Szinte egész évben várjuk a nyaralást, rákészülünk, ki-ki pénztárcájához mérten, de mindannyian anyagi áldozatot hozunk érte. Szóval szeretnénk, hogy élményekben gazdag legyen, hogy jól sikerüljön, és annyira feltöltekezhessünk, hogy pozitív hatása, ha nem is a jövő nyárig, de jó darabig kitartson. Egy vakáció alatti betegség azonban megtorpedózhatja mindezt. Igyekszünk hát megelőzni, elkerülni, amit – különösen, ha trópusi országba készülünk – leginkább a védőoltásoktól remélünk. Pedig az oltások a betegségeknek csak egy része ellen óvnak, ráadásul a számok azt mutatják, hogy többnyire nem is az általuk kivédett veszélyek fenyegetnek leginkább bennünket az utazások alkalmával. Erről győzött meg engem a járványügyi szakember.
Malária és csonttöréses láz a szúnyog számláján
Először arra kértem a szakértőt, hogy a külföldi utazások előtt szóba jöhető védőoltásokat vegyük számba.
„Egyetlen oltás van, amely kötelező egyes afrikai és dél-amerikai országokba való belépés előtt: a sárgaláz elleni – mondja dr. Siska Ilona, a Nemzetközi Nemzeti Népegészségügyi Központ Nemzetközi Oltóközpontjának főorvosa. – Legkevesebb két-három hétre van szükség átlagosan, hogy kifejtse védőhatását. Ugyan tíznapos oltást már elfogadnak a beutazáshoz, de a védettség kialakulásához kell a két-három hét. Az egyéb oltások választhatók. A fő szabály az, hogy nem azt nézzük, hova, hanem azt, hogy ki utazik. Azaz nem a célországtól függ, hogy milyen védekezést javasolunk, az mindig személyre szabott. Nem séma alapján dolgozunk, hanem először elbeszélgetünk az utazóval. Életkora, általános egészségi állapota, korábbi oltásai – egyebek között ezek, amik fontosak lehetnek, és természetesen az ő saját szempontjai. Gyakran keresnek fel például minket várandósságot tervező friss házasok a nászútjuk előtt, vagy már babát váró párok arról érdeklődve, biztonságos-e a választott úti céljuk, illetve hazaérkezve milyen teszteket érdemes elvégeztetniük. És sokan hallottak már a nyugat-nílusi láz vagy a Zika-vírus okozta fertőzésről is, így erre kérdeznek rá.”
Akárcsak a kismamák, a kisgyermekek és pláne csecsemők esetében is felmerül, bevállalható-e velük egy Európán kívüli utazás.
„Csecsemővel igen kevesen kelnek útra, de ha az édesapa például Afrikában született, és családlátogatásra készülnek, előfordulhat. És valóban bonyolult a legjobb megoldást megtalálni. Az alap, hogy az itthoni, életkorhoz kötött kötelező védőoltások meglegyenek. Probléma, hogy vannak olyan utazás előtti oltások, amelyeket ugyan javasolnánk, de bizonyos életkor alatt még nem adhatóak be. És igyekszünk a várható körülményeket is alaposan feltérképezni: városban vagy faluban mozog-e majd a család, hol fognak lakni, kikkel találkoznak… A kockázatokat felmérjük, elmondjuk, és kérjük, fontolják meg ezeket, de dönteni mindig a szülőknek kell. Ha mégis elindulnak, a maláriafertőzés kivédése az egyik legnagyobb nehézség. Védőoltás nincs ellene, a megelőzési lehetőség antimaláriás gyógyszer szedése, de ez bizonyos testsúly alatt nem alkalmazható – a nagyobb babáknál is pontosan, testtömeg-kilogrammonként kell kiszámolnunk az adagolást. Mindig felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a szúnyogriasztás legalább olyan fontos része a megelőzésnek, mint a gyógyszerszedés. A szúnyogháló az ablakokon, de legalábbis az ágy fölött, a zárt térben alvás mind része ennek. És napnyugta után, napkelte előtt semmiképpen ne menjünk ki a szabadba kisgyermekkel, erdős, mocsaras környezetbe pedig soha. Ezekkel az óvintézkedéssel egyébként nemcsak a maláriát terjesztő, hanem a többi trópusi rovar is távol tartható.”
