Amerikában, Angliában egyre több nő dönt amellett, hogy lefagyasztatja a petesejtjét, és egyre többen számolnak be blog formájában a saját sztorijukról. Habár több mint egy évtizede lehetőségük van erre a nőknek, úgy tűnhet, mintha ez a módszer most a virágkorát élné. Ha a Szex és New York most játszódna, biztosan egy egész epizódot szentelnének a témának.
A petesejt lefagyasztását az 1970-es években állatkísérletek segítségével fejlesztették ki, és a 2000-es évek elején kezdték el az orvosok gyakrabban alkalmazni – a technológia számos olyan nőnek segített, akik valamilyen betegségből vagy annak kezeléséből kifolyólag nem reménykedhettek gyermekáldásban. Azóta sokak számára elérhetővé vált ez a lehetőség, Nyugaton manapság már az sem ritka, hogy ilyen eljárást ajándékoznak a szülők a felnőtt gyermeküknek.
Az alábbi videóban egy 29 éves nő útját követhetjük végig az elhatározás megszületésétől a petesejtek lefagyasztásáig:
Itthon egyelőre még más a helyzet, de valószínűsíthetően – amennyiben a törvényi keretek megengedik majd – lassan hozzánk is begyűrűzik a trend, hiszen a háttérben sok esetben nem egészségügyi, hanem szociokulturális tényezők állnak.
Kik választják a petesejt-lefagyasztást?
A média gyakran azt sugallja, hogy a karrierista nők döntenek e módszer mellett, ugyanis így szeretnének időt nyerni ahhoz, hogy beteljesítsék szakmai álmaikat, és utána anyák is lehessenek. Ezt a mítoszt cáfolta nemrég – 2018 nyarán – az Európai Humán Reprodukciós és Embriológus Társaság kutatásának eredménye. A két éven keresztül 150 (amerikai és izraeli) nő bevonásával végzett vizsgálat szerint különböző életkörülmények állnak a petesejt-lefagyasztás hátterében.
A petesejtjük lefagyasztása mellett döntő nők 85 százaléka egyedülálló volt: már hosszabb ideje egyedül élt, elvált, vagy véget ért a partnerével a kapcsolata, az otthonától távol dolgozott, vagy egyedülálló anya volt. És ami homlokegyenest ellentmond a prekoncepcióknak: a hivatástudat, a karriercél elérése befolyásolta a legkevésbé az életüket és az elhatározásukat. A párkapcsolatban élő nők (a maradék 15 százalék) esetében a döntés hátterében leginkább az állt, hogy nem érezték biztosnak a kapcsolatukat, vagy a férfi nem szeretett volna még apa lenni, esetleg egyáltalán nem tervezett családot.
Fotó: Andre Chung / The Washington Post
Összességében, egyszerűen megfogalmazva: a nők nem találtak olyan férfit, akivel családot alapíthatnának; azért szánták el magukat a petesejt-lefagyasztásra, mert így amikor később megismerkednek egy felelősségteljesen gondolkodó, hozzájuk illő férfival, biztosan lehet még gyermekük. A szakemberek úgy vélik, annyira hasonló életút jellemezte a megkérdezetteket, hogy a kutatás megállapításait más országokra is érvényesnek lehet tekinteni.
Mi a helyzet idehaza?
Mielőtt bárki, aki hasonló cipőben jár, elrohanna egy klinikára bebiztosítani azt, hogy akkor is lehessen gyereke, mikor megtalálja a nagy Őt, sajnálattal kell közölnünk, hogy Magyarországon nem ennyire egyszerű a helyzet.
Az emberi reprodukcióra irányuló eljárásokat tágabb értelemben az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény IX. fejezete tartalmazza, az ivarsejtletétre vonatkozó részletszabályokat pedig egy 1998-as minisztériumi rendelet melléklete – tudtuk meg dr. Élő Eleonóra egészségügyi szakjogásztól. A hatályos jogszabályok szerint pedig csak rosszindulatú daganatos betegeknél, súlyos endometriózisnál (ahol fennáll a petefészek eltávolításának a lehetősége), genetikai mutáció hordozóinál és bizonyos lombikbébi-eljárások kapcsán lehetséges ez a megoldás. Továbbá olyan személyek kérhetik még a petesejt-lefagyasztást, akik veszélyes, fokozottan veszélyes vagy egészségkárosító munkakörben dolgoznak, feltéve, ha a munkavégzésből eredő kockázatok a termékenységet veszélyeztethetik (például: rendőrök). Gondoljunk bele: a rákbetegeknél a sugárkezelés károsítja a sejteket, viszont ha előtte kiemelik és lefagyasztják a petesejtet, később nekik is esélyük nyílik a gyerekvállalásra. A rend őrei pedig foglalkozásukból adódóan számos olyan veszélyes helyzetnek vannak kitéve, ahol szintén sérülhet a testi épségük.
Elmarad a tájékoztatás?
Több rendőrnővel, endometriózisos és daganatos beteggel is beszéltünk. Arra voltunk kíváncsiak, tudnak-e arról, hogy a petesejt-lefagyasztás számukra engedélyezett, választható eljárás, de sajnos több helyről is azt a választ kaptuk – még a daganatos betegekkel foglalkozó alapítványok esetében is –, hogy nem tudnak erről a jogszabályról.
