2019. Október 20.

A néma kór, ami lassan szétroppantja a csontokat

Többeket érint, mint a mellrák és a tüdőrák együttesen, mégis keveset hallunk arról, hogyan előzhetjük meg a csontritkulás kialakulását. Pedig van rá mód. Az oszteoporózis világnapján különösen fontos, hogy beszéljünk erről.

Fodor Marcsi

Gondoltál már rá, vajon milyen erősek a csontjaid? A legtöbb embernek eszébe se jut ilyesmivel foglalkozni, amíg el nem törik valamije. Azon persze nyilván nem lepődik meg senki, ha a törés egy baleset vagy csúnya esés következménye – de mi a helyzet akkor, ha simán csak kinyitotta az ablakot? Vagy lehajolt valamiért? Esetleg köhögött? Ha ilyen, látszólag teljesen könnyed, természetes mozdulat következtében következik be a törés, az általában a csontritkulás, más néven az oszteoporózis első tünete. A csontritkulás egyáltalán nem ritka betegség – Magyarországon évente 120 ezer csonttörést okoz. És a betegek 80 százaléka nő.

Fotó: Getty Images

Az ülőmunka csak árt

Turánné Deák Éva 65 éves, a Fejér Megyei Osteoporózis Klub elnökhelyettese. Története annyiban egyedülálló, hogy sikerült még az első törés előtt rájönnie, mi okozza különös csípőfájdalmait, miért fáj a lába éjszakánként, és miért érzi úgy reggelente, hogy nehezen tud elindulni.

„Negyven évig dolgoztam ügyintézőként, ami azzal járt, hogy gyakran napi nyolc-tíz órát ültem az íróasztal mellett, és a folyamatos stressz sem került el. Negyvenöt éves korom körül éreztem először, hogy egyre többször fájnak a végtagjaim, a csípőm, de arra gondoltam, hogy mindez a korral jár. Szerencsém volt, mert a munkahelyemen időről időre egészségügyi szűréseken vehettünk részt. Így kerültem el a csontritkulásszűrésre, ami megdöbbentő eredményt hozott. A kolléganőim közül nekem volt a legrosszabb a leletem – pedig nem én voltam a legidősebb. A leletet kiértékelő orvos azt tanácsolta, mozogjak többet, ezért hát elkezdtem gyalog járni munkába, és éreztem, hogy a korábbi fájdalmaim enyhülnek. De azt is tudtam, hogy ez még nem lesz elegendő, mert a felállás, az elindulás, a lépcsőn járás továbbra is nehéznek bizonyult.”

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell

Véletlenek nincsenek – vallja Éva, aki sorsszerűnek véli azt is, hogy egy nap séta közben meglátta az Osteoporosis Klub feliratot egy környékbeli ház falán. Bekopogott, benézett, és egy csoport tornázó nőt látott a teremben. Megtetszett neki a hely, és már másnap csatlakozott. Azóta, jó 15 éve heti kétszer jár a gyógytornászok által tartott foglalkozásra, és szinte hihetetlen módon nem is romlott az állapota. Bár hangsúlyozza, hogy nem gyógyult meg, hiszen ebből a betegségből nem lehet kigyógyulni, az már nagy szó, hogy sikerült megállítania a csontvesztés folyamatát, és az elmúlt húsz évben egyetlen csontja sem tört el.

„Mindennek az alapja egy speciális, gyógytornász által vezetett testmozgás, melynek legfőbb hangsúlya a gerinc és a csípő körüli izmok erősítése. Emellett pedig rengeteg egyensúlyfejlesztő gyakorlatot végzünk, hiszen a csonttörések többségét az esés okozza. Tíz éve a rendszeres mozgás mellett kalciumot és D-vitamint is szedek. A tornának azonban sok meglepő mellékhatása lett. Elsősorban az, hogy a közérzetem sokkal jobb, mint húsz éve volt – erősebb, rugalmasabb és valahogy nyugodtabb is lettem a sport hatására. Ha kihagyok egy-egy alkalmat, nagyon tud hiányozni. Ez az, ami feltölt, átmos, ráadásul sok jó barátra is szert tettem az évek alatt, hiszen mind ugyanazért vagyunk a tornán: az egészségünk miatt.”

