Néhány évvel ezelőtt, pláne még régebben, amikor tényleg jó lett volna, még nem volt divat a vastagbélrákról írni, riportokat készíteni, műsorokban beszélni róla. Nem voltak szervezetek, amelyek elmondhatták volna a betegségről azt, amit tudni kellene. Én akkoriban találkoztam vele. Persze tudtam, hogy létezik, de sokkal többet nem. És nem is éreztem, hogy kellene, soha eszembe nem jutott, hogy nekem bármi közöm lehet egy ilyen betegséghez. Egészen addig a napig, amíg egyik reggel anyu el nem küldte azt az sms-t…
Képzeljetek el egy magas, jó erőben lévő, egészséges – leszámítva azt a sok-sok évvel korábbi műtétet, amiről alig tudunk valamit – férfit, aki kínosan ügyel az életmódjára, aki minden áldott reggel és este kilométereket gyalogol, és szuper egészségesen táplálkozik. Egyetlen baja az a fránya dohányzás, arról nem bír lemondani sehogy sem.
Vastagbélrák – azt hiszem erre a diagnózisra ő sem számított. Három és fél évig harcoltunk az életéért. Szó szerint harc volt, néha pihenőkkel, de sokkal több bajjal, szövődménnyel és többször kiújuló betegséggel.
Milliószor tettük fel a kérdést magunknak, hogy „mi lett volna, ha…”.
- Ha tudtuk volna, hogy vannak betegségek, amik megnövelik a rizikót, akkor tudtuk volna, hogy a régi műtét miatt jobban oda kell figyelni.
- Ha tudtuk volna, hogy a korral jár, akkor bárhogy, de elzavartuk volna szűrésre. Még időben.
- Ha tudtuk volna, hogy nem csak a gyomra érzékeny, akkor nem hagytuk volna, hogy minden rosszullétre legyintsen.
- Ha egyszerűen csak többet tudtunk volna a vastagbélrákról, és csak a halvány lehetősége felmerült volna, talán még ma is élne.
Az emberek hajlamosak úgy gondolkodni, hogy ha valamiről nem beszélünk, nem tudunk, akkor nem is létezik. Tapasztalatból tudom, hogy ez a lehető legrosszabb elv. Persze nyilván nem a leghálásabb téma az ember beleiről dumcsizni, de
ma, amikor az orvostudomány már hihetetlen sebességgel fejlődik, a legtöbb rákbetegség, ha korai stádiumban felfedezik, jól gyógyítható, vagy legalább szinten tartható, akkor nem szabad az ilyesmit sem a szőnyeg alá söpörni, hiszen az életünkről, a szeretteink életéről van szó.
A fiatalabb korosztály nagyon szerencsés. Nektek már természetes, hogy ezekről a témákról nyíltan lehet beszélni, és egyre többször esik szó róluk, de a szüleidnek és a nagyszüleidnek, akik a leginkább veszélyeztetettek, nekik még nem. Most a te dolgod, hogy odafigyelj rájuk. Éppen ezért dr. Cornides Ágnesnek, Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Főosztálya osztályvezetőjének segítségével összegyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat a vastagbélrákkal kapcsolatban.
Hazánkban évente nagyjából 9000 új beteget diagnosztizálnak, és kb. 5000 ember hal bele.
Ezekkel a számaival nemcsak a második leggyakoribb daganatos betegség, hanem még rosszabb, de ne szaladjunk előre. Ha az előfordulást a teljes népesség körében nézzük, akkor csak a tüdőrák előzi meg. Ha nemekre bontjuk az adatokat, akkor a férfiak esetében marad második, közvetlenül a tüdőrák után. Nőknél viszont visszacsúszik a harmadik helyre. Persze ettől nem lesz sokkal jobb a helyzet. Sajnos van rosszabb is. A halálozás, az még rosszabb. Akár a teljes népességet nézzük, akár nemenként, mindenképpen második helyen áll a tüdőrák mögött mind a két nemnél. Bizony. Fogadjunk, hogy arra tippeltetek a sok hangos és színes kampány miatt, hogy a nőgyógyászati rákok vezetnek. Hát nem.
A legmegbízhatóbb vizsgálat a kolonoszkópia. Alaposan végignézik a belet, ha kell a polipokat el is távolíthatják rögtön, vagy mintát vehetnek az elváltozásokból
Pedig a vastagbélrák az egyik olyan betegség, amely már rákmegelőző állapotban felfedezhető és jól orvosolható.
A betegség elég nagy részben, úgy kb. 90 százalékban polipokból alakul ki. Ezek a kis kinövések a vastagbél falán, ha úgy gondolják, akkor átalakulnak rosszindulatú elváltozássá, és szépen növekedni kezdenek. A jó hír az, hogy ezeket a még jóindulatú polipokat simán el lehet távolítani, ezzel pedig gyakorlatilag megelőzzük a rák kialakulását. Persze szükség lesz kontrollra, mert ahol egyszer volt polip, nagy az esélye, hogy újra lesz, de ez a legjobb idő, amikor el lehet csípni.
