Dr. Varga Márta klinikai szakpszichológus, akinek egyik szakterülete az orthorexia, segít hitelesen tisztázni a felmerülő kérdéseket.
Mi is az orthorexia?
Bratman 1997-es definíciója szerint egészségesétel-függőséget jelent. Az orthorexia – más evészavarokkal szemben – nem az étel mennyiségről szól, hanem annak minőségéről. Bratman háziorvosként olyan betegein vélte először felfedezni a tüneteket, akik valamilyen egészségi probléma miatt diétázni kezdtek. A szigorú diétához kötött betegségek, mint például a cukorbetegség is, egy eleve kontrollvesztett állapotot idéznek elő, sok esetben egyféle megszállottság alakul ki az evésre vonatkozóan, amely könnyen fordul át orthorexiás tünetekbe. Az érintett személyek pedig nem sajnálják az időt, a pénzt és az energiát arra, hogy az általuk egészségesnek vélt diétás elvek szerint táplálkozzanak.
Mi szerint táplálkoznak az orthorexiások?
Ez nem egy konkrét diétás étrendet jelent, hanem valamiféle egészségesnek vélt diétás elvekhez való ragaszkodást. Ezeket az irányelveket az érintett különböző forrásokból szerzi, van valamilyen szabályrendszer a fejében, amit követ az egészséges életmód jegyében. Bioélelmiszerekhez és a tiszta, tartósítószerektől és adalékanyagoktól mentes ételekhez való túlzott ragaszkodásról van szó. Sokszor azért lesz káros az egészségre, mert a megrögzötten követett diétás elvek nem a megfelelőek.
De egészségesen táplálkozik az illető, tisztán étkezik. Mikortól lesz veszélyes ez az állapot?
Pont ezért nehéz megállapítani ezt a pontot, mert enni nyilván muszáj, az egészségtudatos táplálkozás pedig igenis kívánatos. Akkor lesz kóros, ha már fizikai problémát, hiányállapotot eredményez az egyoldalú étkezés. Pszichés szempontból pedig azt lehet mondani, hogy ha megszállottság alakul ki az érintettben, és a mindennapi életét ez kezdi meghatározni, ez adja a személy önbecsülését, minden tevékenységét ennek kezdi alárendelni, az sokszor nem is önmagának, hanem a környezete számára jelent igazán szenvedést. Az orthorexiás személy felsőbbrendűséget érez azokkal szemben, akik nem az adott elveket követik, emiatt sokszor izolálódik, és mivel leginkább otthon, egyedül készíti el az ételeit, kimarad a közösségi étkezésekből.
Az étel nem büntetés vagy jutalom!
Vagyis hasonló az anorexiáshoz és a bulimiáshoz?
Az orthorexia egy tünetegyüttes, hivatalosan nem szerepel a diagnosztikai kategóriák között, viszont egyre többen szenvednek ezektől a tünetektől. Nincs olyan, hogy valaki úgy érkezik hozzám, hogy “Orthorexiás vagyok, kérem, segítsen!” Sok esetben valami más típusú evészavar dominál, vagy szorongásos, depresszív tünetekkel érkeznek, esetleg kapcsolati nehézségeket szeretnének megoldani, és akkor derül ki, hogy orthorexiás tünetek is jelen vannak. Nagyon sok evészavarosnál lehet látni tünetváltásként ezt a jelenséget: anorexiásoknál a túlélést jelentheti, bulimiásoknál pedig gyakori, hogy a falásrohammentes időszakban jelenik meg, amikor nem kompenzálják az evést, nem hánytatják magukat. Sokszor önértékelési probléma, szorongásos zavarok és félelmek húzódnak az otrhorexia hátterében.
Mitől fél egy orthorexiás?
A hipochondriával ellentétben az orthorexiás esetében nem az az egyetlen félelem, hogy meg fog betegedni. Az egészséges táplálkozás megszállottjává válik. Sokszor látjuk, hogy valamilyen szomatikus probléma, betegség miatt kezd el diétát tartani az érintett, és ez sok esetben nem racionális tényezőkön alapul, fóbiás félelem alakul ki bizonyos egészségtelennek tartott ételekkel kapcsolatban. Szorongást, frusztrációt vált ki, ha nem tudja tartani a saját maga által eltervezett menetrendet. Az orthorexiás nem ételmérgezéstől fél, hanem egy megszállott, kényszeres gondolatvilágban él, az általa egészségesnek tartott ételek rabságában.