Négy éve, amikor nyugdíjba ment, felkérték, legyen a székesfehérvári egyesület elnökhelyettese, és bár kissé félt a feladat nagyságától, örömmel elvállalta a szervezet ügyeinek napi intézését. Ez azonban nem kis feladat, mert több mint száz tagjuknak kínálnak hetente kétszer gyógytornát a hét minden egyes munkanapján, napi öt órában, kis csoportokban, jelképes összegért.

„Tudomásom szerint mi vagyunk az egyetlen olyan csoport Magyarországon, ahol nem egy kórház égisze alatt működik a gyógytorna. Nagyon jól felszerelt tornatermünk van, bordásfallal, labdákkal, súlyzókkal, gumiszalaggal, és nagyon kreatív, szakképzett gyógytornászaink, akiknél soha nincs két egyforma foglalkozás. De szervezünk klubdélutánokat is, ahol egészségügyi témájú előadásokat lehet hallani, és igyekszünk aktívan részt venni a városi rendezvényeken, hogy felhívjuk a figyelmet a csontritkulás megelőzésének és gyógytornával való gyógyításának a fontosságára. Ezzel új tagokat is toborzunk, hiszen nemcsak én vagyok az élő példa, hogy milyen fontos szerepe van a korai diagnózisnak és a rendszeres mozgásnak, hanem a klubtársaim is.”

galéria

Megnézem

Összes kép (6)

A csontjaink folyamatosan épülnek

Csontrendszerünk nem egyfajta állandó, merev váz, amelynek a fejlődése befejeződik, amikor abbahagyjuk a növekedést. Élő szövet, amely állandóan épül és lebontódik. Az pedig, hogy milyen erős, nemcsak attól függ, hogy hány évesek vagyunk, de attól is, hogy hogyan élünk, mit eszünk, és milyen más betegségünk van.

A csontritkulás akkor kezdődik el, amikor a test már nem tudja a lebontott csontot újjal helyettesíteni, ezért az szivacsossá, törékennyé válik. Elsősorban a menopauzán átesett nőket érinti, mert akkor hirtelen, drámai módon lecsökken a szervezetükben az ösztrogén szintje, ami többek között a csontok épségéért is felelős. De fiatal nőknél és férfiaknál is előfordulhat, hiszen öröklött és életmódbeli tényezők is hatnak a csontok egészségére.

Nem lehet minden veszélyeztető tényezőt kizárni – a csontvesztés ugyanis az élet természetes része. De nem mindegy, milyen mértékben érinti az embert, ezért fontos minél hamarabb elkezdeni tudatosan figyelni csontjaink egészségére – még akkor is, ha nincs fájdalom, és nem érezzük, hogy baj van.

Elsősorban azt kell tudni, volt-e már a családban csontritkulásos beteg vagy olyan, aki csípőtörést szenvedett, mert ez mindenképp növeli a betegség későbbi kialakulásának esélyét, hiszen a genetikai állományunk meghatározza csontjaink felépítését.

Kamilla hercegnének szívügye a téma

A leendő angol királyné, Kamilla cornwalli hercegné számára különösen fontos a csontritkulás ügye, mert édesanyja és anyai nagymamája is ebben a betegségben halt meg.

„Édesanyám pár év alatt húsz centivel alacsonyabb lett, és úgy meggörbült a háta, hogy nem tudta megemészteni az ételt, így egy idő után már nem is evett. A gerinc görbülete nemsokára a légzését is akadályozni kezdte, emiatt oxigénpalackot kellett vinnie magával mindenhová. Meggyőződésem, hogy végül nem a betegség maga vitte el – egyszerűen feladta a küszködést a sok fájdalom miatt” – mesélte el egy interjúban, hogy miért kezdte el támogatni az akkor még aprócska londoni Oszteoporózis Alapítványt, amely azóta II. Erzsébet engedélyével megkapta a hivatalos királyi jelzőt is a neve elé, és amelynek 2001-től ő az elnöke. Az alapítvány egyrészt a gyógyítás lehetőségeit kutatja, másrészt minél több emberhez el akarja juttatni az üzenetet: bár szörnyű kór, amely megnyomorítja az embert, a csontritkulás megelőzhető.

