Sajtótájékoztatón jelentette be a dán teniszező Caroline Wozniacki, hogy a US Opent megelőzően a rheumatoid arthritis nevű autoimmun betegséggel diagnosztizálták. A kór ellen gyógymód nem létezik, csak a tünetek kezelhetők.
„Kiderült, hogy egy rheumatoid arthritis nevű autoimmun betegségem van, amely az ízületeket támadja meg. Amikor a testben sok a folyadék, az ízületek bedagadnak, ezenkívül fáradtsággal és kimerültséggel jár. Az elején sokkolt a diagnózis, mert az egyik pillanatban úgy gondoltam, én vagyok a mezőny egyik legfittebb versenyzője, majd hirtelen megtudtam, mivel állok szemben” – mondta a korábbi világelső teniszező, aki WTA-világbajnokságon Elina Svitolina ellen elszenvedett csütörtöki vereségét követően beszélt a betegségéről.
„Nem akartam beszélni róla idény közben, értelemszerűen nem akartam előnybe hozni az ellenfeleimet, hogy azon gondolkozzanak, nem vagyok jól. Idővel megtanulod, hogyan birkózz meg mérkőzések után a betegséggel” – mondta Wozniacki, aki a szezon első felében kiválóan játszott, januárban megnyerte az Ausztrál Opent. A wimbledoni tenisztornát követően kezdte rosszul érezni magát, de először ő is csak azt gondolta, összeszedett valami vírust nyaralás alatt.
De nem javult a helyzet, a montreali tenisztornán pedig egyik reggel úgy ébredt, hogy nem tudta felemelni karjait. Orvosa először nem talált semmi rendkívülit, de a dán teniszcsillag további vizsgálatokat kért, mert érezte, hogy valami baj van. Három héttel ezelőtt, amikor megnyerte a pekingi tornát, már pontosan tudta, milyen betegséggel küzd – írja a Hosszabbitas.hu
„Néha úgy ébredsz, hogy nem tudsz kimászni az ágyból, és tudomásul kell venned, hogy ez a helyzet. Máskor viszont jól érzed magad, még csak nem is érzed, hogy beteg vagy. Nem néztem utána, még csak be sem írtam a Google-ba, mert amikor ilyesmire keres rá az ember, mindig az az érzése, hogy hamarosan meg fog halni” – viccelődött.
Orvosai azzal próbálták megnyugtatni, hogy az orvostudomány az utóbbi időben jelentős előrelépéseket tett a területen. „Pozitívnak kell maradni, és meg kell próbálni együtt élni a betegséggel. Az, hogy van mód a javulásra, mindenképpen örömteli. Persze ez a helyzet senkinek sem jó, különösen nem egy profi sportoló számára.”