Olvasás, csekk-kitöltés, egy szám beütése a telefonba – rutinfeladatok, de nem azoknak, akik rosszul látnak, és a legolcsóbb szemüveget sem tudják megfizetni. Magyarországon százezrek vannak ilyen helyzetben. Az „Esélyt a szemnek” projekttel a legszegényebb településeken élő elesettek látását szeretné helyreállítani a Polgár Alapítvány.
Ki legyen Az Ország Kedvenc Civil Szervezete? Szavazz te is!
Év végi játékos versenyünkkel azokat szeretnénk megjutalmazni, akik egész évben másoknak segítenek. Ők a civilek: a modern társadalom lelkiismerete. Akik ételt osztanak, kutyát gondoznak, betegágyak szélén ülnek. Nem nézik, kinek, nem nézik, miért. Csak azt látják, hogy nagy szükség van rájuk. Nekik szeretnénk köszönetet mondani az NLCafé Kedvenc Civil Szervezete játékkal. Amelyik szervezet a legtöbb szavazatot kapja tőletek, 300 ezer forint értékű reklámfelületet nyer az ADSelf, a Central Médiacsoport digitális portfóliójának felületeit értékesítő automata hirdetési rendszerben. Neked ki a kedvenced? Szavazz!
Szerencsére számos alapítvány segíti adományozással a nehéz helyzetben élőket. Ám a Polgár Alapítvány valami egészen újat talált ki. „Felfigyeltünk arra, hogy sok ember alig lát, szemüvegre viszont nincs pénzük. Nem csoda, mert a legegyszerűbb is legalább tizenötezer forintba kerül, amit a szűkösségben élő emberek sehogy sem tudnak kigazdálkodni. Magyarországon tíz éve megszűnt az állami szemüveg-támogatási program, és ezzel százezrek kerültek nehéz helyzetbe. Vannak, akik már olvasni sem bírnak, vagy a postán kitölteni egy csekket, esetleg telefonálni, ráadásul folyamatos fejfájással küzdenek a szemük erőltetése miatt. Aki nem lát, az még a közmunkában is nehezen állja meg a helyét… Ezért 2015 karácsonya előtt elhatároztuk, hogy nemcsak játékokat gyűjtünk, hanem használt szemüvegeket is. Gondoltuk, a szemüvegeseknek szinte biztosan lapul a fiókban egy-két használaton kívüli darab, amit sajnálnak kidobni. Mi is meglepődtünk, hogy ez mennyire igaz: annyi felajánlás érkezett, hogy tele lett velük az iroda” – mutat körbe Szőke Zsuzsa, az „Esélyt a szemnek” projekt vezetője, eredeti szakmáját tekintve optometrista.
A Polgár Alapítvány kríziskezelési programokkal és személyre szabott adományozással segíti a kilátástalan szegénységben lévő embereket: harminc olyan településen dolgoznak, ahol szinte mindenki nélkülöz. „A borsodi, szabolcsi, nógrádi, hevesi, baranyai falvak mellett a jászságban és a hajdúságban is ott vagyunk. Ezekbe az elzárt, szegregált falvakba még eljutni is nehéz, hát még kitörni belőlük! A közlekedés rossz, munkalehetőség sem helyben, sem a közelben nincs, és a közmunkaprogramokba sem tud mindenki bekapcsolódni. Mi abban próbálunk segíteni, amiben a leginkább muszáj” – mondják.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Ő maga látott hozzá a felajánlások megvizsgálásához: az adományok harmadát, körülbelül száz keretet talált újrahasznosíthatónak. A felújításban és az új lencsék beszerzésében egy optikai nagykereskedés segített. „Korábban is közreműködtünk már jótékonysági projektekben, és erre a megkeresésre is igent mondtunk, hiszen tudjuk, hogy nagy a baj – meséli Nagy László, a Noptiker vezetője, aki egyben a Magyar Optikus Ipartestület (MOI) elnökségi tagja is. – Családi vállalkozásunk huszonöt éve alatt rendszeresen szembesültünk azzal, hogy az emberek jó része még a legegyszerűbb szemüveget sem tudja megfizetni. Vannak, akik a hipermarketekben kapható, néhány ezer forintos, előre gyártott darabokkal próbálják orvosolni a helyzetet, de ezzel gyakran csak ártanak maguknak.” Mint megtudjuk, a zsákfalvak lakóinak többsége még az áruházba sem jut el: ők a vándorpiacozók készletéből válogatnak. Zsuzsa és László is abban látták a megoldást, hogy a rászorulók alapos szemészeti vizsgálat után személyre szabott lencséket kapjanak (ebben a Polgár Alapítvány ároktői koordinátora, Rácz Mónika segített).