A szúnyogcsípés kivédésére a felnőtteknek is ugyanezeket a szabályokat érdemes betartaniuk. Persze van, amikor éppen az utazás célja nehezíti meg ezeket, ha például túrázás vagy éppen hajnali vadlesés is az egzotikus nyaralás része.
„Ilyenkor azt javaslom,
a természetjáráshoz viseljenek hosszú ujjú blúzt, inget, hosszú nadrágot, és ezeket, ahogyan a szabadon maradt testrészeket is, fújják be rovarriasztóval. De trópusokra ajánlott készítményt vigyenek magukkal, az itthon hatékonyak ott nem elegendőek!
Azt is érdemes tudni, hogy a szúnyogfélék nemcsak maláriát terjesztenek, hanem a trópusokon például Dengue-lázat is. Ez ellen nincs védőoltás, egyetlen fegyverünk szintén a körültekintő szúnyogriasztás. Ráadásul azok a szúnyogok, amelyek a csonttöréses láz néven is ismert betegséget okozó vírust hordozzák, a maláriát terjesztőkkel ellentétben főleg napközben csípnek, lakott területen élnek, és rendkívül jól alkalmazkodtak a városi körülményekhez, akár utcai pocsolyákban is képesek szaporodni” – figyelmeztet a szakértő.
Nyers étel mint baktérium-táptalaj
„A hozzánk forduló utazókat ellátjuk megszívlelendő életvezetési tanácsokkal is. – Ezt Siska főorvosnő legalább olyan fontosnak tartja, mint a felvilágosítást az oltásokról. – Tudjuk, hogy az egzotikus betegségek zöme étellel és itallal kerül a szervezetünkbe. Az evéssel, ivással kapcsolatos elővigyázatosság annál fontosabb, minél keletebbre és minél délebbre utazunk, hiszen a meleg miatt itt az ételek és italok hűtése egyre nehezebben megoldható, ami igencsak kedvez a kórokozók szaporodásának. Így minden második utazónak esélye van arra, hogy elkap valamilyen hasmenéses betegséget. De szerencsére nem minden hasmenéssel járó fertőzés azonos a hastífusszal. Ez utóbbi, amit hasi hagymázként is szoktak emlegetni, komoly, az egész emésztőrendszert érintő betegség, amely ellen egyébként rendelkezünk védőoltással. Hasmenést nagyon változatos toxintermelő baktériumfajok okozhatnak, és ez is igen kellemetlen, kísérheti láz, és a fertőzést követően akár pár órán belül kialakulhat. És éppen ezért, mert nagyon sokféle kórokozó állhat a háttérben, specifikus megelőzésre sincs lehetőségünk.”
Azt még kezdő utazóként is tudjuk, hogy a megbízható ivóvíz lehet a fertőzések elkerülésének záloga, s palackozott víz gyakorlatilag mindenütt kapható, de akkor is van, amire érdemes figyelni, ha azt veszünk.
„Győződjünk meg arról is, hogy a flakon gyárilag van-e lezárva, és mondjuk nem helyi csapvízzel töltötték-e fel, aminek nemcsak a fogyasztása, de a fogmosáshoz, szájöblítéshez, gargarizáláshoz való használata sem javallott gyakorlatilag Európán és Észak-Amerikán kívül sehol. Ha mégsem jutunk gyári palackos vízhez, a forralás is megfelelő óvintézkedés lehet. Legalább ilyen fontos, hogy
csak olyan gyümölcsöt együnk, amit magunk mostunk meg – vagy ami még jobb, egy kicsit meg is áztattunk klóros vízben –, és magunk hámoztunk meg, magunk szeleteltünk fel. Bármilyen ínycsiklandozó is az utcán kínált, pálcikára felfűzött csemegék sora, nem érdemes elcsábulnunk.
De ha a mi kezünk sem tiszta, akkor ugyanott tartunk. Így a fertőtlenítő gél vagy kendő az utazócsomag alapdarabja, sőt még a műanyag villa is. Különösen Ázsiában, ahol többnyire nem használnak Európában szokásos evőeszközt, így nem tudhatjuk, hogy amit az étkezés mellé kapunk, azt mikor, miben mosták el utoljára.”
