Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Egészség

Szívem szerint az összes férfit jóllakatnám a világon – beszélgetés Janits-Szabó Virággal, az Örömfőzés szerzőjével

Egy szakácskönyvtől sem lettem még annyira lelkes, mint Janits-Szabó Virág Örömfőzés című könyvétől. Talán azért, mert nemcsak egy szépen kivitelezett szakácskönyvről van szó, tele ínycsiklandozó, kreatív receptekkel, hanem egy teljes életszemlélet, életfilozófia közvetítéséről is egyben.

Virág divatos, modern nő. Nem gondolnád róla, hogy olyan „vándorjógi”, akinek nincs tulajdona, ezért a 25. albérletében él férjével, a szintén spirituális tanító, modern jógi Magunammal és két gyermekével. Tibetológusként és szellemi útkeresőként évekig utazott és tanult Ázsiában. Később férjével „leváltak a buddhizmusról”, mert, mint mondja, belátták, hogy belső céljaikat csak maguk tudják elérni. Kisfiukkal töltötték hároméves balatoni elvonulásukat, amit utólag csak „sajtos tészta” időszakként emlegetnek, mert csak annyi pénzt kerestek meg, amivel minimális szinten fenn tudták magukat tartani. Szellemi céljuk beteljesedése után visszatértek a fővárosba, és megalapították a Városi Jógi közösséget. „A sok év tanulás és keresés során beláttuk, hogy nem mindenkinek a szerzetesi lét és a vallás az útja. Abban hiszünk, hogy rengeteg szabad lélek van a világban, és mindenhol megtalálhatjuk, amit keresünk. Szerettünk volna olyan tanításokat adni a szabadságról, a megvilágosodásról, az Önvalóról, amelyek mindenki számára elérhetőek. Járt már nálunk pap, beteg, egészséges, családos, menedzser, a legkülönbözőbb emberek” – mondja.

A Városi Jógi munkája nagyon sokrétű: ingyenes előadásokat, videókat osztanak meg az érdeklődőkkel, meditációs szobákat alakítanak ki saját pénzből kórházakban; betegcsoportoknak, daganatos nőknek tanítanak szellemi jógát; hajléktalanokon segítenek, meditációs applikációkat dolgoznak ki. Virág egyik kedvenc témája a halál jógája (tibeti nyelven phowa), amely nem ezoterikus trend, hanem a mulandóság ősi, tudatos és bölcs szemlélete, ázsiai eredetű gyakorlat. A phowa a tudatos halál művészete, szó szerint lefordítva azt jelenti, „felébredni meditáció nélkül”. „A veszprémi kórház rendszeresen meghív, hogy a haláljógáról, a mulandóságról szóló tanításaimat adjam át. Az egyik fő munkám, hogy segítek a haldoklóknak felkészülni a halálra, felismertetni velük a haldoklás jeleit, annak tudatállapotait, támogatni őket a megfelelő hozzáállás kialakításában, illetve átsegíteni őket oda, ahova menni szeretnének. Óriási segítség ez a családnak, nekünk, jógiknak pedig egy jógagyakorlat” – magyarázza Virág, akivel ezúttal az életről és azon belül is az ételről, a főzés öröméről beszélgettünk.

Azt látom, a főzés gyakran nem az örömről szól. A vasárnapi ebédbe – az alapanyagokon túl – sok minden mást is bele lehet pakolni. Gondolok itt például az elvárásokra, hiedelmekre, arra, hogy a főzés gyakran letudandó kötelezettség, amely körül rengeteg a játszma. „Ki lesz ma az ördög, ki az angyal”, „egyet az anya kedvéért”, „ne hagyj meg semmit a tányéron, mert Afrikában éheznek” – mindannyian szenvedtünk kiskorunkban ezektől a mondatoktól.

