Ahogy az a BBC cikkéből is kiderül, Aurelia döntését nem támogatta sem a kezelő-, sem a háziorvosa. Végső elkeseredésében fordult a hágai Levenseindekliniekhez (aminek neve magyarul azt jelenti az Élet Vége Klinika), abban a reményben, hogy ott megszabadítják őt a szenvedéseitől és engedélyezik számára az eutanáziát. Merthogy a mindössze 29 éves Aurelia Brouwers szenvedett. A holland RTL stábjának, akik végigkísérték utolsó két hetét, elmondta, minden lélegzetvétel kínzás számára.
Mikor eutanáziáért folyamodott, a fiatal nőt több mentális betegség is kínozta. Méghozzá gyerekkora óta. „Amikor 12 éves voltam, depresszióval diagnosztizáltak. Nem sokkal később borderline személyiségzavarral” – mondta Aurelia, aki közel két évtizedet élt krónikus depresszióval, öngyilkossági hajlammal, szorongással és súlyos pszichózisokkal. „29 éves vagyok, és mostanra eljutottam odáig, hogy nem bírom tovább. Elviselhetetlenül és reménytelenül szenvedek.”
Aurelia végül január 26-án vetett véget az életének a Levenseindekliniekben. Az ezt megelőző hetekben rengeteg időt töltött a szeretteivel, a barátaival, a hobbijának élt, és sokat biciklizett a szülővárosában, amit elmondása szerint mindennél jobban szeretett. Az utolsó héten még arra is maradt ereje, hogy ellátogasson egy krematóriumba és elrendezze a saját temetését.
Az RTL stábja azt mondja, a fiatal lánynak rengeteg szép és önfeledt pillanata volt az utolsó hetekben, az állapotán mégis érezni lehetett, hogy egyre csak romlik. „Sokszor volt zaklatott, és előfordult, hogy bántalmazta is magát” – nyilatkozta az egyik stábtag, majd hozzátette, az egyre zavarodottabb lány a végén már csak akkor tudott tisztán és logikusan beszélni, amikor az eutanáziáról kérdezték.
Az elhatározottsága végül az utolsó pillanatig kitartott. Mikor átvette orvosától a mérget, azt mondta, tudja, hogy rossz íze lesz, de egy húzásra meg fogja inni, mert tudja, hogy utána végre szabad lehet. „Azt hiszem, ebben az életben sosem voltam igazán boldog. Nem is tudom igazán felfogni, mit jelent boldognak lenni.”