A galériákban azokat az ároktői lakosokat láthatjátok, akik új szemüveget kaptak – Fotók: Révai Sára
Ároktő újra éles
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei községnek körülbelül ezerkétszáz lakosa van, és sem ott, sem a közelben nincs munka. „Mondogattam Zsuzsáéknak, hogy sokan nem látnak jól, és nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy végre van lehetőség változtatni ezen” – mondja Mónika. Harminckét ember került be a programba. A szegények között is a legrászorulóbbakat kellett megtalálni, és az egészségügyi állapot is szempont volt. „Beválogattuk a cukorbetegeket, a magas vérnyomással küzdőket és egy rokkantnyugdíjas férfit, aki szinte minden pénzét a gyógyszereire költi. Egy tizenhat éves fiúról, akinek mindig kitűnő a bizonyítványa, egy tanára jelezte, hogy baj lehet a szemével: őt a közhasznú munkásként dolgozó nagymamája neveli. Volt olyan család, ahonnan tízen is bekerültek a programba örökletes szembetegség miatt. Az egyikőjük egy ötvenes évei elején járó, mélyen vallásos férfi, aki egy stroke után rokkantnyugdíjas lett. Egész nap a Bibliát olvasta – igen ám, de azzal a szemüveggel, ami a távolra látáshoz kell neki, mert olvasószemüvege nem volt. A végén már alig látta a betűket…”
A kiválasztottaknak látásvizsgálatra kellett menni Mezőcsátra, mert legközelebb ott rendel orvos. A szemészeti ellenőrzés során több betegség kiszűrhető: ilyen a magas vérnyomás, érszűkület, szürke hályog és a cukorbetegség is – akinél probléma volt, azt továbbküldték szakorvoshoz. „Újvári Tamás doktor úr nagyon segítőkész ember: megtette, hogy munkaidő után bent marad elvégezni a vizsgálatokat” – mondja Mónika. – Korábban nem tudtunk menni, mert a férjem, aki a polgármester asszony sofőrje, csak délután hozhatta el a szolgálati autót. Kellett a fuvar, mert busz errefelé alig jár. Ami van, arra is legalább hétszáz forint a jegy, és sokat kell gyalogolni tőle. Az a kevés ember, akinek van autója, kétezer forint alatt nemigen visz át senkit egy másik településre – ezt a legtöbben nem tudják megfizetni.”
„Mi a munkánkat tudtuk hozzáadni ehhez a projekthez. A lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtottuk, ugyanúgy, mint a többi ügyfelünknek – mondja Szegő Szabolcs, a Csáti optika vezetője; náluk készültek el a szemüvegek az adománykeretekből és a Magyar Optikus Ipartestület által szerzett lencsefelajánlásokból. – Kis csapatokban érkeztek hozzánk az emberek, segítettünk nekik a választásban. Volt, akinek két szemüveg is készült: az egyik a távolra látáshoz, a másik az olvasáshoz. Mikor elkészültünk, óriási volt az öröm, volt, aki úgy megszorította a kezem, hogy szinte belesajdult.”
Mónika azt meséli, hogy a projektnek köszönhetően jobban megismerték egymást az emberek, jó közösség és hangulat alakult ki. „Annál nagyobb örömet nem is lehetett volna szerezni nekik, mint ezekkel a szép szemüvegekkel. Nem győzték ismételgetni, hogy végre látunk! De amikor fotóztuk őket, sokan hiába örültek, mégsem mertek mosolyogni, volt, aki a szája elé fogta a kezét. Mondtam Zsuzsának, hogy legközelebb a fogukkal kellene kezdeni valamit, mert azt sincs pénzük megcsináltatni. Ha lenne lehetőség, bármikor vállalnám, hogy megszervezek erre is egy programot.”
Fotók: Révai Sára
A városba bemenni nagy dolog
Az „Esélyt a szemnek” projekt Ároktő és Pere után most két Baranya megyei faluban fut párhuzamosan: Piskóra és Kishajmásra száztíz, illetve száznegyven keretet helyeztek ki. A csomagokat Zsuzsa állítja össze, igyekszik maximálisan igazságos lenni. Fontos, hogy mindenkinek legyen választási lehetősége, és hogy találjon olyan keretet, amely a dioptriájához és a fejformájához is megfelelő. „A rászorulók szerények, szinte bárminek örülnek. Településenként változik, hogy mi a legkapósabb: van, ahol inkább a modern keretek fogynak, míg máshol a klasszikusabbak. A divatos kereteket általában a kereskedők ajánlják fel a kifutó készletükből, de sok magánember is megdöbbentően szép, megkímélt keretet ad át – Gucci és Armani is érkezett már tőlük.”
