Amikor Alexander Fleming 1928-ban felfedezte a penicillint, még nem tudta, hogy milliók életét menti majd meg világszerte. Az antibiotikumok megjelenésével azonban megkezdődött az a folyamat is, amelynek a vége, hogy az emberiség védtelenül áll majd a különféle betegségeket terjesztő kórokozókkal szembeni harcban.
2013-ban az amerikai járványügyi központ, a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) akkori igazgatója, Tom Frieden sajtótájékoztatón azt mondta az egybegyűlt újságíróknak, hogy ha nem vagyunk elég óvatosak, rövidesen egy „poszt-antibiotikum” világban fogunk élni. Mindössze négy szűk évre volt szükség, hogy a baljós prognózis valósággá váljon, a CDC közleményei ma már arról szólnak, hogy eljött az antibiotikumok utáni korszak.
Az antibiotikumoknak ellenálló szuperbaktériumok a világ minden táján problémát jelentenek (Fotó: Getty Images)
„Azért mondjuk ezt, mert megjelentek az úgynevezett pánrezisztens baktériumok – mondta Jean Patel, a CDC Antibiotikum Stratégia és Koordinációs Egységének vezetője. – Emberek halnak meg, egyszerűen azért, mert nincs olyan antibiotikum, amelyek a fertőzéseikkel szemben hatékony lenne. Olyan fertőzésekről van szó, amelyeket nem olyan régen még könnyedén kezelni lehetett.”
Patel nem a levegőbe beszél: idén nyáron egy, a hetvenes éveiben járó asszonyt vettek fel egy nevadai kórház egyik osztályára, bakteriális fertőzéssel. A kórokozó az Enterobacteriaceae baktériumcsaládba tartozott, amelyről tudták, hogy még a végső esetben alkalmazott karbapenem-származékokból álló rezerv antibiotikumok is hatástalanok vele szemben. Ez a baktérium viszont rezisztens volt ezen felül a tetraciklinnel, a kolisztinnel és minden más létező antibiotikummal szemben is. Az asszony néhány héten belül belehalt a fertőzésbe.
„Ne szépítsük, nagyon nagy a baj – mondta az NLCafénak adott válaszában dr. Köves Béla, az Európai Urológustársaság Fertőzéstani szekciójának vezetőségi tagja. – Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyek közé sorolta. Ez azt jelenti, hogy évente több halálesetet okoznak az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok, mint a HIV/AIDS, a Parkinson-kór és az öngyilkosságok együttvéve. Ami ennek az anyagi oldalát illeti: már most évente több mint másfél milliárd eurót költ az Európai Unió a bakteriális fertőzésekkel kapcsolatos egészségügyi kiadásokra.”
A helyzet valóban elég aggasztó, ezt világszerte mostanában kezdik felismerni. Tavaly hozták nyilvánosságra az úgynevezett O’Neill-jelentést, amelyet 2014-ben David Cameron akkori brit miniszterelnök kérésére állított össze egy szakértői csapat, Jim O’Neill közgazdász vezetésével. A jelentés többek között az antibiotikumoknak ellenálló bakteriális fertőzések társadalmi-gazdasági hatásait igyekezett felmérni. Az eredmények egyszerre sokkolóak és hátborzongatóak. Ha a mostani trend folytatódik
2050-re többen fognak belehalni a bakteriális fertőzésekbe, mint a daganatos megbetegedésekbe ÉS a közlekedési balesetekbe együttvéve.
Ennek elképesztően súlyos gazdasági következményei is lesznek az O’Neill-jelentés szerint: a számítások szerint 100 billió (100 ezer milliárd) dollárnyi kiesést okozhat a pánrezisztens baktériumok elterjedése. Ennek csupán a töredékére lenne most szükség, hogy az emberiségnek egyáltalán esélye legyen a harcban.
Most kell cselekedni, hogy elkerüljük a súlyos gazdasági következményeket (Kép: AMR-Review.org)
Paradigmaváltásra van szükség
Dr. Köves Béla szerint a fertőzéstani kutatások egészen a közelmúltig a háttérbe szorultak, olyan, szélesebb tömegek számára egyértelmű hasznot hozó területek mögé, mint például az onkológia.
