Ó, azok a boldog szieszták! Felnőttként is sokszor hiányoljuk az ebéd utáni kajakóma beálltakor azt az édes kis félórás-órás pihenést, amit szabadnapokon megengedhetünk magunknak, hogy utána felfrissülten tudjuk folytatni a délutánt. Szülőként pedig pontosan tudjuk, hogy ha nem alszik a gyerek ebéd után, akkor pokoli délután vár a családra – nem véletlenül.
A gyermekorvosok szakmai állásfoglalása szerint a gyerekek két-hároméves koráig a délutáni alvás tulajdonképpen kihagyhatatlanul fontos, ha ugyanis a kicsi nem alszik napközben, annyira kifárad és túlpörög, hogy az az éjszakai pihenésre is rányomja a bélyegét. Dr. Király Balázs gyermekorvos szerint rossz taktika azért ébren tartani délután a gyerekeket, hogy este korábban kidőljenek.
Nem szabad félvállról venni, ha egy két-hároméves gyereknél komoly alvászavarok (elalvási vagy átalvási nehézségek) állnak fenn akár a délutáni, akár az éjszakai alvásidőben, mert ezek egészségi problémára utalhatnak.
Könnyen lehet, hogy valamilyen banális ok áll a háttérben, ennek ellenére érdemes szakembernek is megemlíteni a dolgot” – hangsúlyozza a szakértő.
Dr. Király Balázs gyermekorvos (Fotó: kiralydoktor.hu)
A negyedik év vízválasztó
A pihentető alvás nemcsak abban segít a gyerekeknek, hogy jobb legyen a közérzetük, hanem abban is, hogy fizikailag és szellemileg is jobban teljesítsenek, jobban tudjanak összpontosítani, és könnyebben befogadják az új ismereteket. „Már az is érződik egy gyerek teljesítményén, ha néhány napig zavart az alvása, nemhogy az, ha állandóan alvásproblémákkal küzd. Ez a kisebbeknél megmutatkozhat a készségek kialakulásának ütemében vagy például a beszédfejlődésben, később pedig az iskolai szereplésben” – mondja Király doktor, aki szerint a délutáni alvás szempontjából a negyedik életév a vízválasztó a gyerekeknél.
„Ennyi idős gyerekek között már sok olyannal találkozhatunk, akinek tényleg nincs szüksége a délutáni szunyókálásra, azonban abban sincs semmi rendkívüli, ha valaki az iskoláskor kezdetéig igényli az ebéd utáni alvást.
Most, hogy a gyerekeket hatéves korukban kötelező lesz beiskolázni, több olyan elsős is kénytelen lesz beülni az iskolapadba, akinek még fontos (lenne) a délutáni pihenés.
Az én pácienseim között is szép számmal akadnak olyanok, akik az iskolakezdés után is szeretik a napközbeni szundikálást, ezért nekik az óvoda után különösen nagy váltást jelent az iskola megkezdése” – emeli ki a szakértő, aki szerint örvendetes, hogy az alternatív szemléletű iskolákban lehetőséget biztosítanak az elsősöknek arra, hogy ha igénylik, akkor le tudjanak pihenni.
Egy kis szieszta csodákra képes
Attól függetlenül, hogy a szervezet számára fontos, Király doktor szerint azért nem kell akkora feneket keríteni a délutáni pihenésnek, mint az éjszakai alvásnak: „Nem dől össze a világ, ha a gyerekeknek ebéd után nincs módjuk arra, hogy besötétített szobában, síri csendben, ágyban fekve aludjanak, ezekre inkább az esti lefekvéskor kell nagy gondot fordítani, mivel az éjjeli alvásnak más funkciója van, és a hozzá kapcsolódó mechanizmus is eltér a délutáni bóbiskolásétól. Ami viszont a napközbeni alvás szempontjából is lényeges, hogy
mindennap törekedjünk arra, hogy a gyerekeket optimális időben fektessük le, hiszen nem jó, ha túl korán mennek pihenni, ahogy az sem, ha túl későn merülnek álomba.
Ha túlzottan kitoljuk a délutáni alvás időpontját, fennáll a veszélye annak, hogy a gyerek túlpörög, és nem alszik el, ami miatt aztán a nap hátralévő részében sokkal nyűgösebb lesz, és este sem feltétlenül alszik el hamarabb, vagy ha igen, zavartabb lehet a pihenése.”
