Mi folyik itt? Csapvizet vagy ásványvizet igyunk?

Az ivóvíz fogyasztása hazánkban évről évre csökken, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyre többen fordulnak el a csapvíztől, az országos vízfogyasztás mérése során ugyanis a mezőgazdaság és a különféle iparágak által használt vizet is figyelembe veszik. Ugyanakkor biztos, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt a kereslet az ásványvizek iránt, még ha azok rendszeres fogyasztását nem is mindenki engedheti meg magának. Nagy Edit, a Magyar Víziközmű Szövetség, a MaVíz főtitkára szerint ezt senkinek sem kell mélyrehatóan magyarázni, elég megnézni, hányan teszik a kosarukba literszámra az ásványvizet, amivel jelentős mennyiségű műanyagszemetet termelnek.

Tiszta vizet a pohárba!

Nagy Edit

„Azt, hogy mindezt teljesen feleslegesnek tartom, nemcsak az mondatja velem, hogy hazabeszéljek, és védelmembe vegyem a hazai csapvizet, hanem elsősorban a környezettudatos gondolkodás. Magyarországon ma csaknem minden csapból kiváló minőségű víz folyik, ami nem mellesleg több mint 20 ezer ember munkájának és erőfeszítésének eredménye, sokan mégis a jóval drágább ásványvizet részesítik előnyben, amivel ráadásul a környezetet is szennyezik” – kezdi Nagy Edit, aki szerint mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia a kulacsok használatát, hiszen ezzel rengeteg felesleges hulladékot takaríthatnánk meg.

„Ezeket az újrahasználható palackokat bárhol megtölthetjük, és mivel különböző méretekben kaphatók, könnyen megtalálhatjuk azt, amelyik a mi táskánkban is kényelmesen elfér. Igazán örömteli és pozitív változás lenne, ha nemcsak egyre több női táskában kapnának helyet a kulacsok, hanem a gyerekek iskolatáskájában és a férfiak kezében is gyakrabban láthatnánk őket. Mivel hazánk szinte bármelyik csapjából vagy kútjából tiszta vízzel tölthetjük meg ezeket a flakonokat, még az az állítás sem helyénvaló, hogy az ásványvíz fogyasztása kényelmesebb a csapvízénél, ami tényleg mindenütt elérhető közelségben áll rendelkezésre” – hangsúlyozza a MaVíz főtitkára, aki szerint a Jane Fonda-féle fitnesz és aerobik térhódításakor kapcsolták össze az emberek a palackozott víz fogyasztást az egészségtudatossággal. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy ezek a vizek azokon a területeken bizonyultak nélkülözhetetlennek és valóban egészségesnek, ahol nem volt iható a csapvíz. Mivel az ivóvíz nálunk kivételesen tiszta, semmi szükség arra, hogy kizárólag ásványvízzel oltsuk a szomjunkat.

Turisták a Szent Gellért téri ivókútnál (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

Mi, magyarok európai viszonylatban is élen járunk az ásványvízfogyasztásban, Olaszország, Franciaország, Németország és Spanyolország előz csak meg bennünket. Ahogy Bikfalvi Istvánnétól, a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség titkárától megtudtuk, az utóbbi évtizedekben rendkívül látványosan nőtt hazánkban az ásványvizek népszerűsége: míg a ’90-es évek elején az egy főre jutó éves fogyasztás 3-4 liter között mozgott, tavaly már a 126 litert is elérte. „Sokszor hallom, hogy az ásványvizek csak azért ennyire népszerűek, mert manapság divat palackozott vizet inni, vagy hogy a nyugati országokat próbáljuk másolni ebben is, ennél azonban jóval többről van szó. Az emberek nem azért isznak egyre több ásványvizet, mert a palackozók hatalmas összegeket fordítanak a marketingjükre, hanem azért, mert az ásványvíz egyedülálló tulajdonsága, hogy eredendően tiszta, és ennek következtében jó ízű. Az ásványvíz egyik legfőbb értéke, hogy természetes élelmiszer, ugyanis teljesen kezeletlenül kerül a palackba, abban a formában, ahogy a földből feltör” – mondja az Ásványvíz Szövetség titkára.