Piskón a polgármester asszony segít a koordinációban, a vizsgálat és a szemüvegkészítés pedig Sellyén lesz. „Kishajmás esetében megnéztem a térképen, milyen nagyobb város van a közelben, láttam, hogy Dombóvár. Felhívtam egy ottani optikát, ahol fel is ajánlották a segítségüket, ám a koordinátorunk szólt, hogy a helyiek szemében az már túl nagy, messzi város. Legfeljebb Komlóig járnak el. Szerencsére ott is találtunk egy önkéntes optikát.” Zsuzsa azt meséli, hogy a rászorulók között van, aki olyan mérhetetlenül elszokott attól, hogy kimozduljon a falujából, hogy konkrétan kézen kell fogni és noszogatni, hogy szálljon be az autóba. Az optikai üzlettől is többen megilletődnek: nem jártak még ilyen helyen. Sokan a legjobb ruhájukat veszik fel, mielőtt bemennek a városba – a szemüveg-készíttetés számukra olyan, mint valami ünnep.
Kevesebb fejfájás van a világon
Zsuzsa azt meséli, hogy a falvakban mindig óriási az öröm, amikor elkészülnek a szemüvegek, és ez számukra is felemelő érzés: a munkájuknak hála kevesebb fejfájás van a világon – fogalmaz. „A rászorulók magabiztosabbak, energikusabbak lesznek attól, hogy végre látnak. Azok a fiatal nők, akik szégyellték hordani a régi, összeragasztott, fejükre gumizott szemüvegüket, most büszkén viselik a divatos kereteket. Nagy öröm, amikor olyan anyákat tudunk segíteni, akik évek óta nem tudják kiváltani a szemüvegüket, mert inkább a gyereküknek csináltatják meg. Több olyan történetet hallottunk, hogy már épp összegyűjtögették a pénzt, aztán történt egy haláleset a családban, ami elvitte a megtakarítást. Jó látni azt is, hogy van, aki tanult a saját példájából: egy fiatal anyuka gyerekkorában tompalátó lett az egyik szemére, mert a szülei nem vitték orvoshoz. Amikor a saját lányán észrevette a jeleket, mindent megtett azért, hogy megmentse a látását.” A Polgár Alapítvány teljes lendülettel folytatja tovább a projektet: jövőre szeretnének havonta legalább száz embernek segíteni.
Fotók: Révai Sára
Hogyan kap esélyt a szem?
Az „Esélyt a szemnek” projekttel alapvetően azoknak a munkavállaló korban lévő embereknek szeretne segíteni a Polgár Alapítvány, akik a látásproblémájuk miatt nem tudnak dolgozni. De ha kell, gyermekeket és kamaszokat is bevesznek a programba. Településenként körülbelül harminc rászorulónak tudnak segíteni, egy-egy akcióban nagyjából negyven szemüveg készül. Kereteket magánemberektől, látszerészektől, kereskedőktől kapnak, egyik aktivistájuk legutóbb Angliában gyűjtött nekik. Az önkéntes orvosokra és optikákra is nagy szükségük van. „Eddig szerencsére még senki nem utasított el bennünket. Fontos, hogy az emberek megismerjék a helyi szemészorvost és látszerészt, hogy probléma esetén tudják, kihez lehet fordulni – a szemüvegekre garancia is van” – mondja Szőke Zsuzsa. Az „Esélyt a szemnek” projekt sikerét jelzi, hogy a Polgár Alapítvány idén a Legjobb Együttműködés kategóriában Civil díjat kapott érte.
Várjuk a jó állapotban lévő játékokat és mesekönyveket a Budapest II., Jurányi u. 1-be november 30-ig (a végső határidő Mikulás napja, de örülnénk, ha hamarabb elkezdhetnénk csomagolni és összeállítani a húsz településre szánt csomagokat)! Infó: 06 70 451 8681 Pénzadománnyal a csomagolás és a szállítás költségeiben segíthetsz: Polgár Alapítvány, Raiffeisen Bank 12010501-01072910-00100009. Örülnénk, ha az elszállításban is tudnátok segíteni (kevesen vagyunk). Ezzel az akcióval sikerülhet csak a tavalyi eredmény, amikor ötezer darab játékból ezer gyönyörű családi csomagot tudtunk összeállítani!