Tehát azt már tudjuk, mivel, de az is kérdés, mit és hol együnk.
„Azt, amit a helyiek, és ott, ahol ők. Ha népszerű a hely, ahol állandóan forognak a vendégek, feltételezhetjük, hogy mindig minden frissen készül. Tehát az tévhit, hogy az európai ételekben ezekben a régiókban is bízhatunk. És
én azt vallom: ha látom, hogyan készül, ha alaposan átsütik és frissen kínálják, az utcai étkezés is lehet biztonságos, sőt biztonságosabb is annál, amikor nem látjuk, hogy a színfalak mögött mi történik, mielőtt feltálalják nekünk a fogást.
Persze azért itt is vannak aranyszabályok: kerüljük a darált húsból készült ételeket, javaslom, hogy még a hamburgereket is, hiszen a darált húsban szaporodnak a leggyorsabban a kórokozók. Ha ráadásul nincs is gondosan átsütve, nagyon veszélyes lehet. Éppen ezért steakeket, félig átsütött, véres vagy akár csupán rózsaszínre pirított húsokat is inkább itthon rendeljünk. Halakat, tengeri herkentyűket szintén nem ajánlatos nyersen fogyasztani, ahogyan semmilyen nyers, félig főtt, félig sült ételt sem. A tojás és a tej pedig úgy működik, mint valami baktérium-táptalaj.”
Helyi bajra helyi szer és egy stampedli
Ha kitesszük a lábunkat Európából, hajlamosak vagyunk az alkoholra mint gyógyszerré nemesült nedűre tekinteni. De fogyasztása valóban segíthet távol tartani a bajt? Vagy ez csak városi legenda?
„Valóban segíthet, csak nem úgy, ahogyan sokan feltételezik – magyarázza a szakértő. – Nem fertőtlenít, és nem pusztítja el a kórokozókat. Az alkohol saját védelmi rendszerünket aktiválja, azt a reakcióját vetjük be itt is, amiért aperitifként is fogyasztjuk: fokozza a gyomorsav termelését, amely antibakteriális hatású. Ahogyan beszéltünk róla, a nagy csíraszámú, hasmenést okozó kórokozók többsége az étellel jut a szervezetünkbe, ellenük nincsen védőoltás, ezért javasoljuk azt, hogy fogyasszunk minden főétkezés előtt néhány korty tömény italt. Töményet, mert a sörnek és a többi könnyű italnak nincs ilyen hatása. Az üdítők közül pedig a legbiztonságosabbak a kólafélék, foszforsavtartalmuknak köszönhetően ugyanis semmilyen kórokozó nem él meg bennük. S ha már az italoknál tartunk: jégkockát koktélba és másba se kérjünk és fogadjunk el, hiszen nem tudhatjuk, nem csapvízből készült-e, amely felolvadva kórokozóforrás lehet.”
Mégis előfordulhat, hogy a fenti óvintézkedések, a körültekintő étkezések, a kézfertőtlenítés ellenére sem sikerül elkerülnünk a hasmenést.
„Hogy mit tegyünk, az a tünetek súlyosságától függ. Enyhébb esetben az itthonról hozott, vény nélkül kapható hasfogó, gyomor- és bélfertőtlenítő gyógyszert kezdjük el szedni, ez feltétlenül legyen az úti patikánkban. Jó tudni, hogy a széntabletta alkalmazása ilyenkor nem elegendő. Külföldön az antibiotikum-tartalmú, hasmenés elleni szerek recept nélkül kaphatóak; hogy melyiket válasszuk, abban a gyógyszerész is tud segíteni. Ha a panaszok a meglévő gyógyszerek mellett két-három napon belül nem javulnak, például nem csökken a láz, forduljunk orvoshoz. Utasbiztosítást pedig kötöttünk, ugye… Vannak olyan hasmenéses betegségek, amelyek rendkívül fertőzőek, akár az egész turistacsoportot vagy a családot képesek megbetegíteni. Mivel nem tudhatjuk, milyen kórokozóval van dolgunk,
ha valakinek hasmenése van a környezetünkben, mindenkinek még elővigyázatosabbnak kell lennie: kézmosás, kézmosás, kézmosás! Nem vesszük komolyan, nem hiszünk benne, pedig tényleg csodákra képes.
