Mennyi idős voltál, amikor porckorongsérved lett?
Nem tudom, pontosan hány éves lehettem, amikor a sérvem kialakult, mert ennek a betegségnek az egyik jellemzője, hogy éveken keresztül képes rejtve maradni, és olyan jelentéktelenebb tüneteket produkálni, amelyeket az egyszerű halandó ember nem ismer fel, vagy nem feltétlenül köt össze gerincproblémákkal. Dolgoztam, elláttam a családomat, hobbiszinten folyamatosan sportoltam, mégsem vettem észre, hogy porckorongsérvem van. Az apróbb tünetektől eltekintve, mint például a nyilalló fájdalom a bal nagylábujjamban masszázs során, nem észleltem jelentősebb tünetet. 40 éves voltam, amikor isiászom lett, és ez egyértelművé tette a problémát.
Hogy jött ez a betegség, mitől alakult ki?
Az orvosok és a gyógytornász, akikkel én kapcsolatba kerültem, nagyon sokféle lehetséges kiváltó okot megemlítettek. Attól kezdve, hogy két lábra álltunk, elvárosiasodtunk, nem járunk egyenetlen talajon, csak javarészt aszfalton, a mozgásszegény életmódon, a túlsúlyon, a gyenge hátizomzaton át egészen a lelki problémákig ezerféle dolgot felsorolnak.
Személy szerint nagyon sokféle emberrel találkoztam, akik ezzel a problémával küzdenek. Volt közöttük túlsúlyos, idősebb ember, akinek az életében a rendszeres mozgás évtizedek óta nem szerepel, vagy olyan, aki hosszú évek óta nehezebb súlyokat emelget a munkahelyén, de találkoztam 15 éves, normál testalkatú kamaszlánnyal, aki rendszeresen sportol. Azt gondolom, a lakosság jó nagy része érintett lehet, és sokan nem is tudnak a betegségük létezéséről.
Milyen tünetekkel járt együtt, mennyire akadályozott a mindennapi életben?
A legjelentősebb és legfájdalmasabb tüneteket az isiász okozta, pestiesen szólva az ellenségemnek sem kívánom azt a 6-8 hetet. Az első néhány héten a fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Gyakorlatilag az élet szinte minden területén akadályozott, a családom segítségére volt szükségem a mindennapi feladatok ellátásában.
Az én porckorongsérvem és a két, sérv előtti állapot az alsó háti szakaszon alakult ki, és a bal oldalamat érintette, ami azt eredményezte, hogy a mozgásom a bal oldalon beszűkült, nem igazán tudtam a lábamat használni, a járás is nehezemre esett. A kezelésben a szokásos orvosi protokoll következett, szteroidinjekciók és nem szteroid gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, fizikoterápia. Ahogy a gyulladás csökkent, úgy vált elviselhetőbbé a betegség, de még hosszú hónapok kitartó munkája kellett ahhoz, hogy nagyjából visszatérhessek a megszokott életmódomhoz.
Képünk illusztráció (Fotó: Thinkstock)
Milyen gyógymódokat próbáltál, és mi volt végül, ami használt?
Nem kísérletezgettem különböző gyógymódokkal, egyszerűen betartottam az orvos utasításait. Kerestem egy gyógytornászt, és szorgalmasan végeztem a személyre szabott gyakorlatokat. Külön szerencse, hogy az ikerszomszédunk egy szakmáját nagyon jól értő gyógytornász, így nem kellett messze mennem a segítségért. Másfél hónapig McKenzi-gyakorlatokat végeztem, majd ahogy fokozatosan javult az állapotom, úgy tértünk át a hátizmokat, mély hátizmokat, törzsizmokat megerősítő gyógytornára.
Sokan bíznak a csodaszerekben és abban, hogy el lehet érni javulást úgy, ha gyógyszereket szednek, de a személyes tapasztalatom az, hogy ennek a betegségnek a leghatékonyabb ellenszere és gyógymódja a kitartóan végzett gyógytorna. Körülbelül másfél éven keresztül, heti 5-6 alkalommal végeztem a gyakorlatokat, melyeket a gyógytornász fokozatosan nehezített az aktuális állapotomnak megfelelően. Ennek eredményeként a két év elteltével megismételt MR-vizsgálat negatív eredményt jelzett vissza, egyetlen porckorongsérvem sincsen.
Mostanra már annyira rendbejöttél, hogy nagy biciklitúrára is vállalkoztál?
A nagy biciklitúra azért erős kifejezés, 70 km a Tisza-tó körül, sík terepen nem nagy teljesítmény egy átlagos, biciklizni szerető embernek. Nekem viszont, akinek három évvel ezelőtt húsz lépcsőfok megmászása is komoly kihívást jelentett, nagy és legfőképp örömteli dolog. Sokat kellett változtatnom az életmódomon, például rendszeresen használom az ékpárnát és a hengerpárnát, amelyek segítik a helyes testtartást, azóta is heti rendszerességgel folytatom a gyógytornát, hogy a hátizmaim elég erősek maradjanak, nem emelek nehéz súlyokat ,és le kellett mondanom az olyan tevékenységekről és sportokról, amelyek rázkódással, nagy ugrásokkal, szökdeléssel járnak. Lecseréltem a mountain bike biciklimet egy trekkingre, hogy egyenes háttal tudjak ülni a kerékpáron. Folyamatosan tartom a kapcsolatot a gyógytornásszal, és kikérem a tanácsát, ha új tevékenységbe szeretnék kezdeni, jobban odafigyelek önmagamra, és tudatosabban figyelek a testem jelzéseire.
Természetesen ahány ember, annyiféle sors. Nyilván másfajta kihívással kell szembenéznie annak, akinek a munkája megköveteli, hogy sokat üljön vagy nehéz súlyokat emelgessen, és másfajtával egy élsportolónak, de talán a személyre szabott torna és életmódtanácsok következetes betartása közös kiindulópont lehet a gyógyulás felé.
