Nők függőségben – “Már nem én ittam az alkoholt, az alkohol ivott engem”

Beáta egyedülálló anyaként dolgozott egy vidéki kisvárosban, amikor egy kora tavaszi délután egyetemista lányai visszautaztak a fővárosba tanulmányaik miatt, és egyedül maradt otthon. Bár a helyi középiskola népszerű tanára korábban undorodott az alkohol szagától és ízétől, úgy döntött, egy kis borral dobja fel az estét. Két pohár után kihányta az egészet, ám megtetszett neki a feldobottság érzése, és a következő estén befejezte az üveget. Pár hónappal később már minden napot hét deci borral zárt, italozás közben rendszeresen tett-vett a lakásban, kitakarított, sütött-főzött, így legnagyobb döbbenetére másnap mindig tiszta lakás és teli hűtő fogadta kiadós fejfájása mellett. “Megijesztett, hogy nem emlékszem semmire, de valahol elégedett is voltam magammal” – mondja. A részegen szerzett kék-zöld foltok ugyanakkor figyelmeztették arra, hogy valami nincs rendben. Ráadásul ő, aki korábban fejből tudta közeli ismerősei telefonszámát és születési dátumát, már a saját PIN-kódjával sem boldogult.

Beátához hasonlóan Andi sem volt az alkoholos italok nagy rajongója. A tizennyolcadik születésnapján ivott egy koktélt, de olyan rosszul lett tőle, hogy jó ideig elment a kedve a további kísérletezéstől, és még húszas évei elején is ő vitte haza az autót, míg társaságában mások lerészegedtek. “Lassan csorgott be az életembe az alkohol. Kertes családi házban laktunk, gyakran fordult meg nálunk nagy társaság. Folyamatosan kínálgattak, csak egy pohárral, aztán még eggyel… Majd a második házasságom alatt rájöttem, milyen jó feszültségoldó az alkohol. Péntekenként egy üveg pezsgővel a szatyorban mentem haza, hiszen én ezért megdolgoztam” – meséli. A hétvégére szánt egy pezsgőből fokozatosan kettő lett, aztán egyre alacsonyabb minőségű borok következtek, a szociális ivás pedig egyre inkább magányos időtöltéssé, szükségletté változott.

Massive Attack – Live with me

Folyékony sebtapasz

Csorba Csilla pszichiáter-addiktológus két évtizede foglalkozik addiktológiai betegekkel. Míg húsz évvel ezelőtt a magyar alkoholfüggők kétharmada férfi volt, napjainkra felzárkóztak a nők, és ma már közel azonos arányúra becsüli a két nem érintettségét. Az alkoholista nők fogyasztási szokásai erősen függnek a koruktól. Az idősebbek kezdetben likőrökkel és hasonló édes, “nőies” italokkal próbálkoznak, így jutnak el lassan az erősebb szeszekig, amikor már csak az alkoholbevitel a lényeg. Ezzel szemben a fiatalabb, huszonéves korosztálynál nem kis iszogatásból alakul ki a rászokás. “Náluk a cél inkább az, hogy minél előbb kiüssék magukat, így hamarabb isznak töményet, és nem is kis mennyiségben – mondja Csorba Csilla. – Azt látjuk, hogy ha valaki huszonöt-huszonhat évesen kér segítséget az alkoholproblémái miatt, az többnyire durvábban kezdte az ivást” – magyarázza a pszichiáter.  

Baileys vagy Kalinka, az alkohol látszólag kiváló ellenszer a munka okozta stresszre, a családi problémákra, és általában, a túlságosan kellemetlen érzelmek kezelésére.

A pszichiáter szerint, ha valaki egyszer már megtapasztalta az alkohol szorongásoldó hatását, és van egyfajta rutinja ebben, hamarabb fog pohárhoz nyúlni olyan feszültséget keltő élethelyzetekben, amelyek amúgy bárkivel előfordulhatnak. Így volt ez Andi esetében is. “Egy idő után semmilyen más feszültségoldó módszert nem ismertem már, örömömben és bánatomban is ittam. Ha a lányom vagy a fiam vizsgázott, én estére már totál részeg voltam, mert jobban izgultam, mint ők” – meséli.

Beáta magánya mellett kínzó szorongását is csillapította a napi boradag. Tünetei házassága összeomlásával egy időben kezdődtek. Férjét a középiskola évei alatt ismerte meg, és érettségi után egyből össze is házasodtak, majd két lányuk született. Az idillnek férje félrelépései vetettek véget: rengeteget veszekedtek, külön költöztek, aztán kibékültek, hogy aztán egy újabb viszony vessen árnyékot a házasságukra. Mire beadták a papírokat a váláshoz, Beátát már folyamatos szorongás és pánikrohamok gyötörték. Problémáit tovább súlyosbította, hogy pár év alatt három közeli hozzátartozóját veszítette el. Kifelé ugyanakkor mindig igyekezett erősnek mutatkozni, mivel úgy érezte, egyedülálló anyaként nem engedheti meg magának az összeomlást. “Népszerű gyerek voltam, kitűnő tanuló és tehetséges énekes. Megszoktam, hogy nekem mindig minden sikerül. Aztán jöttek a nagy pofára esések: a megcsalások, a válás, aztán a gyerekek kirepülése. Magamat gyászoltam, és az alkohol nagyon jó partner volt a sebeim nyalogatásában” – vélekedik utólag.

