Először nem történt semmi döbbenetes, csak az hangzott el, hogy egy kicsit fáj a torkom. Ezen azért még nem izgulok, előfordult ez már sokszor a gyerekeimnél, egy kis betegség nem a világ. Megsimogattam a fejét, sajnálkoztam, és közben megfogtam a homlokát. Nem volt meleg.
Egészen másnap reggelig tartott a viszonylagos nyugalom, akkor ugyanis már nagyon fájt a torka, és meleg is volt a homloka. Gyors lázmérés után úgy döntöttem, hogy szó sem lehet felkelésről, és kapott némi lázcsillapítót is, de ekkor még mindig azt gondoltam, hogy gyorsan túl leszünk a dolgon. Csakhogy most sajnos nem a szokásos forgatókönyv szerint alakultak a dolgok.
Hétfőn már nem volt láza a fiamnak, ezért elmentem dolgozni, de folyamatosan tartottuk a kapcsolatot chaten, és délután kaptam egy képet róla, amin tele volt az arca rondábbnál rondább kiütésekkel, hatalmas vörös foltokkal. Vadul törtem a fejemet, hogy mi is lehet ez, de nem jutott eszembe semmi értelmes: nem hasonlít a bárányhimlőre, ráadásul az már volt neki, kanyaró ellen be van oltva, skarlát nem lehet… pörögtek a fogaskerekek a fejemben, de végül úgy döntöttem, hogy előbb megnézem személyesen is a kiütéseket, utána pánikolok.
Szedtem a lábam hazafelé, és nem örültem a látványnak, ami fogadott. A majdnem 17 éves fiam arca borzalmasan nézett ki, a vörös foltok szinte teljesen belepték. Azonnal felhívtam a gyerekorvost, aki azt mondta, hogy biztosan nincs összefüggés a foltok és a betegség között, ez csak valami véletlen lehet, semmi pánik, másnap vigyem el hozzá a gyereket. Sokkal nem lettem nyugodtabb, de természetesen szót fogadtam, és egész másnap reggelig nem is történt semmi. Hajnali hatkor azonban megjelent mellettem a fiam kétségbeesve, hogy tele van a keze is piros foltokkal, meg a lába is, az arcán lévők pedig brutálisan néznek ki. Belenéztem a szájába, és kiderült, hogy már a szájpadlásán is vannak foltok, sőt a fülén is megjelentek. Összeszorult a szívem az aggodalomtól, mert el sem tudtam képzelni, mi lehet ez, és az is nagyon rossz érzés volt, hogy a gyerekemnek fájdalmai vannak, de nem tudok segíteni.
A pöttyök gyakran fájdalmat is okoznak, és viszkethetnek is
Úgy döntöttem, hogy nem várok az orvos délutáni rendeléséig, hanem kihívom, mert ez nem tréfadolog. Jött is, mert tudja, hogy csak fontos esetekben kérek ilyet tőle. Hosszasan nézte a fiamat, hümmögött, felvette a szemüvegét, forgatta a gyerek fejét, belenézett a torkába, megnyomkodta a nyirokmirigyeket, és továbbra is hümmögött. Végül azt mondta: ilyen nagy fiúnál ő még nem látott ilyesmit, de valószínűleg egy gyerekbetegségről van szó, ami kicsiknél fordul elő jellemzően, a neve kéz-, láb-, szájvírus. Nem kell rá antibiotikum, ha felmenne esetleg a gyerek láza, adjak neki lázcsillapítót, de alapvetően magától elmúlik.
Mint azóta megtudtam, a kéz-, láb-, szájbetegség mostanában kifejezetten gyakori, bár az továbbra is ritka, hogy akkora gyerekek szedjék össze, mint az én fiam. Nála az orvos szerint valószínűleg azért is ennyire ronda a kór, mert sokkal idősebb, mint a többség, aki elkapja ezt a vírusos fertőzést. Szegény nagyon meg is szenvedi a dolgot: a fején, az arcán, a szájában, a kezén és a lábán megjelent, egyre nagyobb és élénkebb foltok mellett az ujjai egészen megdagadtak, alig tud velük fogni, és azt mondja, hogy állandóan szúrnak is – a torka pedig annyira fáj, hogy alig eszik valamit. Nagyon remélem, hogy most már tényleg jobbra fordul a helyzet, mert elkeserítő, hogy ennyit kínlódik, és tenni sem lehet érte, hogy jobban legyen.
A kéz-, láb-, szájbetegség
A kéz-, láb-, szájbetegséget az enterovírusok csoportjába tartozó Coxsackie-vírusok okozzák. Leggyakrabban kisgyerekek kapják el, de bárki megbetegedhet, akár kamaszok, felnőttek is. Akik megfertőződnek, belázasodnak, végtagjaikon, arcukon, szájüregükben vörös kiütések és viszkető, fájó hólyagok jelennek meg. A tünetek néhány nap múltán maguktól enyhülnek, tüneti kezelésen (láz- és fájdalomcsillapításon) túl más közbeavatkozásra nincs szükség, de a továbbfertőzés veszélye még hetekig fennáll.
