Ha valaminek fontos, hogy legyen világnapja, az a lelki egészség. Hiszen ezen alapszik minden: e nélkül nincs teljes élet, nincs egészséges család, gazdag társadalom. Lelki egészség nélkül semmi nem működik. Akinek volt valaha „epizódja”, vagy ismerősei közül bárkit érint mentális betegség (például depresszió, bipolaritás, pszichózisok…), az pontosan tudja ezt. Márpedig az a magyarok kilencven százaléka, vagyis a nagy többségnek vagy a családjában vagy az ismerősei körében van ilyen ember.
Itthon 1994 óta tartják a Lelki Egészség Világnapját október 10-én a stigmatizáció, az előítéletek ellen. Az idei alkalmon orvosok, kutatók, terapeuták és érintettek beszélgettek mindarról, amit jelenleg tudunk a mentális betegségekről, azon belül is a szkizofréniáról, amellyel nyolcvanötezer magyar ember küzd. Hogy milyen komoly kórképről van szó, mutatja, hogy Európában 3,7 millióan szenvednek miatta – körülbelül olyan jelentőségű, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség.
„Sokan közülük kimondottan tehetséges emberek, de a betegség sajnos korlátozza, hogy kibontakoztathassák a képességeiket – szögezte le dr. Németh Attila pszichiáter, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgató főorvosa. – Ami az okokat illeti, részben az öröklődés, részben a pszichológiai tényezők meghatározók, és mindkettő hatással van az agy biokémiájára.” A pszichózis állapotáról elmondta, hogy sokféle jele lehet, köztük jellemző a realitáskontroll elvesztése, amikor a beteg az átlagoshoz képest másként ítéli meg (mintha függönyön keresztül nézné) a valóságot. Küzdhet téveszmékkel, például úgy érzékeli, hogy üldözik vagy épp „kiválasztották”. Megjelenhetnek a képzelt hangok, amelyek szidják vagy dicsérik, esetleg kommentálják a cselekedeteit, vagy parancsokat adnak. Érzékcsalódások, gondolkodási zavar, magatartás-változás is előfordulhat. A legtöbb esetben mindez már tinédzserkorban elkezdődik.
Valóság függönyön keresztül (Fotó: Profimedia)
Ez ijesztő lehet, ám szerencsére a legelején gyógyszerek segítségével többnyire könnyen „megfogható” a dolog, és az illető teljesen tünetmentessé válhat, visszatérhet eredeti életéhez. Ha azonban nem kap segítséget, akkor előfordulhat, hogy az újra és újra visszatérő hullámvölgyek után egyre „rosszabbul funkcionál”, vagyis egyre kevésbé boldogul a mindennapokban. És sajnos szomorú következmény: az ilyen betegek nyolc százaléka öngyilkosság következtében hal meg.
Persze nem kell a legrosszabbról beszélnünk, főként, hogy a gyógyszerelés mellett máshogyan is lehet gyógyulni – például pszichoterápiával, szociális segítségnyújtással. „Gyógyszerrel akár teljesen tünetmentes lehet valaki, de ettől még nem nevezhetjük gyógyultnak – magyarázza dr. Németh Attila. – Akkor jó a reintegráció, ha megmaradnak a családi baráti kapcsolatok, a munkahely (ez nem mindig sikerül). Van, ahol már nagyon jól együttműködnek a különféle szakmák a terápiában, de ma még sajnos nem mindegy, hogy valaki az ország mely területén lesz beteg.”
„A betegek ötöde megússza egy epizóddal, mert jól reagál a gyógyszerre. Sajnos azonban ez becsapós is, hiszen sokan hajlamosak azt hinni, hogy ilyen többször nem is fordulhat elő, abbahagyják a gyógyszerszedést, ezáltal később csak nehezebb lesz a helyzet…” – mondja Dr. Szekeres György pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának docense. „A betegek harmada több epizódon is átesik, viszont még mindig teljes gyógyulásra számíthat. Negyven százalékuknál sajnos ez nem mondható el: náluk csökkent funkcionális szint, fokozódó károsodás figyelhető meg, mert ilyenkor az agy struktúrája is sérül. Mozgászavarok, figyelemzavar, depresszió, érzékcsalódások, szétesett viselkedés, az érzelmi élet hanyatlása… – sorolja Szekeres doktor a tüneteket. A pszichiáternek ezért a visszaesés megelőzésére kellene törekednie, vagyis a második epizód megelőzésére, akár csak a szívinfarktus esetében. – Ma már persze a pszichiátriai ellátás nem a gyógyszer sima beadását jelenti – erősíti meg a szakért. „Foglalkozni kell az életmóddal, a fizikai aktivitással, de jó eszköz lehet a művészetterápia is. Kutatások azt találták, hogy folyamatos gyógyszeres terápia mellett a betegek akár kilencvenöt százaléka egyensúlyban marad hosszabb idő után is.”