Amelyben a szabályokat ő maga alkotja?
Különböző forrásokból származnak ezek a diétás elvek, és nem feltétlenül az egészséges táplálkozásról szólnak. Bizonyos rituálék is társulnak hozzá, például az, hogy a biológiailag tiszta étel ne keveredjen a nem tisztával, ennek érdekében különböző vágódeszkák és kések kerülnek használatba. A szabályok be nem tartása fokozott szorongással, bűntudattal jár, meghatározza a mindennapi tevékenységeket.
Milyen gyakori az orthorexia Magyarországon?
Más evészavarokkal szemben nemcsak a nőket érintő problémáról van szó. Az egészséges táplálékok, ételek elég drágák, így bizonyos körökben sokkal inkább gyakori. Egyes kutatások szerint a mai 30 körüli korosztály sokkal tudatosabban él, tudatosabban táplálkozik, több energiát és pénzt fordít az egészséges táplálkozásra, így könnyen válnak érintetté is. Bratman leírásában vallási fanatizmushoz hasonló attitűdöt jelenít meg. Azok a személyek érintettebbek, akik hajlamosak arra, hogy kényszeresen ragaszkodjanak szabályrendszerekhez, vagy az életük során megéltek/megélnek kontrollvesztett állapotot. A személy sokszor az élete többi területén hiányzó kontrollt igyekszik így kompenzálni. Eleinte maga a személy uralja a saját táplálkozását, egy idő után azonban a túlzásba vitt egészséges táplálkozás eluralja a személy életét, szorongással és bűntudattal társulva.
Akkor arról sincsenek adatok, hogy milyen csoportokat érinthet fokozottabban?
Krónikus vagy szigorú diétát igénylő betegségek esetén az egészséges táplálkozásra való fokozott figyelem miatt alakul ki. Kismamáknál szintén az egészséges táplálkozás és a megváltozott életmód miatt megjelenhet az egészséges ételekhez kapcsolódó megszállottság, amely kihat a családban lévő gyermekek táplálkozására is. Ezenkívül az egészségügyi dolgozók, dietetikusok és a sportolók is gyakrabban érintettek, hiszen az evés életük központibb része, több figyelem helyeződik rá, így könnyebben alakul ki evéssel kapcsolatos túlkapás is. A diagnosztizálás nagyon nehéz, mert nem áll rendelkezésre megbízható mérőeszköz. Annyira sok tisztázatlan kérdés van a probléma kapcsán, hogy nehéz egy szűrőeszközt létrehozni, amely pontosan mérhetővé teszi. A nemzetközi kutatásokban is alig van megbízható adat ezzel kapcsolatban. Azt el lehet mondani, hogy egyre nagyobb tömeget érint, hogy fokozottan elkezdenek figyelni az étkezésükre, de nehéz megmondani, hogy hány százalékuk esetében válik ez valóban túlzott megszállottsággá.
Mik lehetnek az intő jelek?
Az orthorexiás személyek nagyon szívesen hirdetik és hangoztatják a nézeteiket, viselkedésük megváltozik, gondolkodásuk beszűkül, idejük nagy részét az étkezés megtervezésével, beszerzésével és elkészítésével töltik, az elfogyasztandó ételt otthon, egyedül készítik el, így egyre inkább elszigetelődnek, a közös étkezések megszűnnek, ami rombolóan hat a kapcsolataikra. A környezet reakciói miatt konfliktusok alakulhatnak ki, a problémabelátás hiányzik, sokszor lenézés jelenik meg a diétát nem követők irányában.
Mit lehet tenni, ha arra gyanakszik valaki, hogy van a környezetében ilyen ember?
Kevesebbszer az érintett, sokkal inkább a környezet keresi fel a szakembert, amikor aggódni kezdenek a családtagjukért, barátjukért. Ez nehéz helyzet, mert maga az érintett nem látja be, hogy gond lenne. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy jöjjenek el együtt, hozzák el az érintettet, hogy át tudjuk beszélni együtt a problémát. Pszichoterápia segíthet. Általában nem önálló problémaként van jelen, sokszor a háttérben van egy olyan személyiségszerkezet, ami jó alapot jelent a tünetek kialakulása szempontjából. Éppen ezért nem tünetileg, hanem a háttér felderítésének, megértésének segítségével kezeljük a zavart. A családterápia is segíthet, de mindenképpen fontos, hogy megértsük, miről szól a tünet, és azt kezelni tudjuk.