„Amikor az ember fiatal, halhatatlannak érzi magát. Nem gondol a halálra, az öregedésre és a törékeny csontokra. De hiszek benne, hogy ha elmondjuk a gyerekeknek, milyen fontos a rendszeres sport és a megfelelő étkezés, egyre többen fognak majd arra is gondolni, hogy mindez a csontjaiknak is jót tesz.”

Bár Kamilla az angol királyi ház szabályainak megfelelően saját egészségi állapotáról nem beszél, egyelőre úgy tűnik, hogy sikeresen kivédte a családja női tagjait érintő átkot. Igaz, mindent meg is tesz érte: rendszeresen sportol, egészségesen étkezik, és 72 évesen aktívabb és boldogabb, mint valaha.

De vannak olyan szokások is, amelyek rombolják a csontot – ilyen a szénsavas üdítők túlzott fogyasztása, az alkoholizmus, a dohányzás és mindenek előtt a mozgásszegény életmód. A csontok egészséges fejlődéséhez ugyanis szükség van a terhelésre – ezért például a viszonylag kímélő úszásnál és kerékpározásnál jobb a séta, a kocogás, a súlyzókkal végzett edzés. De nem minden sport egyformán jó – a táncosok, a tornászok, a hosszútávfutók az átlagosnál magasabb rizikófaktorba tartoznak. Éppen úgy, mint az alacsony, 50 kilónál vékonyabb, madárcsontú nők, különösen akkor, ha életük során gyakran volt szabálytalan a ciklusuk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az ösztrogéntermelődésük már fiatalon sem volt tökéletes, és a menopauza előtt is az átlagosnál kisebb volt a csonttömegük, így az elkerülhetetlenül bekövetkező leépülés is gyorsabban érinti őket.

A férfiak szervezetében is csökken a csontokat védő hormonok mennyisége – de ez egyrészt a nőkhöz képest jó 10-15 évvel később, 60-65 éves korban történik meg, másfelől az ő csontozatuk genetikailag is eleve stabilabb, erősebb, ezért kevesebb köztük a beteg.

Bizonyos krónikus betegségek is okozhatnak csontritkulást, mint a túlműködő pajzsmirigy, a Crohn-betegség, a cöliakia vagy a vese- és májbetegségek, amelyek csökkentik a kalcium és más, a csont erősítésében fontos ásványi anyagok felszívódását. És vannak olyan gyógyszerek is, melyeknek mellékhatásaként meggyengül a csont – ilyenek a hosszú ideig, magas dózisban szedett szteroidok, az immunszupresszánsok és a kemoterápiás szerek.

Fotó: Getty Images

Felvenni a kesztyűt a néma kór ellen

Sajnos a csont gyengülése nem érezhető – ezért is hívják a csontritkulást „néma kórnak”. Bár a lakosság közel 10 százalékát érinti az oszteoporózis, sokan nem kapnak sem megfelelő diagnózist, sem kezelést – és még kevesebben tudják, hogy ez nem visszavonhatatlan állapot, még akkor sem, ha a gének nem szerencsés lapokat osztanak valakinek: megfelelő életmóddal viszonylag idős korban is sokat lehet javítani a csontjaink minőségén.

„Közel 40 éve vagyok orvos, ebből 30 évet az oszteoporózis felismerésének és kezelésének szenteltem, ezért jól tudom, milyen nagy utat tett meg az orvostudomány ez idő alatt ennek a betegségnek a felismerésében és kezelésében is. A csonttörések számának csökkentésén túl ma már a korszerű terápiától elvárható az elvesztett ásványi csontsűrűségnek a klinikai gyógyszervizsgálatokkal bizonyított mértékű növelése is” – mondja dr. Rápolthy Ildikó reumatológus, a Fejér Megyei Oszteoporózis Klub alapító tagja és elnöke.

A korszerű, biológiai típusú gyógyszergyártás technológiájának fejlődésével komoly lehetőség született a betegség magas szintű kezelésére. Ehhez azonban az kell, hogy akinek kis traumás csonttörése volt – azaz kis erőbehatásra következett be a törés, vagy egyáltalán nem is volt erőbehatás –, az ne várjon, jelentkezzen családorvosánál, és kérje a csontritkulás kivizsgálását. És ne rettenjen el a várólistától sem. Higgye el, megéri várni! Ha a betegség igazolódik, és szükségessé válik a kezelés, megelőzhető egy következő csonttörés és a jelentős későbbi életminőség-romlás.