Levelet kaptunk a héten egy Svájcban élő olvasónktól, aki jelenleg egy költöztetőcégnél dolgozik. A szekrények, mosógépek és zongorák szállítása mellett néha egészen különleges és van, hogy gyomorfogató feladatokkal bízzák meg őket.
Múlt héten egy kényszeres gyűjtögető lakását kellett kipakolniuk, akit az önkormányzatnál feljelentettek a szomszédai az otthonából áradó, elviselhetetlen szag miatt. A 76 éves férfi választhatott, hogy vagy ő intézkedik a helyzet megoldásáról, vagy az önkormányzat teszi meg. A nyugdíjas férfi az előbbi megoldás mellett döntött, és kétmillió forintnak megfelelő összegért kitakaríttatta a lakást. Az idős férfi korábban profi sportlövő volt, majd karbantartó az egyik állami cégnél, ahonnan nyugdíjba vonult. Szomszédai szerint ekkor, 16 évvel ezelőtt kezdődött a gyűjtögetés, ami azóta is tart.
Védőfelszerelésben, 8 órán keresztül hordták a szemetet az egyszobás lakásból – fotó: olvasónk
Térdig ért a szemét
„A látványt megelőzte az az irgalmatlan bűz, ami a lakásból jött: cigiszag, emberi vizelet és romlott étel sajátságos, könnyfakasztó keveréke. Örültem, hogy reggel kimaradt a reggeli” – írja levelében Pál, amelyhez képeket is csatolt a szeméttel zsúfolásig tömött, egyszobás lakásról. „Legnagyobb meglepetésemre semmilyen élő kártevővel nem találkoztunk. Voltak nyomok persze, döglött legyek, légylárvák, de szerencsére csótányok vagy patkányok nem éltek a lakásban.”
A takarítóbrigád elképesztő látvánnyal szembesült: térdmagasságig állt a lom és a szemét a szobában ugyanúgy, mint a kis főzőfülkében vagy a fürdőszobában. Egyedül a férfi fekhelye volt az, amit nem borított be a szemét. „A férfi nem is fürdött, vagy legalább is nem otthon, mert a zuhanyzót pakolta tele először” – írja Pál, aki négy munkatársával 8 óra alatt 2,7 tonna szemetet lapátolt ki a férfi lakásából.
Szeméthegy – fotó: olvasónk
„A nagyját hólapáttal, az apraját kézzel pakoltuk bele fekete szemeteszsákokba, amiket leadtunk a hulladékgyűjtőben vegyes hulladékként. A padlóval kezdtünk, hogy biztonságosan tudjunk közlekedni, majd felülről lefele, szisztematikusan kiürítettünk mindent.” A 76 éves férfi nem volt jelen, amikor kipakolták a lakást, előzetesen viszont megbeszélték, hogy amit meg szeretne tartani, azt tegye az ágyára. „A többit pedig kidobtuk.”
Ezt mondja a pszichológus
„A kényszeres gyűjtögetés mögött szorongás és bizonytalanság áll. Olyan szorongás és létbizonytalanság, aminek kialakulása a korai gyerekkorra vezethető vissza” – mondta Bécsi Judit pszichológus, aki korábban az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet munkatársa is volt. A szorongás és bizonytalanság kényszeres tevékenységek, kényszeres gondolatok kialakulásához is vezethet, ha nem foglalkoznak velük.
„Az összes kényszerbetegség mozgatórugója az egyén kapaszkodása valamibe. Mint az óvodás kisgyerek a rongyába vagy a mackójába, úgy kapaszkodik a kényszeres gyűjtögető a tárgyaiba” – magyarázza a pszichológus.
Konyhapult – fotó: olvasónk
A kényszeres gyűjtögetés, más néven patologikus halmozás komolyabb pszichológiai stádium megnyilvánulása is lehet, amit valami erős trauma válthat ki. Ez lehet a társ elvesztése, félelem az egyedülléttől, de valószínű, hogy egyéb lelki betegségek is állnak a szindróma hátterében.