A „ne hagyj meg semmit”-re a jógiknak van egy frappáns válaszuk. Szerintük mindig kell a tányérodon hagyni, mert ez felajánlás a lényeknek. Szerintem egyébként ebben most váltás van, jó irányba megy ez a dolog. Mára kialakult a világban egy igény arra, hogy megnézzük, mit eszünk. Nem elfogadjuk, amit elénk raknak, hanem kérdéseket teszünk fel, hogy mi van az ételben, mennyire használták ki hozzá a környezetet. Ezt hívják tudatos táplálkozásnak, amit én nagyon üdvözítőnek tartok. Ahogy azt is, hogy divatos lett főzni, az utóbbi 10-15 évben a férfiak is beálltak a sorba. Menő lett a gyerekeket is megtanítani a főzésre, ami azért is jó, mert tapasztalatom szerint a generációmban nagyon sok nőt nem tanítottak meg rá. Olyan kifőzdék, éttermek nyílnak sorra, amelyek teret adnak ennek a tudatosságnak. Megjelentek a mentes ételek, ugyanakkor tobzódhatsz is a különleges ételekben. Ez a váltás egyrészről annak is köszönhető, hogy az elkövetkező 50 évben megváltozik az, mit eszünk, ki fog szorulni a hús, vagy el fognak tűnni bizonyos növényi élelmiszerek, melyek kihasználják a környezetet, mint például a pálmaolaj. Ez a váltás fizikai oka, de van egy lelki, szellemi ok is: a nyugati világban igényünk van arra, hogy többet foglalkozzunk magunkkal – néha kicsit már túl sokat is –, és ebben az állandó önmegismerésben újra felfedezzük, hogy az vagy, amit megeszel. Amit eszel, az hatással van rád, és nemcsak a testedre, hanem a lelkedre, szellemedre is.

Janits-Szabó Virág (Fotó: Erdőháti Áron)

Bár a minőségi, megbízható forrásból származó alapanyagok fontosak a számodra, mégsem zársz ki semmit. Se a húst, se a cukrot, se az alkoholt. Mit gondolsz a „mindenmentes” étkezési trendekről?

Azt látom, hogy amikor elkezdenek az emberek például egy nehéz diétát követni, akkor a jogos büszkeség mellett megjelenik az úgynevezett kizáró büszkeség, az „én meg tudom csinálni, te miért nem” hozzáállás, és klikkek alakulnak ki. Valljuk be, sokszor megítéljük azt, aki másfajtát eszik. Szerintem viszont mindenkinek más a teste, a szervezete, mindenki számára más a jó, és nem lehet általános szabályokat ráhúzni az emberekre. A legjobb, ha saját magát vizsgálja az ember. 

Akármilyen trendet is követünk, az örömöt, a nyitottságot, a kreativitást, a rugalmasságot és az alázatot nem szabad félretolni. Az milyen rugalmatlan, hogy hazamegyek a nagymamához, és nem eszem meg a főztjét, mondván, én már ilyet nem fogyasztok. Amikor a férjemmel, Magunammal két évig nem ettünk húst a gyakorlásunk miatt, akkor sem mondtuk a dédinek vagy a nagymamának azt, hogy nem esszük meg a paprikás krumplit, amit nekünk főzött szeretettel. Fontos megőrizni ezt a rugalmassági szintet, kivétel ez alól az, ha valaki beteg. Az együttérzésünknek működnie kell, nemcsak az állatok, de az emberek felé is. Ha pedig nemet mondunk, tegyük azt alázattal, és ne becsüljük le a másikat, amiért húst eszik. Ez az ő döntése.

Az egyik magyar népmesében azt kívánta az ember az aranyhaltól, hogy mindennel, ami él, beszélni tudjon. Nekem úgy tűnik kicsit, mintha te is képes volnál beszélgetni az alapanyagokkal.

Igen, ez így van. Szerintem minden él. Érzem az alapanyagokat, szinte megszólítanak. Ahogy a nők azt mondják egy cipőre, hogy nem tudták ott hagyni, mert megszólította őket, én ugyanígy vagyok a paradicsommal, a padlizsánnal. De mindenki rendelkezik ezzel a képességgel. Gyerekként még nagyon nyitottak vagyunk a világra, aztán leszokunk róla, pedig nem jó, ha rászólunk a gyerekre, minek ölelte meg azt a fát, miért beszélget a kaviccsal vagy a láthatatlan barátjával. Az én szívemben boldogok a tárgyak, ahogy a költő mondja, és az alapanyagok is ugyanígy működnek a főzés közben. Gondolj csak bele, mennyire más úgy főzni, hogy az egész szinte életre kel. Biztos vagyok benne, hogy egy jó séf is ezt csinálja, csak nem feltétlenül tudatosan.