A rossz hír, hogy a tünetei mindennapos betegségekre is utalhatnak. Bármi, ami ettől eltér, már több mint valószínű, hogy nem korai tünet.
Vegyük észre a gyanús jeleket!
A betegség kialakulása olyan 10-15 év. Az első tünetek, amik jelezhetik, hogy valami nincs rendben, például a puffadás, hasi fájdalom, nem múló teltségérzet, székrekedés, hasmenés vagy ezek váltakozása. Sokszor említik a véres székletet, de az a vér, ami szemmel látható, szinte biztos, hogy előrehaladott betegséget jelent már.
50 fölött kellene szűrés, de van, amikor korábban is jó, ha elmegyünk.
A legfontosabb, hogy 50 éves kor fölött megnő a betegség kialakulásának rizikója, ebben a korban érdemes elkezdeni a szűrést. Ez azért fontos, mert hosszú idő, míg kialakul és tüneteket ad, és ha résen vagyunk, már korán észre lehet venni az elváltozásokat. Abban az esetben, ha a családban már korábban előfordult ilyen betegség, érdemes már tíz évvel korábban elkezdeni a szűrést, mint ahány évesen a családtagunkat diagnosztizálták. Mert igen, öröklődhet is.
„Minél koraibb stádiumban fedeznek fel egy daganatot, annál valószínűbb, hogy elváltozást még csak a kiindulási helyén – jelen esetben a bélben – okozott, szomszédos szervekbe, távolabbi helyekre még nem jutott el – mondja dr. Cornides Ágnes. – Az eredményes daganatkezelés egyik fontos feltétele, hogy a daganatot sebészi úton a lehető legteljesebb mértékben eltávolítsák. A kiegészítő (gyógyszeres, sugár-) kezelések »erőssége« is attól függ, hogy a szervezet mekkora részét érinti a betegség. A betegség korai felismerése esetén alkalmazott kezelés kisebb megterhelés mellett kínál jobb gyógyulási esélyt” – hangsúlyozza a szakember.
Otthoni tesztet is végezhettek
Nálunk egyelőre nincs szervezett szűrés, sajnos. Viszont többféle módszer közül lehet válogatni bátorságtól és pénztárcától függően. Ilyen lehetőség a székletvérteszt, amely a szemmel nem látható vért mutatja ki, amely származhat polipokból vagy daganatokból is. Általában évente egyszer, egymás után háromszor ajánlott elvégezni, de nagyon fontos, hogy a pozitív eredmény nem jelent biztosan rákot, egy csomó más dolog miatt is kerülhet vér a székletbe, akár ínyvérzés miatt is. Szóval ilyenkor érdemes tovább vizsgálódni. Egyébként a háziorvosnál ingyenesen lehet kérni ezt a vizsgálatot, de gyógyszertárakban vagy drogériákban lehet kapni otthon elvégezhető tesztet, az ára 1000 forint körül van. Ha hármat csinálsz, még az sem nagy összeg.
„A negatív székletvérteszt jelentheti azt, hogy a vizsgálat időpontjában nincs daganatos elváltozás a bélben, ez azonban nem jelent biztosítékot arra vonatkozóan, hogy az a későbbiek során esetleg nem alakul ki. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fejlődésük kezdeti szakaszában lévő vastagbéldaganatok, valamint azok leggyakoribb előalakjai, az ún. polipok csak időszakonként, minimális mértékben véreznek. Az egészen kezdeti elváltozásból több mint 10 év alatt fejlődik tüneteket okozó vastagbélrák. A tapasztalatok azt mutatják, hogy – a teszttől függően – évente vagy kétévente megismételt székletvér-kimutatási vizsgálattal a tüneteket még nem okozó vastagbéldaganatok jelentős része felismerhető” – mondja Cornides doktornő.
Hasonló lehetőség az enzimes szűrés. Itt nem vért keres a teszt, hanem a ráksejtek által termelt enzimet, amely a széklettel ürül. Ez sem százszázalékos, de jobb, mint a semmi. Viszont drágább, 10 000 Ft körül mozog, és egy speciális labor végzi.
A harmadik és egyben legmegbízhatóbb vizsgálat a kolonoszkópia. Alaposan végignézik a belet, ha kell, a polipokat el is távolíthatják rögtön, vagy mintát vehetnek az elváltozásokból. Elég kellemetlen, viszont nagy előnye, hogy csak 5-10 évente kell ismételni. Persze nem olcsó, nagyjából 40 000-nél kezdődik, és határ a csillagos ég. De talán megéri.
Tudom, hogy nehéz téma, meg kicsit ciki is anyunak vagy apunak azt mondani, hogy menjen, nézesse meg a beleit, de higgyétek el, még mindig kevésbé rossz, mint túl későn menni. Ne legyen a téma tabu, ne járjatok úgy, mint mi!