„A profi sportolók fiziológiája is teljesen megváltozik, ha abbahagyják a sportot. Sokan depressziósak lesznek, amit le lehet küzdeni, de ha nem foglalkoznak vele, súlyosabb lelki betegségek kialakulásához is vezethet” – véli a pszichológus.
Példaként az egyik korábbi esetét hozza fel, amikor egyik páciensét a férje szó szerint körbezárta az udvaron felhalmozott szeméttel. „Szép kertes házban laktak, de megromlott a házasságuk, és beadták a válópert. A jogi huzavona egy évig tartott, ezalatt a férj az egész udvart telehordta lomokkal úgy, hogy a végén már csak egy kis ösvényen lehetett bejutni a házba, ahol az asszony élt. Már a válásuk előtt is voltak kisebb kupacok az udvaron, de a válás felerősítette a férfi betegségét.”
Csak az ágy volt szabad – forrás: olvasónk
Bécsi Judit tapasztalata szerint minden szindrómánál, amely még nem esik az elmebetegség kategóriájába, az egyének még rendelkeznek egy egészséges énképpel, egy normális öntudattal, amit időnként elnyom az ösztönszerű kényszeres cselekvés.
„Volt egy motorlopásért elítélt rab az intézményben, aki a szabadulása előtti foglalkozáson elárulta, hogy attól fél, nem bírja majd ki a börtönből a lakásáig vezető utat anélkül, hogy ne lopjon el egy újabb motort. Tisztában volt a betegségével, és azt is tudta, milyen következményekkel jár majd, ha újra lopni fog, mégis tartott attól, hogy nem tud majd parancsolni magának.”
Fotó: olvasónk
A pszichológus szerint mindenképpen hosszú terápiára van szükség a kényszeres gyűjtögetők gyógyításához. „Bár pszichológusként nem vagyok a gyógyszerek híve, de azok segítségével tompítható a kényszeres cselekvést kiváltó szorongás, így jobban tud uralkodni magán.”
Élet egy gyűjtögető szomszédjaként
Péter szegedi albérletében megtapasztalta, milyen az élet egy kényszeres gyűjtögető szomszédjaként, ugyanis alsó szomszédja haláláig gyűjtögetett.
„Nem sokat tudok az életéről – egyedül volt, nem voltak közeli rokonai, kihaltak körülötte az emberek. Az édesanyjával volt nagyon jó kapcsolatban, de amikor ő meghalt, megzuhant. Sosem házasodott meg, nem kereste férfiak társaságát, de nem volt apáca. Egyedül maradt. Jó szándékú volt. Ahogy írok róla, egészen elkezdett hiányozni. Néha idegesítő volt, hogy sokat beszélt a lépcsőházban, sokszor még éjszaka se tudtam úgy lemenni cigizni, hogy ne vegyen észre, ne jöjjön ki beszélgetni hozzám” – meséli Péter, aki csak a szomszéd halála után jött rá, hogy az illető gyűjtögető volt.
Külön kupacba gyűjtötte a még használható ruhákat – fotó: olvasónk
„Először a jelekből, aztán a konténerből gondoltam erre, ami napokig állt a ház előtt, teledobálva a cuccaival, és amit turkáltak az arra járó lomisok. A gyanú akkor erősödött fel bennem, amikor egér lett az albérletemben, ami, mint kiderült, a csövek mellett jött fel, az alsó szomszédomtól.”
A gyűjtögető szomszéd halála után sokáig nem történt semmi, aztán egyszer megjelentek a rokonok, akikről senki sem tudta, hogy vannak, majd mindent kipakoltak a konténerbe. „Érdekes volt, hogy sose láttam őket meglátogatni a nénit, de a mocskát eltakarították az örökösök.”
Szeméthegy légfrissítővel – fotó: olvasónk
Péter úgy emlékszik, a nénit szerették a házban, és inkább segítettek neki, mint megvetették. „Sokan ételt tettek le az ajtaja elé például. Ő takarította a lépcsőházat, azért kapott egy kis pénzt. Azt mindig alaposan és gondosan meg is csinálta.”
