája, van-e cukor- vagy autoimmun betegsége, vagy hogy járt-e mostanában például maláriával fertőzött területen.
“Kétféle ember nem lehet véradó: aki ezzel veszélyezteti a beteget, mert vérrel átvihető fertőzése van, illetve az, aki ezzel magát tenné ki kockázatnak” – mondja dr. Nagy Sándor. “A véradás itthon mindig is térítésmentes volt: az önkéntesség elve növeli a biztonságot, mert így az adományozók nem hallgatnak el kockázati tényezőket a pénz reményében.”
Aki vért adhat:
- 18–65 év közötti
- 50 kg felettiek
- férfiak évente ötször, a nők négyszer
II. állomás: Véradó helyiség
Több ágy is foglalt: két donortól éppen vért vesznek, egyvalaki pedig már pihen. Egy egység körülbelül 4,5 deci vért jelent: egy alkalommal ennyit vesznek le, körülbelül tíz perc alatt. A csövekből steril műanyag zsákokba folyik a vér – ezek a feldolgozást és a tárolást is egyszerűbbé teszik, mint a korábban használt üvegek. Folyamatosan dolgozik alattuk a rázómérleg, mely alvadásgátlót kever a vérhez. A teli zsákok tároló- és szállítóládákba kerülnek, ezekben speciális hűtőelemek gondoskodnak az ideális hőmérsékletről. A mellettük lévő asztalon vérminták sorakoznak: a piros kupakosak vírus-, a lilák vércsoport-ellenőrzésre kerülnek innen.
A szoba, ahol az úgynevezett koncentrált vérelemgyűjtés zajlik, most üres: a speciális berendezésekkel itt csak a vérkomponensek egyik típusát, a trombocitákat vonják ki. Az úgynevezett trombocitaferezis egy hosszabb, egy-másfél órás beavatkozás, melyből körülbelül kétezer-ötszázat végeznek évente. Teljes vérvételből sokkal több van. “A zavartalan ellátáshoz éves szinten mintegy négyszázezer egység vérre van szükség, ez a mennyiség általában kétszázötven-ezer embertől jön össze, akik között vannak többszörös véradók. De sajnos egyre kevesebben és egyre kevesebbszer adakoznak, nem tudni, miért. Ráadásul a donorok egészségügyi állapota romlik, emiatt többeket ki kell zárni. Gondot jelent az elöregedés is: kevés a fiatal véradó, aki pótolná az idősebb generációt. Az irányított véradás viszont sok első véradót megszólít: ilyenkor kifejezetten hozzátartozóiknak, ismerőseiknek próbálnak segíteni az emberek. A személyes kötődés miatt bátrabban, próba szerencse alapon is eljönnek, hátha megfelelő a vércsoportjuk, és átmennek a szűrőteszteken. Esetükben nehézséget jelenthet az, hogy túlzottan szeretnének segíteni, ezért esetleg elhallgatják egészségügyi problémáikat. De még ezzel együtt is évi tizenöt-tizenhatezer egység vér jön be így. Érdemes tudni, hogy akár saját magunknak is gyűjthetünk vértartalékot, például műtét előtt” – tudjuk meg a szakértőtől.
Az AB0 vércsoportot felfedező Karl Landsteiner születésnapja, június tizennegyedike 2004 óta a véradók világnapja: ilyenkor azokat az önzetlen donorokat ünneplik, akik adományaikkal életeket mentenek meg. Hűséges véradóit az OVSZ évről évre saját kitüntetéseivel is elismeri – a Pro Vita díjat például a százszoros véradók kaphatják meg.
Véradásra egyébként nem csak az OVSZ telephelyein van lehetőség. “A kiszállásos vérgyűjtést végző csapatunk akár napi két-három helyre is elutazik hóban, fagyban vagy éppen rekkenő hőségben. A munkájuk nélkülözhetetlen, hiszen az éves vérkészlet jelentős része így jön össze. Már húsz-harminc donor reményében útra kelnek. Hétköznaponként főleg iskolákban és munkahelyeken gyűjtenek, hétvégén a szabadidős rendezvényeken próbálkoznak. A felszerelésüket maguk szállítják és pakolják, és van, hogy nagyon nehéz körülmények között vesznek vért. Manapság rekordnak számít, ha egy véradóhelyen sikerül százegységnyi vért összegyűjteni egy nap alatt, régebben a nagy gyárak, laktanyák miatt könnyebb volt a helyzet.”
III. állomás: Központi laboratórium
Az országban leadott vérminták háromnegyedét az OVSZ Központjának laboratóriumában vizsgálják be, a többit Debrecenben. A fővárosi labor első termében az úgynevezett vírusszerológiai vizsgálatok zajlanak, melyek során szűrőtesztek segítségével ellenőrzik, hogy van-e valamilyen fertőzésre utaló jel a vérben. “A vírusok szűrését öt zárt rendszerű automatával végezzük, jelenleg ezek a világ legnagyobb és legjobb gépei – mondja Kőszegi Andrea, a labor vezetője. – A gyanús mintákat kézi tesztekkel is tudjuk vizsgálni, és ha meggyőződünk arról, hogy probléma van, értesítjük a donort.” Adataikat, eredményeiket számítógépes rendszerben rögzítik, mindenkinek saját vonalkódja van, az orvosi titoktartás pedig az OVSZ dolgozóit is köti.