Nagyon le kell lassulni ahhoz, hogy ez így feltáruljon.

A megvilágosodástanítások azt mondják, semmi nincs elcsendesülés nélkül. Ezt azt jelenti, hogy le kell csendesítened a szívedet, az elmédet, és akkor meghallod azokat a hangokat, amelyeket elnyomott a hétköznapi zaj.  Meg fogsz lepődni, mennyi minden meg akar szólalni körülötted.

A főzés is lehet meditáció

„Van egy jógigyakorlat – meséli Virág. – Amikor lenyelem a falatot, azt vizualizálom, mennyi érző lény, gomba, baktérium van bennem, akiket jóllakathatok, illetve magamon keresztül a világot is, hiszen én is a világ része vagyok. A gyakorlat tudatossá teszi a táplálkozást, megnyitja a szív szerető együttérzését, felelősségteljessé tesz, elcsendesít. Ha az ételek beszerzésébe, főzésébe fektetett energiát mélyebb gyakorlattá változtatjuk, az életünk egy fontos szelete válik mélyebbé.”

Gondolom azért nem csak a paradicsom és a sáfrány árulkodik magáról. Komoly háttértudásod is van az ételekről.

Mindig nagyon érdekelt, és tanítom is az ázsiai 5 elem tanítását, amelynek alapján egy egészséges és harmonikus táplálkozás valósítható meg. Ezeket, illetve a makrobiotikus tanításokat láthatod felbukkanni a könyvben, illetve mindazt, amit otthonról a nagyszüleimtől, a kertből hoztam, amit maguktól a növényektől tanultam. Az is sokat számít, hogy te hogyan viszonyulsz hozzájuk. Amikor kicsi voltam, a nagyszüleim kertjében hatalmas meggyfák álltak, és amikor elkezdtek virágozni, végigcsókoltam a virágokat, amiket elértem, hogy még édesebb legyen a meggy. És bevált.

Vannak még ilyen praktikák?

A hússal például nagyon tudatosan kell bánni. Szerintem a legkényesebb alapanyag. Azt szoktam javasolni, hogy egyrészt nagyon keveset fogyasszunk, másrészt nemcsak az állatok, de az emberek felé is tisztességes helyről szerezzük be. Tudom, sokan vitatkoznak azzal, hogy a húsevés önmagában nem lehet tisztességes, de hozzuk ki ebből, amit lehet. És ha már megszereztük a húst, bánjunk vele tisztelettel. Én például nem szeretem csapkodni a húst, viszont amikor felvágom, minden figyelmem az övé. Mindig megjelenik bennem a hála és az együttérzés is. Nem gondolom, hogy ez jár nekem, hanem köszönetet mondok érte. Nagyon sokan azért nem tesznek így, mert kényelmetlen belegondolni, hogyan került az asztalukra. De vannak egyéb trükkök is. Én például imádok rizottót főzni, mindig azt mondom, hogy beszélget velem, sistereg, felcsap belőle a gőz, és azt is elmondja, mikor kell hozzáadni a fehér bort, mikor az alaplevet. Főzés közben olyan hangulatot teremtek, amit szeretném, ha ­­­­­­­az étel felszívna. Nem kell ezoterikus humbugra gondolni, az is jó, ha egy szép népdalt énekelsz el felette, vagy szeretettel beszélgetsz a pároddal főzés közben. Ez mind megjelenik az ételben.

Fotó: Janits-Szabó Virág

„Gyógyszered legyen az ételed!”

A makrobiotika a görög makro (hosszú) és biosz (élet) szavakból származik, és egy olyan átfogó táplálkozási rendszert jelent, melynek célja az egészség fenntartása és visszaállítása. Hippokratész alkalmazta ezt a kifejezést először azok életmódjára, akik tudják, mi kell egy hosszú és egészséges élethez. A makrobiotika alapelve, hogy a táplálék az ember legfőbb gyógyszere, de megbetegítője is lehet, és az étrend minden alkotórésze hatással van a testre.

Főzés közben az is benned van, hogy kinek főzöl.