A gyermekorvos szerint egyébként azoknak a gyerekeknek is érdemes ebéd után lehetőséget biztosítani a sziesztára, akik nem igénylik az alvást: ehhez elég, ha együtt olvasgatunk vagy képeskönyvet nézegetünk nyugodt körülmények között, aztán folytatódhat a nap a megszokott menetrend szerint. Dr. Király Balázs azt vallja, hogy az alvás terén is lényeges, hogy a szülők ismerjék a gyereküket, hiszen csak így adhatják meg neki azt, amire valóban szüksége van. „Az alvásra is igaz, hogy ahány gyerek, annyi szokás, ezt pedig mindenképpen érdemes szem előtt tartani a mindennapok során.
Ha tudjuk, hogy a gyerekünk akkor érzi magát a legjobban, ha 12.30 körül lepihen, akkor délben már ne induljunk el vele a postára, vagy a játszótérről hazafelé tartva ne ugorjunk be a patikába, mert ezzel az egész napját tönkretehetjük. Nem sok olyan elintéznivalót tudnék mondani, ami fontosabb lehet annál, hogy a gyerek kiegyensúlyozottan töltse a napját.
Persze tisztában vagyok vele, hogy két-három kisgyerek alvási szokásait nem mindig egyszerű feladat összehangolni, azonban mindenképp megéri a fáradozást, mert kipihent gyerekek mellett a családi légkör is egész más.”
Eszter és három kisfia: Sebestyén, Csongor és Csanád (Fotó: magánarchívum)
Jót tesz a gyerekek idegrendszerének – meg a szülőkének is
Tomos Eszternek három kisfia van, és tökéletesen egyetért dr. Király Balázzsal abban, hogy megéri következetesnek lenni, és amennyire csak lehet, összehangolni a gyerekek alvását. „Jóval a gyerekek születése előtt láttam olyan családot, ahol a gyerekek akkor mentek aludni, amikor már olyan álmosak voltak, hogy a nappaliban a kanapén kidőltek. Én ezt semmiképpen nem szerettem volna, ezért az első gyerekünk születésekor megfogadtam, hogy rendszer lesz az életünkben.
Szerettem volna kiszámíthatóságot mind magunknak, mind a babának. Szerintem már a legkisebbeknek is kell a kapaszkodó, a támasz, hogy biztonságban érezzék magukat, ezért már a kezdetektől volt napirend, mindig ugyanazok a dolgok jöttek sorban.
Lehet, hogy emiatt van, hogy a három gyerek alvási szokásai nem nagyon különböznek, az viszont igaz, hogy az egyiknek több alvásra van szüksége, míg a másik kevesebbel is beéri.”
Eszter szerint amikor a fiúk kicsik voltak, nehezebb volt úgy alakítani, hogy egy időben aludjanak, de amikor eljutottak oda, hogy napközben már csak egy alvást igényeltek, neki is könnyebb dolga volt. „Nálunk az elejétől kezdve együtt fürödtek a nagyok a legkisebbel, egyszerre kezdtük az esti rutint. Aztán a kicsi lefeküdt, a nagyobbak pedig csendben játszottak, vagy mesét olvastam nekik. Most, hogy a legkisebb is mindjárt kétéves, egy szobában alszanak, és mindegyik ugyanakkor fekszik – akár nyári szünet van, akár óvoda-iskola. Amíg a legnagyobb is óvodás volt, nem volt kérdés, hogy aludjanak-e délután. Igényelték is az alvást, és egy kicsit én is le tudtam pihenni. Ahogy elkezdődött az iskola, véget ért a délutáni alvás, de ha nagyon kimerülnek, elvétve előfordul, hogy szundikálnak.
Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek jó, ha hatéves korukig alszanak délutánonként, mert jót tesz az idegrendszerüknek. Meg a szülőkének is.
Bár a nagyok már jól bírják a tempót délutáni alvás nélkül is, a kicsinél még egyszer sem maradt ki az ebéd utáni pihenés. Az persze előfordult, hogy nem aludt eleget, vagy valamiért hamarabb felébredt – olyankor estére jobban elfáradt, és nyűgösebb is lett. Eszter szerint a siker titka a rendszeresség, amit legjobb már az elején kialakítani: „Egy gyereknek fontos az állandóság, hogy tudja, mi után mi következik. Biztos szerencsém is van a gyerekekkel, mert nem mondhatom, hogy rossz alvók lennének, de az is igaz, hogy sosem vártam meg, hogy túlpörögjenek. Mindig nagyjából ugyanabban az időben mennek aludni, a délutáni alvásra is mindig ugyanakkor kerítünk sort. Azoknak, akiknél küzdelmes a gyerekek altatása, kitartást kívánok, gondoljanak arra, hogy egyszer minden elmúlik!”