„A daganatos betegségek kutatására értelemszerűen nagyobb figyelem irányul, miközben az elmúlt évtizedekben a fertőzéstani kutatások háttérbe szorultak. Természetesen az onkológiai kutatások rendkívül fontosak, azonban fel kell ismernünk, hogy egy új korszakhoz értünk, ahol a fertőzéses megbetegedések egyre nagyobb veszélyt jelentenek. A daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos problémák, félelmek az általános emberi köztudat részét képezik, emiatt az előbbi terület sokkal figyelemfelkeltőbb: ahol a publicitás, ott a pénz – mondta a szakember, aki az Amerikai Fertőzéstani Társaság irányelv-munkacsoportjának szakértőjeként is tevékenykedik. – Ami az említett publicitást illeti: ha például egy világsztárról kiderül, hogy daganatos megbetegedésben szenved, hatalmas médiafigyelem irányul rá, míg ha ugyanarról a sztárról kiderülne, hogy valamilyen súlyos, akár veszélyes fertőzése van, az sokkal kevésbé viszi az ingerküszöböt, illetve sokszor inkább kínos lenne beszélni róla, felhívni rá a figyelmet.”
Sokkal felelősségteljesebb antibiotikumhasználatra lenne szükség – képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Dr. Köves rámutatott, hogy míg pár évvel ezelőttig a szűk tudományos életen kívül nem nagyon foglalkoztak a különböző publikációk a témával, ma már – legalábbis tőlünk nyugatabbra – a mainstream sajtót is egyre gyakrabban izgatja a kérdés.
„Eddig nem kezelték a helyén a témát, most már talán egyre inkább figyelnek rá, emiatt azonban rendkívül fontos lenne, hogy az orvostudományon belül is megtörténjen a paradigmaváltás – figyelmeztet a szakértő. – Fontos az orvosok és persze a lakosság képzése, felvilágosítása, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az antibiotikum-felhasználás jelentős része nem a humán egészségügyből származik, hanem az állattenyésztés és a mezőgazdaság oldaláról, ahol horribilis mennyiségeket használnak fel. Ettől függetlenül az orvosok és a páciensek esetében is kulcsfontosságú a felelősségteljes antibiotikum-felhasználás elterjesztése. Ehhez persze az orvosok mellett a pácienseknél is megfelelő gondolkodásmódra van szükség. Sokan az első apró tünetre, vagy már vírusfertőzésre is antibiotikumot követelnek az orvosaiktól, miközben ez éppen a még meglévő, még használható szerek hatékonyságát csökkenti.”
Dr. Köves Béla szerint paradigmaváltásra van szükség az antibiotikum-felhasználás terén (Fotó: Andersen Dávid)
A szakértő szerint kulcsfontosságú, hogy megfelelő protokollok legyenek kialakítva, amelyek szigorúan szabályozzák, hogy milyen esetekben és milyen antibiotikumot lehet alkalmazni. Ez egybevág egy, az utóbbi években kialakult trenddel, amelynek értelmében ma már sok kórházban úgynevezett „antibiotic stewardship” programokat indítanak, hogy lefektessék, mikor, milyen körülmények között nyúlnak az ilyen készítményekhez.
„A rezisztenciát nem győzhetjük le”
Dr. Köves Béla szerint fontos leszögezni, hogy nincs rá gyakorlati esély, hogy az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát megszüntessük, vagy jelentősen visszaszorítsuk a korábbi szintekre.
„Ezt sajnos valószínűleg el is felejthetjük, a témával foglalkozó trendkutatások szerint legalábbis nem ez a realitás, ehelyett arra kell tudatosan felkészülnünk, hogy a multirezisztens kórokozók világában hogyan fogunk tudni élni – magyarázta a szakember. – Ez lehet az egyetlen elvárásunk.”
Az O’Neill-jelentés arra is rávilágít, hogy szomorúan kevés forrás áramlik a bakteriális fertőzésekkel kapcsolatos kutatásokra. A 2016-os holland EU-elnökség által készíttetett The Need for a One Health – One Europe – One World Framework című jelentésből kiderül, hogy 2003 és 2013 között az összes kutatás–fejlesztésre szánt kockázati tőkebefektetésnek mindössze 5 százalékát fordították ilyen célokra. Ez 1,8 milliárd dollárt jelent, amit érdemes összevetni a brit kormány által életre hívott szakértői csoport, az AMR Review számaival.
Szomorúan kevés befektetői pénz megy az antibiotikumok kutatás-fejlesztésére (Kép: AMR-Review.org)
Emlékezzünk vissza, hogy az O’Neill jelentés 2050-re 100 billió dollárra teszi a pánrezisztens baktériumok miatti gazdasági kiesést. A szakértők szerint ennek akkor lehetne elejét venni, ha elkezdenének áramlani a befektetések a kutatásba. Ráadásul, most még viszonylag kis összegről beszélünk: 1-2-3 milliárd dollár éves befektetéssel már jelentős lépéseket tehetnénk a helyzet stabilizálása érdekében.