Igen, fontos arra gondolni, akinek az ételt készíted. Ez meg fog menteni attól a hibától, hogy olyat főzz, amit csak te szeretsz, ő viszont nem. Ha például a kisfiam nem tudja megmondani, mit szeretne enni, megkérdezem, édesre vagy inkább sósra, könnyebb ételre vagy valami laktatóra vágyik-e. Táplálni másokat minden szinten kell. Mindig arra gondolok, hogy amit főzök, az a másikat testileg, lelkileg és érzékileg is táplálja, és jókívánságokat teszek, hogy ez sokáig kitartson. Főzés közben együttérzést, adakozást gyakorlok, végre nem magamra figyelek, nagyvonalú vagyok. A másnak főzés ezeket a képességeket ébreszti fel.

Írtad, hogy sokat számít a vágás is. Szerintem mindenki tapasztalta már, hogy nem mindegy, mekkorára reszeli például a sajtot, mert nemcsak a formája, de az íze is teljesen más lesz. A hatásmechanizmusa is?

Nem az étel íze változik meg, hanem az energiája. Van olyan vágástechnika, amely például kidomborítja a zöldségben lévő fanyarságot. Az ék alakú, thaiföldi vágástechnika a különleges ízek kidomborodását segíti elő. Ha nagyra darabolod a krumplit, akkor megnyugtató alapízt érzel a gulyásban, ha viszont egyben hagyod, akkor sokkal nagyobb energiát tud adni a növény, de egyben nehezebb is lesz megemészteni. Nem véletlen, hogy a krémlevesek ennyire divatosak manapság, hiszen ha összeturmixolsz valamit, leegyszerűsíted az ételek energiáit, teljesen szétturmixolod a bennük lévő energiaszálakat, ezért sokkal könnyebb és gyorsabb lesz emészteni, hamar megkapod a sok ízt. Ez jellemző a világunkra, ezért is van olyan sok krémleves. Jólesik fogyasztani, mert illeszkedik az életmódunkhoz.

Ezért rágunk keveset? Mintha ez is időspórolás lenne.

Ez is abszolút kompatibilis azzal, ahogyan itt, nyugaton élünk. Láttam egy szakácsműsort, amiben azt kifogásolták, hogy valaki túl rusztikusra hagyta a zöldségeket, holott ez nagyon tudatos volt. Nem fogadjuk el, ami természetes, ami egyben van. Az egyben hagyó főzési technikák, például a fóliába csomagolt krumpli, alma vagy édesburgonya kisütésének hanyagolása azt tükrözi, hogy kényelmesen élünk, cserébe viszont rosszak a fogaink. Az Örömfőzés tanításai közé tartozik, hogyan reagál a testünk az ételekre energetikai szinten. Az állkapcsunkban nagyon sok agresszivitás lakik, és ha eleget rágunk, ropogtatunk, akkor ezeket mind levezetjük. Ha sokat rágsz, és egyszerű táplálékot veszel magadhoz, akkor kevesebb lesz benned a harag. Minél kifinomultabban eszel, annál inkább megúszod, hogy ezeket az érzelmeket testileg kidolgozd magadból, ezért ezek ott maradnak – csikorgatod a fogadat, vagy beszólsz másoknak.

Fotó: Városi Jógi

Ezek szerint érzelmeket kezelni, gyógyítani, kifejezni is tudunk a főzéssel, étkezéssel?

Az étellel gyógyítani lehet, ebben mélységesen hiszek. Nem azt állítom, hogy mindent, de megelőzhetünk bizonyos betegségeket, lelki, mentális problémákat, ahogy gyógyíthatunk kisebb betegségeket is. Vannak bizonyos típusú belső zavarok, negatív érzelmek, amelyeken sokat segít, ha kézzel kezdesz el enni, és nem finomkodsz. Nagyon javaslom ezt azoknak, akik agyongondolkodják a dolgokat, filozofálnak, meg akarják minden módon ismerni magukat, de közben elfeledkeznek az együttérzésről, az egyszerűségről, a józan paraszti gondolkodásról. Manapság mindent kifilézünk, megpucolunk, minden csodálatosan kerül a tányérra, pedig olyan jó érzés letépni a zöldség szárát, rajta hagyni a héját a krumplin, és ha valaki húst eszik, igenis fontos megtapasztalnia, milyen találkozni a csonttal. Nem kell kilúgozni, kifinomítani mindent. Ha használjuk a kezünket, elkezdünk egyszerűsödni, és ez elvonja figyelmünket a néha túl fontos önmagunkról.