Üveg a mosógépben

Csorba Csilla úgy látja, a társadalom a mai napig elítéli a nők alkoholizmusát, miközben a médiában egész más a kép. “Lépten-nyomon olyan reklámokkal találkozunk, amelyekben menő fiatal lányok buliznak és isznak féktelenül. De az alkoholistát utáljuk” – mutat rá a kettősségre. Tapasztalatai szerint az érintettek jelentős hányada a szégyen és a megbélyegzés miatt nem meri vállalni az alkoholproblémáját. A férfiak jellemzően hamarabb fordulnak szakemberhez, viszont a nőknél általában csak akkor derül ki a dolog, amíg a vérvételen már láthatók a májfunkció eltérései. Sokszor még a háziorvos sem tud a kemény italozásról. Ha egy nő rá is szánja magát arra, hogy orvoshoz menjen, általában nem az alkoholizmus, hanem a kísérőtünetek – állandó feszültség vagy alvászavar – miatt teszi.

Nem csoda, hogy a nők alkoholfogyasztása gyakran a négy fal között, rejtetten történik. Ezt segíti az is, hogy a legtöbb háztartásban eleve a nők felelnek a bevásárlásért, így egyszerűbb megvenni az italt a boltban és hazavinni, mint eljutni egy szórakozóhelyre – ráadásul az ivás takargatására is hamar kialakulnak a praktikák. 

Egy alkoholista nő borzasztó kreatív tud lenni. A vécékagylótól a mosógépig mindenhová dugtam piát a család elől, egy időben az erkélyen is tartottam, hiszen csak ki kell menni meglocsolni a virágokat… Külön szervezést igényelt, hogy a negyedik emeletről csörgés nélkül levigyem az üvegeket, és a rejtegetés persze újabb feszültségforrás, amire remekül rá lehet inni

– mutat rá Andi. A látszat fenntartására az irodában is törekedett. Noha a másnaposságtól lassabban végezte a munkáját, kivörösödött szemeit mindig az allergiára fogta, a kollégákkal szervezett összejöveteleken pedig próbált mértékkel inni – megkönnyítette a dolgát a tudat, hogy otthon még három üveg bor várja. Nem volt egyedül: tapasztalatai szerint felépülő sorstársai többsége zugivó, és beszélgetéseik során visszatérő téma, hogy a lakás legmeglepőbb pontjain ki hogyan talált egy-egy kósza üveget immár józanul.

Hiába a tökéletesnek vélt álca, a tuti rejtekhelyek és trükkök ellenére a környezet egy idő után átlát a szitán, és sokszor előbb észleli a problémákat a tagadásban élő alkoholistánál. Gyakori, hogy először a hozzátartozó keresi fel a szakembert, vagy a főnöktől érkezik az első visszajelzés. Andinak a munkahelyével szerencséje volt – élete első állásából ment nyugdíjba –, ám a társas kapcsolatai megsínylették függőségét. Rendszeresen részegen hívogatta az ismerőseit, hogy kioktassa őket, és nem tűnt fel neki, hogy lassan elmaradnak a barátok, és a családtagjaival is egyre gyakrabban keveredett konfliktusokba. “Ekkor már nem én ittam az alkoholt, az alkohol ivott engem. Nem aludtam el pia nélkül. Ha kellett, éjjel kettőkor is beszereztem. Mindent uralt, nem érdekelt senki és semmi” – emlékszik vissza italozása utolsó öt évére.

Új életek

Alkohol nélkül el sem tudom képzelni az estéimet

Az alkoholista nőkre is igaz, hogy a józansághoz vezető út gyakran valamilyen személyes mélypont elérésével kezdődik. A gödör aljára számos úton lehet eljutni: komolyabb baleset vagy betegség, családi dráma, válás, állásvesztés, hajléktalanság egyaránt megadhatja a változáshoz szükséges lökést. Beáta például akkor jött rá, hogy függő, amikor alá akart írni egy receptet a patikában, de annyira remegett a keze, hogy csak negyedórányi próbálkozás után sikerült neki. Karácsony előtt nem sokkal rohamot kapott, és kórházba került: ez volt az a pont, amikor úgy döntött, lépnie kell valamerre. A biztonságos elvonás érdekében kórházba feküdt, pszichiátert keresett, és belevágott egy terápiás folyamatba, hogy a szorongását jobban tudja kezelni.

Andi életében egy vasárnapi ebéd hozta el a fordulópontot, miután napokon keresztül részegen hívogatta a lányát. “Feljött és közölte, hogy csináljak magammal valamit, mert ő ezt nem hajlandó folytatni, és egyfolytában aggódni, mikor töröm össze magam. Eltorzult arccal, remegve üvöltött, én pedig nem ismertem a gyerekemre” – idézi fel. Az interneten egyből talált egy kezelőhelyet, vasárnap telefonált a gondozóba, és nemcsak hogy felvették a telefont, de egyből kapott is időpontot az egyik doktornőhöz. Rendszeresen eljárt hozzá, és később az ő tanácsára jelentkezett egy nyolchetes terápiás programba.

Itt szembesült azzal, hogy az alkoholizmus nem jellemhiba, hanem betegség, és ezt szem előtt tartva tudja fenntartani józanságát.

Az Anonim Alkoholistáknál (AA) második otthonra lelt, felépülésében követi a 12 lépést, és rendszeresen eljár a gyűlésekre, hogy sorstársaival támogassák egymást. “Az AA-ban az első pillanattól óriási szeretetet kaptam. Itt őszintén beszélhetek minden bajomról, feltétel nélkül elfogadnak. Amióta józanodom, új életem van. Visszakaptam a lányomat, akitől rengeteg törődést kapok, újra beszélünk egy régi barátnőmmel, és szerető közösséget találtam – mi ez, ha nem csoda?”