„Minél előbb érdekeltté kell tenni a piaci szereplőket, hogy elkezdjenek foglalkozni ezzel a területtel – hangsúlyozta dr. Köves Béla. – Már egy egymilliárd dolláros gazdasági ösztönző csomag sokat tudna tenni a piac felpörgetéséért.”
Alig van már használható antibiotikum
Az úgynevezett szuperbaktériumok – amelyek ellenállnak az összes létező antibiotikumnak – már itt vannak, léteznek, mostanáig pedig kis túlzással csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem terjedtek el széles körben.
Köves Béla az először 2009-ben azonosított Új-Delhi pánrezisztens E.coli baktériumot említette, amely ha elterjed, nem lehet mivel megállítani. Bruce Lee, a Johns Hopkins egyetem egészségügyi kutatója pedig a bevezetőben említett karbapenem-ellenálló baktériumok (CRE) terjedését vizsgálta 74 idősotthon és 28 kórház betegforgalmát modellezve. A számítógépes szimuláció szerint, ha nem vezetnek be rendkívül szigorú fertőzésmegelőző protokollokat, a CRE-típusú pánrezisztens baktériumok egy évtizeden belül az összes vizsgált intézményben meg fognak jelenni.
Ha nem cselekszünk, az antibiotikumoknak ellenálló szuperbaktériumok tíz éven belül mindent elboríthatnak (Fotó: Getty Images)
„Sajnos multirezisztens kórokozók okozta fertőzések már Magyarországon is egyre gyakrabban fordulnak elő – figyelmeztetett dr. Köves. – Akár az is előfordul, hogy egy egyszerű hólyaghurutban vagy más enyhe, szájon át szedhető rövid antibiotikum kezelést igényelő bakteriális fertőzésben szenvedő pácienst fel kell venni az osztályra, és elő kell venni a vénásan adott, nagyon drága, rendkívüli helyzetekre fenntartott, úgynevezett rezerv antibiotikumokat. Korábban ezt elképzelhetetlennek tartottuk volna. Ez jelentős terhelést ró az egészségügyi intézményekre, ahol a havi gyógyszerkeretek – nem csak Magyarországon, de külföldön is – nincsenek felkészülve rá, hogy ilyen gyakorisággal kell ezeket a szereket alkalmazni. Emellett még súlyosabb probléma, hogy szépen lassan elkezdtük felélni ezeket a típusú készítményeket is. Összehasonlításképpen: olyan különlegesen erős antibiotikumokról van szó, amelyeket régen évente néhány alkalommal kellett elővenni, most pedig akár heti szinten, de legalább havonta hozzá kell nyúlnunk, mert egyszerűen nem tudjuk már mivel kezelni a pácienseket.”
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a helyzet drámai, ráadásul minden egyes háziorvosi vagy szakorvosi rendelésen felírt antibiotikum tovább súlyosbítja ezt.
„Sajnos azért nagyon nehéz odafigyelni erre a problémára, mert a felelősség rengeteg ember között oszlik meg – mondta dr. Köves Béla. – Az orvos sokszor csak legyint, amikor felír egy antibiotikumot, a páciensek meg sokszor nem csinálják végig a kúrát, félúton abbahagyják az antibiotikum szedését, vagy maguktól elkezdik szedni az otthon talált maradék antibiotikumot, amivel mind éppen az adott szernek ellenálló kórokozókat szelektálják ki a közösségben. Így jutunk vissza a kórházi fertőzésekig, ami nem csak nálunk okoz gondokat, Németországban, Franciaországban, bárhol a világon ugyanezzel küzdenek a szakemberek. Ezért lenne nagyon fontos, hogy szigorúbban legyen szabályozva, ellenőrizve a felhasználás, hogy legalább a béka feneke alól visszaevickéljünk a középmezőnyhöz. Ott sem sokkal jobb a helyzet, de ott legalább már elkezdték megtenni a szükséges lépéseket. Fontos lenne az is, hogy előtérbe kerüljenek azok a terápiás módszerek, amelyeknek nem az antibiotikumok jelentik az alapját. A különféle kutatások mostanában erre is irányulnak, hogy megtalálják azokat a megoldásokat, természetes megelőzést, nem antibiotikumon alapuló antibakteriális módszereket és hasonlókat, amelyeket hatékonyan alkalmazhatunk. Ez azonban versenyfutás az idővel, és már így is késésben vagyunk.”