Szigorú szabályok, gyakori ellenőrzés

Hazánk 3200 települése közül a legfrissebb adatok szerint 15-ben az előírt határértéknél több arzén található a csapvízben, ezért azt fogyasztásra nem javasolják – takarításhoz, autómosáshoz stb. természetesen ugyanúgy használható ez is, mint bárhol máshol az országban. Nagy Edit azt mondja, folyamatosan dolgoznak azon, hogy a lakosság itt is kellően tiszta ivóvizet tölthessen a poharába, amíg pedig ez nem valósul meg, lajtos kocsi látja el a szóban forgó területeket, vagy palackozott vizet visznek az ott élőknek. „Jellemzően pár száz lakosú kistelepülésekről van szó, melyeknek a lakói természetesen ugyanolyan fontosak számunkra, mint a nagyobb városokban élők, épp ezért az üzemeltetők mindent megtesznek azért, hogy megoldást találjanak a problémára. Hozzá kell tennünk azt is, hogy az emberi egészség védelmében tett európai uniós szigorítások miatt azok az értékek, amik most meghaladják az előírásokat, korábban elfogadottak voltak. Az arzén esetében jelenleg 10 a határérték, amit az új berendezéseknek köszönhetően egyre kevesebb helyen lépünk túl” – foglalja össze a szakértő.

Az Európai Unióban nagyon szigorú szabályok vonatkoznak arra is, hogy melyik víz érdemelheti ki az ásványvíz elnevezést: a víznek eredendően tisztának kell lennie, védett vízadórétegből kell származnia (ez azt jelenti, hogy a felette lévő talajnak olyan összetételűnek kell lennie, amelyik nem engedi át a különféle szennyeződéseket), ezeken kívül pedig komoly mikrobiológiai szabályoknak is meg kell felelnie. Fontos, hogy az ásványvizet helyben kell palackozni, ott, ahol a kút elhelyezkedik – a vizet a palackozógépig zárt vezetéken keresztül kell eljuttatni, ez garantálja, hogy útja során nem változik meg az összetétele. Az ásványvizekhez sem fertőtlenítőszert, sem idegen anyagot nem szabad adni, és semmilyen módon nem lehet kezelni őket, ezért tekinthetők érintetlen, természetes élelmiszernek.

Hatezer műanyag palackból összeállított Magyarország térkép (MTI Fotó: Rosta Tibor)

Ma már a mentes a menő

Ezt olvasva felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi a helyzet a szénsavas ásványvízzel. Erről Bikfalvi Istvánné a következőt mondta: „A szénsav a legtöbb ásványvíznek természetes összetevője (ezért is hívnak sok ásványvizet savanyú víznek), gyenge sav lévén a víz ízét is kissé savanykássá változtatja. A szénsavas ásványvizekhez sem adnak tehát idegen anyagot, mindössze a víz szénsavtartalmát szabályozzák, hogy mindig a megszokott szénsavas vizet tölthessék a poharukba a fogyasztók. A közhiedelemmel ellentétben tehát a szénsavas vizeknek nincs semmilyen káros hatásuk, sőt jobban is oltják a szomjat, és étvágygerjesztők. Annak, aki gyomorbeteg, valóban érdemes kikérni az orvosa véleményét a szénsavas italok fogyasztásáról, az egészséges embereknek azonban semmilyen káros következménytől nem kell tartaniuk, és a gyerekeket sem kell eltiltani a szénsavas ásványvíztől. Érdekesség, hogy hosszú éveken át nagyobbrészt szénsavas ásványvizet vásároltak az emberek Magyarország mellett Németországban, Ausztriában, Svájcban, Szlovéniában és Csehországban, mára azonban ezeken a területeken is a szénsavmentes ásványvíz lett a kedvenc. 20 évvel ezelőtt itthon az eladott ásványvizek 80 százalékát a szénsavas ásványvíz tette ki, ez mára 50 százalék alá esett vissza.”