Mennyire támaszkodhatunk az intuíciónkra abban, hogy mire van szüksége a testünknek?

Szerintem egyszerre kell használni az intuíciónkat és a józanságunkat. Nézzük meg, mi hogyan hat ránk. Lehet, hogy te vagy a százból az az egy, akit lomhává tesz az uborka. De azért léteznek bizonyos törvényszerűségek is. Például a gyömbér az 5 elem tanítása szerint a fém elemet piszkálja meg, amely a tüdőhöz, a vastagbélhez, a bőrhöz tartozik, és mindenképpen van egy ébresztő hatása, mint a tormának vagy a felvágott újhagymának. Ezek az illatok valamit megpiszkálnak, kicsit kényelmetlen mélyen beléjük szagolni, de érzed, hogy jó és tisztít. Szerintem a testünk nagyon sokszor azért akar valamit megtagadni, mert valami túlzás van benne, nem bírja már befogadni az adott elemet, pedig lehet, hogy az gyógyítaná. A hosszú távú jelzéseinkre figyeljünk. Lehet, hogy azért állsz ellen valaminek, mert már régóta megtagadod magadtól ezt az energiát, és pont arra lenne szükséged, hogy időnként bevidd a táplálkozásodba. Ez alól kivételt képeznek a gyerekek, mert ők nagyon tisztán érzik, mire van szükségük, nem szeretik a bonyolult ételeket, vagy a húst eszik meg, vagy a köretet. Felnőttként már nem mindig érezzük ilyen jól, amit a testünk súg, az intuíciónk gyakran meg van fertőzve a gondolkodásunkkal.

Egy kis színpszichológia

Virág azt tanácsolja, törekedjünk arra, hogy ételeink minél színesebbek legyenek, mert ezzel örömtelibb lesz az étkezés is. „Minél természetesebb a szín, annál egészségesebb a táplálék – vallja. – Minden szín mást erősít benned, attól függően, milyen energiát idéz. A zöld, a sárga és a tűzpiros örömöt ébreszt.”

Milyen ételekkel támogathatjuk a nőiességünket?

A mai nyugati nőnek nagyon jót tesz minden, ami vad – a vad füvek, növények, húsok; a pitypangsaláta, a hársfalevél kisütve, a cukrozott ibolya a kertből, a csalánból készült pesztó, a medvehagyma, a különböző bogyók, a somlekvár – minden, amit nem finomítottak agyon. Ezek energetikai és testi szinten is visszaterelik őket természetes önmagukhoz. Évszázadokon keresztül az volt az érdekünk, hogy eltávolodjunk természetes önmagunktól, megváltoztattuk a hajunkat, az alakunkat, elfedtük magunkat a ruháinkkal, a sminkünkkel, a viselkedésünkkel. A vad alapanyagokat viszont nem tudjuk megszerezni a szupermarketekben, ezért ki kell mennünk értük a természetbe, le kell szednünk, meg kell szagolnunk, fognunk őket, miközben sáros lesz a lábunk, megcsípi a csalán a kezünket. Ez már önmagában is terápia.  A másik nőies alapanyagtípus minden, ami szép. Ilyenek a virágok, amelyek szintén reneszánszukat élik, ezért csak javasolni tudom az orgonalikőrt, az ibolyaszörpöt, az árvácskát salátába, a búzavirágot vagy a pipacs szirmát, amiből Franciaország bizonyos területein brióst sütnek. Nagyon szeretem az organikus szójatermékeket is, még ha épp nagy is a vita körülöttük a magas ösztrogéntartalmuk miatt. A személyes tapasztalatom az, hogy valamennyi szója bevitele mindig nőiesebbé teszi a nőket. Ahogy a zöld tea is, ami letisztítja a női energiákat, szebb lesz tőle a bőrünk, jobb a menstruációs ciklusunk menete, és valahogy nőies önbizalmat is ad. Kihúzzák tőle magukat a lányok. És különösen jót tesz a nőknek, ha férfiaknak főzhetnek.

Fotó: Janits-Szabó Virág

Nekik milyen ételeket főzzünk?

