„Fogalmam se volt róla, hogy egy férfinak is lehet toxikus sokk szindrómája” – nyilatkozta a BBC Three-nek a most 39 éves Alex Lewis, akit 2013-ban diagnosztizáltak a betegséggel. Alex, aki a betegségéig egy népszerű bárt vezetett, és meglehetősen aktív életet élt, mindkét karját, a lábait és a szájának egy részét is elvesztette a toxikus sokk szindróma következtében, amit esetében az utolsó utáni pillanatban diagnosztizáltak az orvosok.
„Azon a novemberi napon, influenzaszerű tünetekkel kezdődött a rémálom. Az első napokban nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a kellemetlen tüneteknek, éppen szezon volt, szóval a bárba ki-bejártak a betegek. Egy ideig azt hittem, az egyiküktől kaptam el valamit” – mondja Alex, majd hozzáteszi, akkor érezte, hogy valami nagy baj van, mikor hetekkel később egy reggel vért pisilt. Még aznap kórházba került, egy nappal később pedig már mesterséges kómában volt.
„Miután kórházba kerültem, jó ideig senki sem tudta, mi bajom van. Egy idő után leptospirózissal diagnosztizáltak, és csak a szerencsének és egy Afrikát is megjárt orvosnak köszönhetem, hogy végül kiderült, toxikus sokk szindrómám van.” A diagnózis után az orvosok mesterséges kómába segítették Alexet, remélték, hogy ezzel megakadályozhatják, hogy a Streptococcus-fertőzés tovább terjedjen az életfontosságú szerveire. Csakhogy addigra már késő volt.
„A fertőzés addigra már az egész testemben szétterjedt” – mondja Alex, akinek végül két karját, a lábait és a szája egy részét is amputálták az orvosok, hogy megmenthessék az életét. A most 39 éves férfi a legnehezebben azt viselte, hogy az amputációkat követően megváltozott a kapcsolata a kisfiával. „A betegségem előtt nagyon szoros volt a kapcsolatunk, rengeteg időt töltöttünk együtt” – mondja, majd hozzáteszi, sok időbe telt, mire mindketten megszokták az új helyzetet, amibe akaratukon kívül kerültek.
Alex azóta létrehozott az alapítványt, egyrészt azért, hogy segítse a hozzá hasonló betegeket, másrészt azért, hogy felhívja a figyelmet a betegségre. „Különösképp a férfiaknak van szükségük figyelemfelhívásra. Mi meglehetősen rosszak vagyunk abban, mikor forduljunk orvoshoz, épp ezért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a figyelmeztető jelekkel.”
Mik a toxikus sokk szindróma okai?
A ciklussal összefüggő TSS oka az ivarcsatorna Staphylococcus aureus-fertőzése. A baktérium, mely egyébként sokszor megtalálható a hüvelyben és az orrnyálkahártyán is, a hüvelyben felszaporodik, de nem terjed fel a méh üregébe. A helyi szaporodását a huzamos ideig fenntartott hüvelyi ún. barrier fogamzásgátlók, illetve tampon használata segíti elő. A Staphylococcus számos mérget termel, mely a véráramba felszívódva szepszises, vérmérgezéses tüneteket okoz.
A szervezet toxikus sokká súlyosbodó Staphylococcus-fertőzése bekövetkezhet a bőrön keletkező sebek, égési sérülések, rovarcsípés, műtétek útján is.
A spirálomtól kaptam TSS-t
Közvetlenül azelőtt, hogy kórházba került volna, a 21 éves Cecelia egy közeli barátnője szülinapját ünnepelte. A BBC újságírójának elmondta, aznap este, mikor hazaért, úgy érezte, át van fagyva, amiért először az aznap viselt rövid pólóját okolta. „Úgy döntöttem, veszek egy forró zuhanyt, hátha az majd segít.” De nem segített. Minél több időt töltött a meleg víz alatt, Cecelia annál jobban fázott.
Mikor a hidegrázás mellett rátört a hányinger és a gyengeség, Cecelia úgy döntött, orvost hív magához. Mire egy órával később kórházba került, az orvosok már mindössze 20 százalék esélyt adtak a lány túlélésére. „Gyakorlatilag nem voltam magamnál: folyamatosan hánytam és 40 fok körüli lázam volt. Mindezt alig néhány órával egy amúgy tökéletesen normális nap után.”
Miután a lány testén megjelentek a toxikus sokk szindrómára jellemző, napégéshez hasonló kiütések is, az orvosok diagnosztizálták a betegséget. Ehhez öt napra volt szükség. „Amikor kiengedtek a kórházból, a kezelőorvosom elmondta, hogy egy kezeletlen húgyúti fertőzés miatt kaptam a TSS-t. Kiderült, hogy a baktérium a húgyhólyagomból felvándorolt a beültetett spirálomra, és ez okozta a betegséget.”
Noha mindez három évvel ezelőtt volt, Ceceliának még most sem sikerült túltennie magát a történteken. Azt mondja, rendszeresen vannak pánikrohamai, és krónikus fáradtság gyötri. „Szerencsésnek kellene éreznem magam, elvégre túléltem a betegséget, de egyszerűen nem tudom. Talán épp amiatt, mert az egész a semmiből, annyira hirtelen történt, folyamatosan attól rettegek, hogy újra megtörténhet, és akkor már nem leszek ennyire szerencsés.”