S mert gyerekek, felnőttek egyaránt kiszáradhatnak a hasmenéssel járó folyadékvesztés miatt, ilyenkor azonnal kezdjük el a pótlását. De nem elegendő vizet inni, itatni, ha nem adunk hozzá sókat, nem tudja a szervezet megkötni. Készen is kaphatók ilyen porok, ezek hiányában egy csipet sót és szőlőcukrot tegyünk az ivóvízbe. De az Egyiptomba utazóknak például én azt is szoktam javasolni, hogy megérkezéskor ott, helyben vásároljanak egyiptomi hasmenés elleni gyógyszert, és az első gyanús jelnél kezdjék el szedni, mert hatékony, ráadásul fillérekbe kerül. Amint meghallják, hogy külföldi a vásárló, rögtön tudni fogják a patikában, mit adjanak.”
Tapasztalt világjáró barátaim is azt vallják, hogy helyi bajra helyi szer a legeredményesebb. A szakértő szerint azonban ennél azért egy kicsit árnyaltabb a kép, nem árt az óvatosság.
„Ez működhet, de azt is tudjuk, hogy Afrikában, Ázsiában nagyon sok hamis gyógyszer kapható. Jó esetben nincs bennük hatóanyag, rosszabb esetben van bennük valami, ki tudja mi, aminek nem kéne ott lennie. Ettől függetlenül én is egyetértek azzal, hogy érdemes már ott, helyben orvoshoz fordulni, és nemcsak azért, mert veszélyes lehet várni a hazaérkezésig, hanem azért is, mert az ottani orvos jobban ismeri az ottani betegségeket, mint mi itthon.”
Veszélyes szex és foghúzás
Az utazófertőzéseknek és -védőoltásoknak hajlamosak vagyunk csupán egzotikus nyaralások előtt utánanézni, pedig európai vakáció előtt is ajánlatos lehet felkeresni a nemzetközi oltóközpontot.
„A Közép- és Észak-Európa erdeiben kirándulóknak mindenképpen érdemes kullancsencephalitis ellen beoltatniuk magukat – mondja Siska doktornő. – Kanyarójárvány újra és újra megjelenik azokban az országokban, ahol nem kötelező ellene a védőoltás, legutóbb Ukrajnában, korábban Romániában, de Olaszországban és Franciaországban is felbukkant. Tehát utazás előtt tanácsos tájékozódni a járványügyi helyzetről. A szamárköhögés-fertőzés veszélye pedig az egy-két hónapos csecsemőknél jöhet szóba, akik még nem kapták meg ellene az életkorhoz kötött, kötelező védőoltást.”
A hepatitis külön is szót érdemel, nemcsak azért, mert Európán kívül megnőhet a kockázata, hanem mert az egész világon elterjedt betegség, és itthon is könnyen megfertőződhetünk.
„A hepatitis A, a fertőző májgyulladás kórokozó vírusa piszkos kézzel és az így szennyezett étellel terjed, és a megbetegedéshez valóban el sem kell utazni. Van védőoltásunk ellene, egyéves kor felett minden keletre és délre utazónak javasoljuk, az első oltás egy évre, a második hosszú távra ad védettséget, tehát itthon is biztonságot nyújt. A hepatitis B vírusa vérrel és testváladékkal terjed, az 1985 után született fiatalok már kötelezően kaptak ellene oltást serdülőkorukban, ez egy életre szóló védettséget jelent. Mindezeken felül rendelkezésünkre áll a hepatitis mindkét fajtája elleni kombinált védőoltás is.”
A hepatitis B, ahogyan említettük, fertőzött vérrel és testváladékkal, azaz nyállal, hüvelyváladékkal, ondóval terjed. Mégsem csak azoknak kell számolniuk a veszélyével, akik szexturizmus kipróbálásának feltett szándékával indulnak keletre.
