Olyan sokat írunk arról, hogy mennyi baj van a magyar egészségüggyel. A kórházak szörnyű állapotban vannak, silány a koszt, a sürgősségiken órákig kell várniuk a betegeknek. Az orvosok és a nővérek agyonhajszoltak, ki vannak égve… A sok rossz hír közepette olyan jól esik a léleknek, amikor valamilyen felemelő történetet hallunk egészségügyi dolgozóktól. Ezért volt nagyon fontos múlt héten Hajni nővér szívhez szóló története is, aki hihetetlen lelkesedéssel végzi a munkáját, amit imád – a mandulaműtéten átesett fiataloknak például oklevelet oszt elismerésként. Biztos, hogy aki betegként találkozik vele, az az emlékezetébe vési őt. Kívülállóként pedig el-elgondolkodunk azon, hogyan lehet ekkora lelkesedéssel végezni ezt a nehéz hivatást sok év múltán is. Vajon ő miből építkezik? Honnan nyeri az energiáját?
Az utóbbi napokban új téma pörgött fel a Twitteren: #ShareAStoryInOneTweet hashtaggel egészségügyi dolgozók kezdtek megosztani történeteket, melyek meghatározóak voltak a szakmai életútjuk során. Olyan pillanatokat idéznek fel, amikbe beleremeg a gyomrunk, és amik emlékeztetnek bennünket arra, milyen átkozottul nehéz és szép hivatás az övék. Most elhoztunk nektek néhány erőset az élményeik közül.
Egyszer világra segítettem egy 450 grammos babát. Annyira pici volt, képtelenségnek tűnt, hogy életben marad, többször le is állt a légzése. Két éjszakán át virrasztottam mellette, hogy masszírozzam a mellkasát. Most hatéves és makkegészséges. Nemrég volt az első balettelőadása.
A szemem láttára ütött el egy autó, miközben a kutyádat sétáltattad. Odarohantam, próbáltalak újraéleszteni, de nem hittem, hogy sikerülni fog. Ki voltam égve, üresnek éreztem magam belül, és azt fontolgattam, hogy befejezem az orvosi pályámat. Fél évvel később, karácsonyeste felhívtál, hogy elmondd, megmentettem az életedet. Te pedig ezzel megmentetted az enyémet.
A munkahelyeden, egy lakberendezési áruházban lettél rosszul. Mire odaértünk a mentővel, leállt a szíved. De én végül vissza tudtalak hozni. Fogalmad sincs róla, ki vagyok. Később, amikor a legnehezebb időszakom volt az egyetemen, elmentem a munkahelyedre, hogy lássalak. Te vagy a két lábon járó bizonyíték, hogy meg tudom csinálni. És ez lendített át a holtponton.
Rezidens voltam akkor, és én voltam az egyetlen a szülészeti osztályon, aki beszélt spanyolul. Egy fiatal párnak kellett fordítanom, akiknek az egészséges kisbabája végül halva született. Aznap majdnem feladtam a hivatásomat. Két évvel később a nő visszajött a kórházba. Azt akarta, hogy megtudjam, babát vár.
Naponta láttam kanyarós gyerekeket meghalni Kenyában. Volt olyan nő, aki a hátán cipelte a gyerekét 30 mérföldön át azért, hogy beoltassa. Fogalmuk sincs a modern világ oltásellenes szülőinek arról, mit csinálnak.
Az első alkalommal, amikor meghalt egy betegem, padlóra kerültem. Mindenki azt mondta, igyekezzek megkeményíteni magam, és növesszek vastagabb bőrt. Követtem a tanácsot, és a vége az lett, hogy teljesen elvesztettem a régi önmagamat. Most azt tanítom a fiataloknak, hogy vigyázzanak, nehogy elveszítsék az emberségüket a hivatásuk miatt.
28 éves voltál, amikor meghaltál rákban. Aznap számomra eltűntek a színek a világból. Te voltál a mindenem. A közös terveink – házasság, gyermekvállalás – semmivé lettek, s az egész életemet újra kellett gondolnom. Most, 11 évvel később rákos betegeket gyógyítok, és próbálom megváltoztatni a világot.
62 éve voltatok már házasok akkor. Ő végig fogta a kezedet, amikor bekerültél az intenzív osztályra. Végül a füledbe súgta: minden rendben lesz, menj nyugodtan. Odaát úgyis találkozunk. És abban a pillanatban leállt a légzésed.
Amikor először láttam őt, már húsz perce állt a szíve. Csodával határos módon végül sikerült újraélesztenünk. Azóta minden évben felhív az évfordulón, immár tíz esztendeje.
48 éves voltál, amikor stroke-ot kaptál, és bekerültél hozzánk. Hónapokig voltál bent, újra megtanultál járni, de a beszéddel sehogy sem boldogultál, és ezt nagyon nehezen viselted. Aztán megtudtam, hogy tudsz gitározni, és behoztam neked a saját hangszeremet. Egy hónappal később már énekelni is tudtál.