A labor másik feladata a leadott minták vércsoportjának felülvizsgálata. A tévesztést meg kell akadályozni, hiszen a beteg belehalhat abba, ha a saját vérével nem kompatibilis készítményt kap. “A vércsoportokat Karl Landsteiner fedezte fel 1900-ban, miközben saját és kollégái vérmintáján kísérletezett, ahogy az akkoriban megszokott volt. Transzfúzióval korábban is próbálkoztak már, de nem értették, hogy míg bizonyos esetekben működik a dolog, máskor belehal a beteg. Az áttörést az ABO-rendszer kidolgozása hozta meg. Mára összesen nyolc vércsoportot tartunk nyilván, ezek eltérő gyakoriságúak. Van kifejezetten ritka vércsoport, mellyel kevés donor rendelkezik, de persze erre a befogadói oldalon is kisebb az igény, mint az elterjedtebb típusokhoz tartozó készítményekre” – meséli dr. Nagy Sándor. Bár az elméleti ismeretek bővültek, és laboratóriumi eljárások rengeteget fejlődtek az elmúlt száz évben, még mindig az a legbiztonságosabb, ha a vércsoportegyezést a betegágy mellett, a készítmény bekötése előtt is ellenőrzik.
IV. állomás: Feldolgozórészleg
Idekerül a Véradási osztályon, a területileg ide tartozó vérellátókban és a kiszállásokon összegyűjtött vér. “Az első lépés a stabil, 24 fokos hőmérséklet elérése, majd a zsákok bekerülnek a centrifugába, mely szétválasztja a vérsejteket: a gépben tizenkét egység fér el egyszerre. A vér elemeiből ezután különféle készítményeket állítunk elő: a vörösvérsejt-koncentrátum harmincöt napig tartható el, a plazma két évig, míg a vérlemezkék csak öt napig” – magyarázza el Sohajda Réka részlegvezető.
V. állomás: Vérraktár
A cél az, hogy a készítmények megőrizzék életképességüket és funkciójukat. A címkéken nemcsak a készítmény típusát, eltarthatóságát tüntetik fel, hanem esetenként azt is, hogy hová kerülnek majd. “Innen adjuk ki a vért, a szállítást a kórházaknak kell megoldaniuk, az átadás után az ő felelősségük a vér kezelése” – mondja dr. Nagy Sándor, miközben kiérünk az udvarra, ahol a kiszálló csapat tagjai éppen induláshoz pakolnak. Közben befut egy sürgősségi vérszállítással foglalkozó cég autója is, új szállítmányért jöttek, mellyel egy budapesti kórházban fekvő beteghez száguldanak.
VI. állomás: Hematológia
“Már benne voltam a finisben – mondja a hölgy, aki akut limfoid leukémiával kezelnek a Szent László Kórházban –, de a rossz csontvelőértékek miatt újra kell kezdeni a kezelésemet.” Ez egy agresszív betegség, általános tünetekkel. Ha felmerül a gyanú, nagyon gyorsan megvan a diagnózis, nincs mese. “Ha valaki piros-lila pöttyökkel, foltokkal a végtagjain érkezik az ügyeletre, azonnal kinyomozzuk, mi az, akkor is, ha szilveszter éjjel van” – mondja Réti Mariann főorvos.
Fotó: Neményi Márton
A hölgy két zsák – mert zsáknak hívják, esetleg zacskónak, de semmiképpen sem tasaknak, hiába terjedt el így – vért kap. Vörösvértestet, máskor egyéb kivonatot. A betegek általában két-három zsákkal kapnak, ha vérre van szükségük, de ha véreznek, akkor sokkal többet, “a határ a csillagos ég” – mondja Réti Mariann. “Volt beteg, akinek kezelésenként tíz-tizenöt adag plazma kellett, és száz kezelése volt, ki lehet számolni.” A komponenseket ráadásul egy-egy kezelésen belül is variálják, cserélik, szóval nagyon fontos, hogy mindig legyen mindenféle vér.
Fotó: Neményi Márton
A Szent László egyébként is “nagy vérfogyasztó” kórház, évi egymilliárd forintnyi vért is elhasználnak, és nagyon gyakran kifogynak. “Nincs elég véradó az országban, sokkal több kéne” – mondja a főorvos, aki nem érzi a Facebookon terjedő kampányok hatását sem. “Az irányított véradás manapság nagyon nehéz, mert igaz, hogy egy-egy megható felhívásra elmegy boldog-boldogtalan, de kevesen ismerik a vércsoportjukat, és a végén nagyon kevés a használható komponens. Régen ez jobb volt, amikor kiskatonák ezrei álltak sorba vért adni szabadnapért. Ma már nagyon frusztrált mindenki, nincs idejük, erejük még erre is, és a munkaadók sem szívesen engedik el a dolgozóikat.”