„Nem is gondolunk rá, milyen gyakran szorulhatunk külföldön is orvosi ellátásra. A hasmenés okozta kiszáradás miatt például kórházba kerülhetünk infúziós kezelésre, egy fogfájás miatt pedig fogorvosi székbe kényszerülhetünk. Így máris kapcsolatba kerülünk orvosi műszerekkel, a nehezebb helyzetben lévő országokban pedig az egyszer használatos eszközöket jellemzően újrahasználják, márpedig ezek nem sterilizálhatóak, vagyis könnyen érintkezhetünk a fertőzött vérrel, váladékkal is.”
Jómagam évekkel ezelőtt jártam Libériában, és a nyugat-afrikai utazás előtt a kötelező sárgaláz elleni oltás mellett minden ajánlottat is beadattam magamnak, köztük a járványos agyhártyagyulladás ellenit is. Erre azért volt szükség, mert a fővárosba, Monroviába igyekeztem, és eszem ágában sem volt elkerülni a helyiek által látogatott, zsúfolt helyeket, ahogyan azt tanácsolják, hiszen önkéntesként éppen azért mentem, hogy felkeressem őket. „Az agyhártyagyulladás cseppfertőzéssel terjed, így ahol tömeg van, különösen könnyen fertőz. Mi európai országokba indulóknak is ajánljuk ellene a védőoltást, például kollégiumba készülőknek, hiszen a fertőzés elsősorban gyerekek és fiatalok körében gyakori.”
Ő harap meg, de a hibás te vagy
„Minden felkínált védőoltást beadattam, most már mindent ehetek, mindent megtehetek” – igen gyakori tévhit ez, hívja fel a figyelmet dr. Siska Ilona, hiszen a betegségeknek csak a töredéke ellen áll rendelkezésünkre védőoltás. „Leginkább azért veszélyes ez a hiedelem, mert a statisztikai adatok szerint gyakoribbak a balesetek a külföldi utak során, mint a fertőzések. Ez az adat egyébként engem is meglepett. A 21 évesnél idősebb korosztálynál éppen az előbbiek miatt merül fel utazás előtt az emlékeztető, azaz megismételt tetanuszoltás, hiszen a legkisebb horzsolás, sérülés, de akár egy kagylóba lépés is veszélyes lehet. Így a sebfertőtlenítő sem hiányozhat a mini-elsősegélycsomagunkból.
A legkisebb sebet is le kell fertőtleníteni, még akkor is, ha az csupán annak a következménye például, hogy a cipő feltörte a lábunkat. A meleg, párás levegő kedvez a baktériumok és gombák szaporodásának, pláne, ha a sérült láb még egy cipőben is dunsztolódik…
Tehát ilyenkor nagy a fertőzés és a gyulladás veszélye” – hangsúlyozza a szakértő.
Keringenek a világhálón elrettentő videók, amelyeken állatrezervátumban majmok támadnak és harapnak meg látogatókat. A felvételek többsége amúgy önleleplezés is egyben, mert az is látható rajtuk, hogy az incidens előtt hogyan hergelték az állatokat. Dr Siska Ilona szerint a legokosabb, ha meg sem próbáljuk megsimogatni az állatokat.
„Az állatharapás komoly fertőzésforrás, ilyenkor nem elegendő a tetanuszoltás. Ugyanakkor pár órás látogatás a majomrezervátumba vagy állatparkba nem indokolja a veszettség elleni védekezést. Érdemes tudnunk, hogy ételek, italok, csillogó tárgyak felkelthetik a félszelíd majmok érdeklődését, és agresszívvé válhatnak tőlük. Nem szabad őket ingerelni, és a gyerekeknek is el kell mondanunk, hogy ne próbálják megsimogatni az állatokat. Ismeretlen, kóbor állat harapása esetén viszont kötelező a veszettség elleni oltás, hiszen az száz százalékban halálos, gyógyíthatatlan betegség. Így utazás előtt mérlegelni kell az állatharapás rizikóját, és hogy az adott területen elérhető-e az oltás. Ha magasnak találjuk a kockázatot, lehetőségünk van megelőző oltásra.”
Egyszóval akárhova is indultok nyaralni, mindenképp ajánlatos tájékozódni a célország közegészségügyi helyzetéről. És ha szeretnétek biztosra menni, ITT ellenőrizhetitek azt is, milyen védőoltásokat ajánlanak a Nemzetközi Oltóközpont szakemberei.