A rózsaillat vagy bármilyen virágillat sosem tartozott a kedvenceim közé, és nem igazán értettem, hogy csak azért, mert nő vagyok, miért gyártanak nekem – és persze, csak és kizárólag nekem mint nőnek – ilyen tömény, zavaró illatokat. Persze, ha valakinek a virágillat a gyengéje, fújja magára, fürödjön benne, és ha tetszik neki, nekem teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő a virágillatok felhasználója. Ha jól belegondolok, akkor én általában citrusos vagy mentolos cuccokat használok: samponnak, tusfürdőnek nekem azok a szép, letisztult, könnyed illatok. Szerintem ezek abszolút uniszex illatok. Most ki mondja meg, hogy a mentol férfias vagy nőies illat?
Bármikor, amikor úgy alakult, hogy férfisamponnal mostam hajat, vagy férfidezodorral kentem be a hónaljam, semmi, de semmi nem történt máshogy a napomban, mintha ugyanezt „nősamponnal” vagy „nődezodorral” tettem volna. Senki nem jegyezte meg, hogy fura az illatom, de hátha ezután a cikk után majd figyelmeztetnek az ismerőseim, hogy már egy ideje nem mernek szólni…
Szóval én nagyon örülök, hogy egyre nagyobb divat az uniszex parfüm. Bár igazából szerintem mindegyik parfüm az. Miért ne használhatna mindenki olyan illatot, ami neki tetszik? Jól ráérzett erre a Guerlain Lui parfümje, kifejezetten úgy hirdetik, hogy parfüm férfiaknak és nőknek. De az Abercrombie & Fitch is bedobta a „gendersemleges parfüm” ötletét, és biztos van még más parfümgyártó is, akinek eszébe jutott ez a bomba ötlet. Egyből „genderkorrektek” lesznek, vagyis parfümegyenjogúságot hirdetnek, és kinyitják a piacot, hiszen akkor minden parfümjük megvásárolható lesz minden nem számára.
A múltkor egészen meglepődtem, amikor nőknek való sampont vettem fekete dobozban, mert annyira megszoktam, hogy még a dobozok színe is követi a férfi-nő vonalat. De talán, mondjuk, pár éven belül elmosódik a határvonal, és nem az lesz a fontos, hogy nőként nőknek való illatot használj (vagy férfiként férfiaknak valót), hanem az, hogy olyan illatot vegyél bármiből, ami neked tetszik, és ennyi.