Magunk ellen dolgozunk

Nagy Edit kiemelte, hogy további lényeges különbség az ásványvizek és a csapvíz között az a profit, amit a szolgáltatók konyhájára hoznak: az előbbiek jelentős összegeket költhetnek gyönyörű és élvezetes reklámokra, miközben a közműszektornak a lakosságtól beszedett vízdíjból nem jut erre. „A mi helyzetünket rontja az is, hogy az emberek »csúnya szolgáltatóként« tekintenek ránk, és azt gondolják, hogy hatalmas összegeket zsebelünk be hónapról hónapra. Emiatt a fogyasztók sem néznek ránk jó szemmel, az azonban legtöbbször elkerüli a figyelmüket, hogy ez a »csúnya szolgáltató«, ha kell, az éjszaka közepén is rendelkezésre áll, hogy elhárítson egy csőtörést azért, hogy mire felébrednek, újra elérhető legyen számukra a tiszta csapvíz.”

A MaVíz főtitkára nem rejti véka alá, hogy az utóbbi időben attól is tartanak, hogy a mostani jó minőségű szolgáltatás fenntartása a későbbiekben veszélybe kerül, elsősorban a kedvezőtlen megítélés és a jó szakemberek utánpótlásának hiánya miatt – pedig a hazai ivóvíz nagyon jó minőségű és megbízható forrásmagból származik, 96 százalékban felszín alatti vizekből látják el a lakosságot. Ettől függetlenül természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen vizet tölt a poharába. Nagy Edit hangsúlyozza, hogy az európai uniós szabványrendszer szigorítása miatt országszerte az eddiginél is nagyobb gondot fordítanak az ivóvíz tisztaságára, amivel kapcsolatban az utóbbi időben tőlük is sokan megkérdezik, hogy található-e mikroműanyag a csapvízben, amire ő általában egy újabb kérdéssel válaszol: „Vajon hol lehetne nagyobb mennyiségű mikroplasztikra számítani egy PET palackba csomagolt víznél?”

Az ásványvízfogyasztás rohamos növekedésével elkerülhetetlenné vált a fel- és elhasznált PET palackok mennyiségének gyarapodása is, ami miatt érthetően sok támadás éri az Ásványvíz Szövetséget. „Ilyen nagy mennyiségben fogyasztott ásványvizet egyszerűen képtelenség lenne más csomagolóanyagba palackozni, ezért is terjedt el világszerte. Sajnos igaz, hogy emiatt sok műanyaghulladék keletkezik, az azonban túlzás, hogy az ásványvizes flakonok borítják el a világot. Ha megtanuljuk kulturált módon használni ezeket a palackokat, és szelektíven gyűjtjük a hulladékot ahelyett, hogy az erdőben vagy az út mentén szemetelnénk, sokat javíthatnánk a helyzeten. A szelektíven gyűjtött flakonokat újra lehet hasznosítani, amiben a gyártói felelősségen túl a lakosság együttműködése is kulcsfontosságú” – hangsúlyozza a szakértő, aki szerint a kiürült műanyag flakon nem szemét, hanem értékes másodlagos nyersanyag.

Élen járunk az ásványvíz-fogyasztásban

Bikfalvi Istvánné

Bikfalvi Istvánné szerint felesleges aggódni amiatt, hogy a műanyag flakonokból mérgező anyagok és mikroműanyag oldódik a vízbe: „Mielőtt egy csomagolóanyag használatára kiadják az engedélyt, szigorú egészségügyi vizsgálatoknak vetik alá, és csak azok kerülhetnek forgalomba, amelyek ezeken átmentek. Tudni kell, hogy az európai szabvány szerint egy minimális kioldódás megengedett a PET palackok esetében, ez az érték azonban jóval alacsonyabb annál, ami káros lenne az emberi szervezetre. Súlyos tévhit, hogy a PET palackba csomagolt ásványvíz tartalmazza a legtöbb mikroplasztik szennyezést. A mikroplasztik több mint 60 százalékát a közlekedés, az infrastruktúra és az építkezés okozza. Mikroplasztik kerül a levegőbe, amit belélegzünk a ruházatról, a szőnyegekről, a bútorkárpitról, vagy az autók gumikerekének az úttesttel való súrlódásából, a cipőtalp aszfalttal való súrlódása következtében vagy a szintetikus textiliák mosása során stb. Nem bizonyított, hogy a műanyag palack maga okozza a mikroplasztik jelenlétét a vízben, egyelőre tehát nem lehet pontosan meghatározni az élelmiszerekben, italokban kimutatott mikroplasztik eredetét. Arra vonatkozóan sincs egységes definíció, hogy mi is valójában a mikroplasztik, és nincs hivatalosan elfogadott analitikai módszer sem mennyiségük meghatározására. Ez összefoglalva azt jelenti, hogy nagyon sok kutatást igényel még a probléma korrekt tisztázása.”