„Vállalatunknál több mint húsz hatóanyag áll fejlesztés alatt jelenleg is a mentális betegségek területén. De a legmodernebb gyógyszeres terápiák biztosítása mellett mi is kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az egészségügy minden szereplőjével együtt keressük megoldást e betegek jó életminőségére” – mondta el Paksy Dániel, a szervező Janssen-Cilag Kft. ügyvezető igazgatója.
„A szkizofrénia ott van a tizenöt azon kórkép között, amelyek a leggyakrabban okoznak rokkantságot. Sokan egész életükben ezzel küzdenek, és nem tudnak részt venni a hétköznapokban. Ráadásul a várható élettartamot tíz-huszonöt évvel is lerövidítheti a betegség” – hangsúlyozza dr. Herold Róbert pszichiáter, a Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának docense, aki legalább ilyen nagy bajnak látja, hogy a betegek harmada meg sem jelenik az ellátórendszerben, vagyis a környezete legfeljebb sejti, hogy valami nincsen rendben vele. Ez fokozottan igaz magára a betegre: mivel ezt az állapotot pont az jellemzi, hogy az illető nem megfelelően érzékeli a valóságot, azzal sincs tisztában, hogy beteg. Márpedig aki nem látja ezt be, azon sokkal nehezebb segíteni. Ha be is kerülnek kórházba, gyakori eset, hogy az elbocsátásuk után kis idővel elmaradoznak a betegek, így nyolcvankét százalékuk nem kap egyéb terápiát a gyógyszeren kívül. „Olyan nyelven kell beszélni, hogy az számukra is értelmezhető legyen – magyarázza a pszichiáter. – Nem az a feladat, hogy elmagyarázzuk nekik, hogy miért nem valós, amiket gondolnak, inkább az, hogy velük együtt kitaláljuk, hogyan tudnak átlagos életet élni. Sokan ugyanis magányosak, jellemző, hogy a szüleikkel élnek felnőttkorukban is, hogy nincsen munkájuk, párkapcsolatuk, és a pszichiáter, esetleg a szociális munkás jelenti nekik a fő támaszt.”
Ezen a helyzeten változtathat például az alkotás ereje, amivel a Nyírő Gyula Intézet területén Bender Márta művészetterapeuta dolgozik – alapítványi keretek között. „Életteret adunk a hozzánk érkezőknek, és hagyjuk őket kibontakozni – magyarázza. – Ha kell, pótoljuk a családot; születésnapot, karácsonyt ünnepelünk, kirándulunk, és főként alkotunk. Ez egyfajta sziget, ahol elfogadjuk őket, és ahol hihetetlen fejlődéseknek vagyunk tanúi. Sokan itt már tudják: nem az a fontos, hogy megmásszuk-e a hegyet, hanem hogy meglátjuk-e azt, ami mögötte van.”
Oravetz Dániel szkizofréniával élő ember, aki részben maga is az alkotás erejével gyógyult. Példa arra, hogy lehetséges tartósan sikeres, teljes életet élni érintettként is, ha az ember elhiszi, hogy nincsen egyedül, és nem adja fel a küzdelmet. „Nemcsak én dogozom a képeimen, a képek is dolgoznak rajtam – mondja Dániel –, hidat építenek közém és a világ közé.”
Ő 2003 óta él szkizofréniával, gyógyulása óta önálló kiállítása is volt már, és feleségével, Kulcsár Teodórával megírta a Mentőöv című könyvet, hogy segítsen a sorstársainak. „Rájöttem, hogy a legnagyobb stigma, amivel együtt éltem szkizofrénként, az volt, amit én gondoltam saját magamról” – teszi hozzá. Azóta rendszeresen tart előadásokat, érzékenyítő beszélgetéseket, mert mint mondja, ha egyetlen embert mentünk meg, a világot mentjük meg. „Mi is csak szeretnénk szeretni, és szeretve létezni abban, amit emberi közösségnek nevezünk.”