Nikinél tavaly derült ki, hogy méhnyakrákos, ő kifejezetten azt kérte a műtéti eljárások kapcsán, hogy tartsák szem előtt a későbbi gyerekvállalási hajlandóságát, és őrizzék meg a fertilitását, ezért minden megoldásra nyitott volt. „Akkor nagyon rá voltam kattanva a gyerekkérdésre, csak ez lebegett a szemem előtt, és úgy tűnt, hogy a betegségem is kezelhető. Orvosról orvosra jártam, hogy mit lehet tenni azért, hogy lehessen még kisbabám. Sokáig sehol, egy kórházban, egy magánrendelésen sem említették az orvosok a petesejt-lefagyasztást, mint megoldási lehetőséget. Talán a hatodik dokinál tartottam már, amikor először beszéltek nekem erről. Majdnem bele is kezdtünk az eljárásba, de le kellett fújni az egészet, ugyanis kiderült, hogy többszörösen áttétes rákbeteg vagyok, és akkor már az életem megmentése volt a cél. Ha bárki is azt gondolja, hogy a daganatos betegek esetében automatikusan felvetik ezt a lehetőséget az orvosok, akkor az téved.”
Dr. Élő Eleonóra
Kíváncsiak voltunk a szakjogász véleményére is az orvosi tájékoztatás elmaradásáról. Kérdésünkre dr. Élő Eleonóra azt mondta: „Valószínűleg érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az orvosi egyetemeken a kommunikáció oktatására. Az ügyvédi irodánknál folyamatban lévő ügyekben azt tapasztaljuk, hogy az egészségügy szinte minden területén hiányos a tájékoztatás, még a műtétek előtt is.”
Mindeközben a Dévai Intézet vezetője, dr. Dévai István szerint a szűk célcsoportra kiterjedő jogalkotás hátterében az állhat, hogy más országokban túl sok visszaélés (például: illegális kereskedelem) történt a lefagyasztott petesejtekkel. A főorvos mindenesetre bizakodó, és azt reméli, itthon is változni fog a helyzet, az Európai Unióban ugyanis nincs egységes szabályozás a módszerről, ezért országonként eltérőek a jogszabályi keretek, ahogy az árak is.
Ebből a szempontból egyébként az „olcsóbb” országok közé tartozik Csehország és Ukrajna is, ezért nem hivatalos források szerint azok a magyar nők, akiknek itthon nem engedélyezett a petesejt-lefagyasztás, leginkább a fent említett két ország valamelyik klinikáját keresik fel. Az eljárás ára ezeken a helyeken kétszáz- és négyszázezer forint között mozog.
Hogyan történik?
A petesejt lefagyasztása nem egyszerű, ugyanis a petesejt víztartalma rendkívül magas, ezért nehéz megoldani a későbbi felolvasztását úgy, hogy az megőrizze az eredeti genetikai, fiziológiai tulajdonságát.
A petesejteket először leszívják egy injekciós tűvel – ez körülbelül negyedórát, maximum huszonöt percet vesz igénybe, és kissé fájdalmas, ezért vannak, akik az altatás mellett teszik le inkább a voksukat. Utána még négy-hat óráig bent tartják a pácienst az adott klinikán, kórházban megfigyelésre. Ha mindent rendben találnak az orvosok, ez után egyből hazamehet. A leszívás után a petesejteket hűtőtartályban tárolják, a felhasználás kívánt idejében pedig felolvasztják őket, majd mesterséges megtermékenyítés után az embriót a méhbe helyezik. A petesejtek több évig, akár több évtizedig tárolhatók lennék, ha ezt a jogszabályok is megengednék.
Általában elmondható, hogy a 35 éven aluli nőknek 10-12, míg a 35 felettieknek 20-30 petesejtet érdemes lefagyasztatniuk; a dolgot 35 év alatt optimális megejteni, legkésőbb pedig körülbelül 42 éves korban ajánlott elvégeztetni a beavatkozást. Jelenleg eltérő adatok állnak rendelkezésre az ezzel a módszerrel bekövetkezett terhességek arányáról, de a sikerráta valószínűsíthetően alacsonyabb, mint az embriók lefagyasztásánál.
Dr. Dévai István
Nem kockázatmentes megoldás
Dr. Dévai István felhívta a figyelmünket arra is, hogy az eljárásnak vannak rizikói. Ilyenek például az altatással járó általános kockázatok, ezenfelül a petesejt beültetése után a petefészek szétrepedhet, és hasűri vérzés is előfordulhat (hiperstimulációs szindróma), továbbá számolni kell a terhességgel járó veszélyekkel is – nagyobb például a méhen kívüli terhességek aránya ilyenkor.
A szülész-nőgyógyász főorvos mindezek figyelembevételével minden egészséges, termékeny, egyedülálló nőt arra biztat, hogy higgyenek a nőiességükben és abban, hogy igenis van megfelelő férfi, még ha nem is pont olyan, mint akit megálmodtak maguknak:
Egy férfit könnyűszerrel meg lehet hódítani. Bízzanak a nők az ösztöneikben ezen a téren, és ne hagyják abba a keresést.
