Az elmúlt években rengeteget hallhattunk és olvashattunk az ülő életmód okozta különböző gerincbetegségekről, melyeket a 21. század népbetegségeiként tartanak számon. Kutatások és statisztikai adatok borzasztanak el minket, hogy mindenki valamelyest magáénak érezze a problémát. De mindez hiába, ha a tüneteket illetően tévedésben élünk, illetve ha a probléma megelőzésének és kezelésének mikéntjéről nem esik szó.
Legalább tíz éve már, hogy hajmosás közben elkezdtem hasogató fájdalmat érezni, amikor a kád fölé hajoltam. Eleinte csak legyintettem a dologra – nyilván csak rosszul tartom magam –, de amikor a fájdalom krónikussá vált, szöget ütött a fejembe, hogy valami nem oké. Jó magyar szokás szerint azonban továbbra is ignoráltam a dolgot, és inkább átszoktam a zuhanyzás közbeni hajmosásra. Eszembe sem jutott, hogy a gerincemmel komolyabb gond lehet, hiszen heti háromszor biztosan mozogtam: jógáztam, jártam túrázni, konditerembe.
Aztán tavalyelőtt, egy kiadós squashmeccs után egyszer csak mintha villám csapott volna belém: mozdulni sem bírtam, és egy közeli kórház reumatológiáján kötöttem ki. Kiderült, hogy évek kitartó ülőmunkájának hála két gerincsérvet is sikerült növesztenem, és igaz ugyan, hogy mozogtam, de egyáltalán nem olyan sportokat űztem, amik az állapotomat javították volna, sőt. Pár hónap gyógytorna és fizikoterápia következett, és szép lassan elviselhetővé vált a fájdalom, és rájöttem arra, hogy az úszás az a sport, ami karbantartja a sérvemet. De magamtól sosem kezdtem volna bele, kellett egy kis zavar a rendszerben, ami megállásra és változtatásra kényszerített.
És bizony a gerincbajommal egyáltalán nem vagyok egyedül. Ülünk a munkahelyünkön, az autóban és a tömegközlekedésen, ülünk étkezés közben, otthon a tévé előtt vagy a kanapén olvasva. A KSH adatai szerint 10 év alatt több mint 400 százalékkal nőtt a mozgásszervi panaszokkal küzdő 19 év feletti betegek száma. Ezeket az adatokat sokan csak elolvassuk és tudomásul vesszük, hogy valószínűleg mi is érintettek vagyunk, vagy legalábbis, életmódunkból kifolyólag, hamarosan azok leszünk. Jobb esetben önvizsgálatba kezdünk. De mire is kell igazán odafigyelnünk?
Bogár Orsolya személyi edző a téma kapcsán elmondta: „A komoly mozgásszervi elváltozásoknak ugyan apró, de már egészen korai jelei vannak, azonban a legnagyobb baj, hogy ezeket a társadalom többsége gyakran és könnyen félreértelmezi.”
Orsi segítségével most összeszedtünk 4 olyan tipikus, valamilyen elváltozásra utaló tünetet, amelyek alapján érdemes megkezdeni az önvizsgálatot.
Gyakori fej- és nyakfájás
Sokszor gyanakszunk a kevés folyadékbevitelre, a rossz irodai levegőre, viszont a gyakori fejfájás jele annak, hogy a nyaki szalagok és izmok túlfeszülnek az ülőmunka és a rossz testtartás következtében.
Fotó: iStock
Derékfájdalom
Nem feltétlenül az ágymatracunk alkalmatlansága okoz derékfájást. Gyakran a felborult izomegyensúlyra vezethető vissza a probléma, mint például inaktív farizom és/vagy törzsizmok, sokszor túl feszes csípőhajlító izmok.
Ínhüvelyproblémák, tenisz- és golfkönyök
Nem kell ahhoz nehezet vagy rendszeresen emelnünk, hogy ínhüvelyproblémával vagy fájó könyökkel küzdjünk. A rossz testtartás következményeképpen bizony ezek is kialakulhatnak.
Bizsergő végtagok, izomgyengeség
Ilyenkor bizony nem elegendő megemelni a napi magnéziumadagot, ezek talán a legegyértelműbb jelei annak, hogy azonnal szakemberhez kell fordulni.
„Hatalmas tévhit az emberek fejében az, hogy a fent említett tünetek fennállása esetén már önmagában az is elegendő, ha elkezdenek sportolni vagy úszni, és ettől a fájdalom majd meg fog szűnni. Hiszen a tünetek megjelenése már annak a jele, hogy a terhelés például a gerinc tekintetében egészen máshová esik, ergo előfordulhat, hogy rontunk a helyzeten, ha erre a terültre még inkább rádolgozunk” – mondta el a gerincproblémákra specializálódott személyi edző.
Az egyes fájdalmak valamilyen rosszul beidegződött mozgásminta következtében jelennek meg. Ha ezeket megerőltetjük bármiféle személyre szabott szakvélemény és diagnózis nélkül – mondván, biztosan azért fáj, mert gyenge, de ha megerősödik, biztosan jobban bírja majd a terhelést – a javulás nem valószínű, sőt egyenes lehet az út az akut mozgásszervi panaszok és a kóros gerincelváltozások felé. Fontos lenne, hogy a problémát megelőzzük vagy nagyon csírájában elkapjuk, ezzel elkerüljük a szakorvosokhoz való sorban állást.
„A kulcs a prevenció és a személyre szabott terv lenne, hiszen sajnos nincsen egyetlen, mindenki számára garantáltan hatásos megoldás. Vannak viszont olyan nyújtó, átmozgató gyakorlatok, amelyeket kortól, nemtől és élethelyzettől függetlenül mindenkinek fontos lenne elvégeznie napi rendszerességgel. Igen, akár a munkahelyen is” – hívta fel a figyelmünket Orsolya a feladatok bemutatása közben.
