Egy ikerpár feltűnése mindig eseménynek számít, ikres anyukák rengeteget tudnak mesélni arról, hogy a járókelők rendszeresen megnézik őket, megállnak, megcsodálják a babákat, és közben rendszerint fülig ér a szájuk.
És nem véletlen: azon túl, hogy bűbájosak, ikreket látva sokszor támad az embernek az az érzése, hogy olyan, mintha lenne egy külön, kétszemélyes kis mikroviláguk.
Így van ezzel a világ egyik legkülönlegesebb ikerpárja, Julia és Michael Toronczak is. A San Diegó-i testvérek most 22 évesek, és a kapocs, ami összeköti őket, elképesztően erős. És bár sok mindenben hasonlítanak – mindketten imádják a vizet például –, van egy olyan különbség köztük, ami csak nagyon kevés ikertestvérnél fordul elő a világon: Michaelnek eggyel több kromoszómát adott a sors, mint Juliának – a fiú Down-szindrómával született. És bár Michael a Down egy igen ritka formája miatt nem tud beszélni, testvérével mégis tökéletesen értik egymást.
„A mozdulatai nem túl kifinomultak, ezért kézzel nem kommunikál túl jól, én azonban a pillantásából és a mimikájából megértem, mit érez vagy mit szeretne. És ő is remekül képes felismerni mások érzelmeit” – meséli testvéréről Julia.
Az ikertestvérek születésük óta elválaszthatatlanok. Fotó: Facebook
A Down-szindróma az egyik legismertebb genetikai rendellenesség, amely a 21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében jön létre. Anatómiai sajátosságok mellett változó súlyú értelmi fogyatékossággal is jár. A downos emberek körében emellett gyakrabban fordulnak elő egyes betegségek, úgy mint hallás- és látásproblémák, alvási apnoé, bizonyos szívproblémák. Ezeket azonban rendszeres szűréssel korán ki lehet deríteni, és karban lehet tartani. Magyarországon minden ezredik terhességre jut egy downos magzat. Negyvenéves kor fölött jelentősen nő az anyák esélye arra, hogy downos gyermeket hozzanak világra.
Forrás: Házipatika
Julia és Michael édesanyja éppen 40 esztendős volt, amikor az ikrek megszülettek. Az, hogy az egyik baba downos, csak akkor derült ki, amikor világra jöttek. Grazyna azt mondja, semmiféle rossz érzéssel nem töltötte el a tudat, hogy a fia kicsit más, mint a többség.
„Későn szültem, tisztában voltam vele, hogy megvan erre az esély. Az első pillanattól fogva imádom őket. Nagyon különböző volt a temperamentumuk a kezdetektől: Julia mindig is nagyon önálló volt, Michael viszont rettentően ragaszkodott hozzám. A fiam imádja a csendet, a nyugalmat, a természetet” – mondja az édesanya.
A különbség a két testvér temperamentumában kezdetektől fogva látszott. Fotó: Facebook
„Én viszont szörnyű gyerek voltam – veszi át a szót Julia nevetve –, akaratos voltam, nagyon sokat hisztiztem, és azt hiszem, Michaelnek köszönhetem, hogy később sokkal önállóbb lettem.”
A két gyerek ugyanabba a középiskolába járt, érettségi után azonban Julia egyedül ment tovább a főiskolára, ahol jelenleg biológiát hallgat. „Mindig is vonzott az orvostudomány – nyilvánvalóan a testvérem miatt is – mondja a lány. – Amikor elkezdtem a főiskolát, Michael nagyon nehéz időszakon ment keresztül. Mikor először jött meglátogatni anyuval, az első 15 percben szinte rám sem nézett, nem is próbált kommunikálni velem.”
Hogy megnyugtassa, Julia levitte Michaelt a közeli tengerpartra.
„Lenyűgözik a hullámok, nagyon szeret víz közelében lenni. Ismétlődő hullámok, fehér zaj – ez együtt nagyon megnyugtató, neki különösen.”
Julia nemrég blogot indított Túl a hullámokon címmel. Kettős célja van az írással: egyrészt azt szeretné, ha az emberek minél többet tudnának a Down-szindrómáról, másrészt pedig a saját történetüket is szeretné részletesen elmesélni.
„Régen sokat gondolkodtam azon, milyen lenne, ha Michael nem volna Down-szindrómás. De rájöttem, hogy fölösleges ezen agyalni. Arra kell koncentrálnunk, amink van, és a lehető legtöbbet kihozni belőle” – mondta Julia.
A víz közelsége nagyon megnyugtatja Michaelt
Forrás: Dailymail