Ez mindig korszaktól függ, én most lelassító, megnyugtató ételeket szeretek nekik készíteni. Mindig belecsempészek egy kis női energiát az egyensúly végett, mondjuk teszek ehető virágot a süteményükre. Egyszerű, tápláló, melengető, jó ízű étel kell a látványosság helyett. A férfiak kicsit most fel vannak bolydulva, amire minden okuk megvan, mert nagyon nagy feléjük az elvárás, és az előző generációk férfiügyeinek most ők isszák meg a levét. Szükségük van a nyugalomra és arra, hogy önbizalomra tegyenek szert. Egyszerű ételeket főzök nekik, kevés hússal, mert a hús pörget, az ázsiai táplálkozási hagyományban azt mondjuk, olyan tüzet hoz létre, amely üres tűz. Szívem szerint az összes férfit jóllakatnám a világon.

Azt írod, a főzés meditáció, kapu a jelenbe, egyfajta szertartás. Ehhez nyilván idő kell. De hogyan tudunk megteremteni egy ilyen bensőséges légkört a hétköznapokban?

Nemrég kiderült, hogy a házunkban él egy fiú, aki évek óta nézi a Városi Jógi-videókat, és csodálkozva mondta egy ismerősünknek, hogy milyen átlagosak, normálisak vagyunk. Nagyon örültem ennek, mert mi is olyan életet élünk, ami pont válasz a kérdésedre: két gyerekünk van, az egyiket iskolába kell vinni, a másikat még szoptatom, emellett könyveket írok, átlagosan öltözködöm, próbálom betartani a nyugati világ szokásait. Nem bonyolítom túl. Az életem példa arra, hogy az örömfőzést meg lehet valósítani, csak ne görcsöljük túl. Vannak ősi alaptörvények, mint például az, hogy időnként el kell csendesednünk, és alázatot gyakorolnunk, időnként nagyon jól kell laknunk, időnként meg kell osztanunk másokkal az ételünket, hogy érezzük annak értékét és örömét. De ezenfelül mindenben legyünk szabadok, ne utánozzunk senkit, és abban bontakozzunk ki, amiben jók vagyunk. Mindenki találja meg a saját útját a főzésben és az életben egyaránt.

Csak egy recept: Málnatrüffel

„Tavaszias” recept Virágtól a rosszkedv, a cikázó női hormonok és a bizonytalanság ellen. Hatásos szakítás vagy egy nehéz nap után, nőies programhoz.

Hozzávalók:

25 dkg marcipánmassza (minél alacsonyabb cukortartalommal)

20 dkg vaj vagy növényi margarin

4 kicsi vagy 3 nagy tojás

2 evőkanál fehér tönkölybúzaliszt vagy rizsliszt

színezéshez gránátalmaszirup vagy egyszerű, néhány csepp céklalé

1 csomag hűtött málna (kb. 25 dkg)

2 dl tejszín vagy rizstejszín

3 dkg vaj vagy növényi margarin

friss málna a tetejére (ha van)

Elkészítése

Melegítsd a sütőt 190 fokra. Engedd kiolvadni a málnát. Keverd el a robotgépben a marcipánt a vajjal, a tojásokkal, a liszttel és a céklalével. Egy közepes tepsit vajazz ki, majd szórd meg liszttel. Ebbe simítsd bele a masszát. Süsd 190 fokon negyedórán át, de ne hagyd, hogy megpiruljon, mert akkor már szárad a marcipán. Akkor jó, ha finoman puha marad. A trüffelhez melegítsd vastag falú edényben a csokit a tejszínnel és a vajjal, közben kevergesd folyamatosan. Húzd le a tűzről, ha kész. A málnát tedd egy kis lábosba, és kevés cukorral melegítsd meg. Amikor levet enged, szűrd le, és nyomkodd is át alaposan a szűrőn. A felfogott, sűrű málnavelőt keverd bele a már kész trüffelbe. A marcipánmasszára simítsd rá a trüffelkrémet, és tedd hűtőbe a sütit. Legalább néhány órát pihentesd, de egy éjszakán át a legjobb. A sütemény másnap gyönyörűen szelhető, hideg és friss ízű; málnával és fehér teával királynői uzsonna.

(Forrás: Janits-Szabó Virág: Örömfőzés, Boook Kiadó, 2018, 94. o.)