Tisztázandók a víztisztaságról

Jó, ha tudjuk, hogy az otthoni használatra tervezett víztisztító berendezéseket alapvetően nem az olyan országoknak találták ki, amelyeknek kiváló az ivóvize, hanem azoknak, amelyeknél komolyabb faipari vagy egyéb szennyezettségtől kell tartani. Nagy Edit szerint sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a víztisztítók működtetése valójában egy nagy felkészültséget igénylő, önálló szakma, így ha valaki nem elég körültekintő az otthoni használat során, akár több kárt okozhat, mint hasznot. „A víztisztítókban használt szűrőbetétek rendszeres cseréjére gondosan kell ügyelni, ha ugyanis eltömődnek, az összegyűjtött szennyeződés koncentráltan oldódhat le róla, egyenesen az ivóvízbe. Ebben nincs semmi rendkívüli, a víz ugyanis nem más, mint egy oldat, ami ásványi anyagokat, sőt olykor még mikroorganizmusokat is tartalmaz – ezektől azonban nem kell megijedni, hiszen épp azt mutatják, hogy a víz élő, organikus anyag. A hazai vizekben nincsenek olyan káros anyagok, amelyek indokolttá tennék a víztisztító berendezések háztartási használatát.”

Valóság vagy városi legenda?

Az utóbbi időben sokat hallani arról is, hogy az ivóvízben gyógyszermaradványok, hormonok, sőt rovarirtó szerek is megtalálhatók, erről Nagy Edit így beszélt: „Ezek az anyagok – amiket képtelenség teljes mértékben kivonni – a tisztított szennyvíz útján kerülhetnek a folyókba és a felszíni vizekbe, hazánkban azonban, ahogy korábban is említettem, 96 százalékban a felszín alatti vizeket használjuk ivóvízforrásként. Az ilyen szennyeződésekről szóló hírek és információk általában azokból az országokból érkeznek hozzánk, ahol a lakosság a Temze vagy a Szajna folyó tisztított vizét issza, nem pedig mélyen fúrt kutakból kapja az ivóvizet. Ezekben a régiókban valós veszélyt jelenthetnek a gyógyszermaradványok, ami miatt folyamatosan ellenőrzik is a vízminőséget, Magyarország viszont nem tartozik ebbe a kategóriába.”

Szentkirályi szénsavmentes ásványvíz (MTI Fotó: Ujvári Sándor)

Ahogy az ivóvizet, úgy az ásványvizeket is sok tévhit és városi legenda övezi, melyek közül az egyik leggyakoribb az Ásványvíz Szövetség titkára szerint az, hogy a palackokba szimpla csapvizet töltenek, és azt adják el drága pénzért a megvezetett fogyasztóknak. „Az ásványvíz a kútból zárt vezetékrendszeren kerül a palackba, amit egyetlen termelő sem bont meg és köt rá a lakossági vezetékre azért, hogy a vásárlóit becsapja. Amellett, hogy ez meglehetősen bonyolult és költséges átalakítást igényelne, hamar fény is derülne rá, hiszen a hazai ásványvizek minőségét mind a hatóságok, mind maguk a palackozók rendszeresen ellenőrzik, és komoly követelményeknek kell eleget tenniük” – oszlatja el a kételyeket Bikfalvi Istvánné.

