„Amikor a most 16 éves lányom, Emily Grace Rowland kisbaba volt, teljesen egészségesnek tűnt. Időben elérte a fejlődési mérföldköveket, sőt volt, amit már hamarabb is tudott, mint kellett volna. Egyéves volt, mikor elkezdett járni, 16 hónaposan már egész mondatokban beszélt, kétévesen olvasott. Nem csoda, hogy ezek után az iskolát is egy évvel korábban kezdte, ahol szinte azonnal bekerült egy tehetséggondozó programba” – kezdi a Love What Mattersnek írt levelét Bradi Rowland.
Kép forrása: Brandi Rowland
Az anyuka a vallomásban elárulja, utólag visszatekintve már látja, hogy lányának jóval a diagnózis előtt is voltak olyan tünetei, amik felkelthették volna a gyanúját. Például az időről időre visszatérő fejfájásos rohamok, vagy hogy szinte azonnal rosszul lett, ahogy beszállt az autóba, a feledékenységéről és a szétszórtságról már nem is beszélve. „Mi ezeket betudtuk annak, hogy Emily ilyen, igaz, a fejfájással elvittük orvoshoz, ahol megállapították, hogy migrénje van.”
A család élete akkor fordult 180 fokot, mikor Emily kilencéves lett. A szülők egy új gyerekorvoshoz vitték a kislányt, aki megdöbbenésükre már az első ránézésre azt mondta, Emilynek a migrénnél sokkal komolyabb baja van. És a kért vizsgálatok végül őt igazolták: kiderült, a kislány az epilepsziának egy olyan formájában szenved, ami az agyának mindkét lebenyét érinti. „Megdöbbentünk, hiszen Emilynek sosem voltak a klasszikus értelemben vett epilepsziás rohamai. Aztán az orvosunk felvilágosított minket, hogy az epilepsziának is több különböző formája van.”
Kép forrása: Brandi Rowland
Mióta diagnosztizálták, Emily állapota napról napra romlik. Édesanyja elmondta az egykor aktív és életvidám lány a gyógykezelés ellenére jó ideje alig-alig tud kikászálódni az ágyból. Vannak napok, amikor 20 órát alszik. „Bízik benne, hogy a rá váró operációk, amiknek keretében az agya frontális lebenyének egy részét eltávolítják majd, segíteni fognak neki, és nem ártani” – mondja Bradi, majd hozzáteszi, Emily még nem adta fel az álmát, hogy folytathassa tanulmányait, és motivációs előadó legyen.
Kép forrása: Brandi Rowland
„A környezetünkből sokszor hallom vissza azt, hogy a lányom túlságosan szép ahhoz, hogy olyan beteg legyen, mint amilyennek mondjuk. Ilyenkor mindig elszorul a torkom, és azokra a pillanatokra gondolom, amikor én sminkelem, fürdetem és fésülöm a lányomat, mert ahhoz sincs ereje, hogy megemelje a hajkeféjét.”
