A 93 éves Harold Ellis Nagy-Britannia alighanem legidősebb aktív sebészprofesszora: igaz, ma már nem műt, ez azonban nem jelent egyet azzal, hogy búcsút is vett volna az orvosi pályától. Olyannyira nem, hogy most – mint mondja – elszántabb, mint valaha – már, ami a következő sebészgeneráció képzését illeti. Harold Ellis ugyanis most főállásban, heti öt napban anatómiát tanít a London University orvostudományi karának egyik előadójaként.
„Mindig is imádtam az anatómiát. Mikor még sebészként dolgoztam, az volt a hobbim, hogy a szabadidőmben anatómiát oktattam az egyetemistáknak. Sok-sok éve még egy könyvet is írtam a témában, amit a mai napig használnak az egyetemen tanítási segédanyagként” – magyarázza a professzor, aki nem mellesleg büszke, hatszoros nagypapa is.
Az idős sebész a Daily Mail című brit lapnak megerősítette, hogy mindmáig az egyik kedvenc területe az anatómia, amit szerinte – legyenek akármilyen alaposak is az orvosi szakkönyvek – szerinte nem lehet csak úgy, könyvekből megtanulni. „Ahhoz, hogy egy sebész tökéletesen érthesse az emberi test működését, az anatómiát nem könyvekből, hanem munka közben, az emberi testen kell megtanulnia.”
Harold Ellis a vele készült interjúban mesélt arról is, hogy miután 1948-ban végzett az orvosi egyetemen, szinte azonnal munkába állt. Igaz, akkor még csak gyakornokként, ám a választott szakterületén olyan tehetségesnek bizonyult, hogy rövid időn belül már főállású sebész volt, nem sokkal később pedig ő lett a sebészet vezetője az azóta már megszűnt londoni Westminster Kórházban. Több mint 70 éves pályafutása alatt több ezer életet mentett meg, ám ő emiatt egyáltalán nem érzi magát különlegesnek.
„Talán furcsán hangzik, de én erre a munkára születtem. Őszintén mondom, nem hiszem, hogy bármi mást tudtam volna ilyen jól csinálni az életemben” – mondta. Mint kiderült, Ellis 1960-tól közel 30 évig, 1989-ig vezette a sebészetet a Westminster Kórházban: ez idő alatt hetente hat beteget operált, miközben több mint 40 járóbeteget kezelt.
Az idős sebész interjújában rámutatott, az elmúlt 7 évtizedben rengeteget változott a szakma. Mint mondta, azoknak a betegségeknek a jó része, amelyeket annak idején ő operációval gyógyított, ma már egyáltalán nem is létezik. „Arról nem is beszélve, hogy a mostani sebészek egy rakás olyan dolgot is csinálnak, amiket nekünk annak idején egyáltalán nem kellett.”
Mikor a nyugdíjról kérdezték, Ellis elárulta, ameddig csak lehet, szeretne még aktívan dolgozni. Már csak azért is, mert „a feleségem hálás azért, ha nem vagyok otthon, láb alatt” – viccelődött, majd hozzátette: „A közvetlen kollégáimat azért megkértem rá, hogy ha úgy érzik, már nem vagyok alkalmas arra, hogy ellássam a feladataimat, jelezzék, és én rögtön visszavonulok. Addig azonban minden percét élvezem a munkámnak.”