A másik, amivel gyakran találkoznak az Ásványvízszövetség munkatársai is, hogy a túlzásba vitt ásványvízfogyasztás vagy a magas ásványianyag-tartalmú víz kortyolgatása káros az egészségre, mert az ásványi anyagok kicsapódhatnak a szervezetben, akárcsak a cseppkövek a barlangokban. „Erről szó sincs, az ásványi anyagokra ugyanis nagy szüksége van a testünknek, ugyanúgy, mint a vitaminokra. Az egészséges szervezet számára minden ásványvíz ideális és korlátlanul fogyasztható, nem igaz az sem, hogy az egyes márkákat váltogatni kellene. Ha valaki megszeret egy ásványvizet, az nyugodtan fogyaszthatja azt hosszú távon, nem kell semmilyen kellemetlenségtől tartania” – veszi védelmébe az ásványvizeket az Ásványvíz Szövetség titkára.

Mintát vesznek a Moldva folyó Csehországi szakaszán, mikroműanyag vizsgálathoz (Fotó: Profimedia)

Nagy kérdés a kicsikről

Dr. Király Balázs

Dr. Király Balázs gyerekorvos szerint nem könnyű állást foglalni a csapvíz vagy ásványvíz kérdésben, mivel városonként változhat a csapvíz összetétele. Ahogy ő mondja, más folyik a csapból Budapest egyes kerületein belül, de eltérő vizet tölthetnek a poharaikba a kőszegiek és a pécsiek is. „A csapvíz esetében szigorú szabályok rögzítik az engedélyezett csíraszámot, vagyis azt, hogy milyen mennyiségű baktérium fordulhat benne elő, ahogy előre meghatározott az is, hogy mennyi klór kerülhet bele. Az arra érzékenyebbek biztos észrevették már, hogy a vízhez adott tisztítószer mennyisége akár napszakonként is változhat, előfordul, hogy időnként kiérződik a klór a csapvízből. Fontos kiemelni, hogy mindezek ellenére a hazánkban elérhető csapvíz tiszta és nyugodtan fogyasztható, gyerekeknek egyéves kor alatt azonban csak forralva adható, illetve babavízzel helyettesíthető.”

A szakértő szerint ez utóbbi főleg a tápszeres babák szüleinek fontos információ, az anyatejes kicsiknek ugyanis nincs szükségük külön itatásra, hacsak nem szökik 30 fok fölé a hőmérséklet. „Az óvodás és kisiskolás gyerekek esetében már mindegy, hogy ásványvizet vagy csapvizet kapnak-e, az előbbi esetében azonban számolnunk kell azzal, hogy ez a szomjoltásnak környezetbarátnak kevéssé nevezhető alternatívája. Egy rendszeresen és szakszerűen karbantartott otthoni víztisztító készülékkel állandóan rendelkezésre állhat a tiszta és jó minőségű csapvíz, amiben maximálisan megbízhatunk és kétségek nélkül fogyaszthatunk, a gyerekeinkkel együtt.”

Azzal kapcsolatban is megoszlanak a szülői vélemények, hogy a gyerekek igyanak-e szénsavas vizet vagy sem. Király doktor ezen a téren sem híve a szélsőségeknek, ezért azt mondja, hogy ha időnként szódát vagy szénsavas ásványvizet innának a kisebbek, akkor engedjük meg nekik. „Akár felnőttekről, akár gyerekekről beszélünk, a vízivás legegyszerűbb, legegészségesebb és a leginkább környezetbarát módja a szűrt csapvíz fogyasztása, amire a kicsiket is érdemes rászoktatni, hiszen ezzel van a legkevesebb macera. A cukros üdítők vagy gyümölcslevek nehezebben elérhetők, mint a csapvíz, arról nem is beszélve, hogy a fogaknak sem tesznek jót, hozzájárulhatnak az elhízáshoz és csökkentik az étvágyat. A szódavíz és a szénsavas ásványvíz sincs mindig kéznél, egészségkárosító hatástól azonban nem kell tartani, mértékletesen fogyasztva a teltségérzeten vagy puffadáson kívül más kellemetlenséget nem okoz.”