December elején járta be egy kedves Facebook-poszt a sajtót, ami arról szólt, hogy a Gottsegen György Országos Kardiológiai Központ új CT-berendezésére bájos mesefigurákat vetítenek, így oldandó a stresszt, amit a vizsgálat a gyerekeknek okoz. A bejegyzés szerint ez a szuper ötlet dr. Prodán Zsolt fejéből pattant ki, aki hol gyermekszíveket operál, hol transzplantál, és minden erejével azon van, hogy a betegeknek elviselhetőbbé tegye a kórházi tartózkodást. Ezek után talán nem meglepő, hogy kíváncsiak voltunk, ki is ez az orvos, akit kollégái is „őrült zseniként” emlegetnek.
Gyerekeknek csakis a legjobbat
„Szatmári igazgató úr nevezett el őrült zseninek – kezdi Prodán doktor. – Persze egy olyan szakterületet választottam, ami nem hétköznapi. Pont 30 éve ismerkedtem meg a gyermekszívsebészettel, és egyszerűen beszippantott.
Három évtizeddel ezelőtt még ritkaságszámba ment a szívműtét az újszülötteknél, nagyon kalandos vállalkozás volt, ma pedig évente kétszázat csinálunk. Hogy mi az őrület benne? Például az, hogy külföldről, sokkal jobb munkakörülmények közül is hazaköltöztem – na, az egy őrült dolog volt. Az pedig, hogy zseni… túlzás.
A legtöbb ember talán el sem hiszi, hogy Magyarországon milyen magas színvonalú gyermekszívsebészet működik. Ahogyan a doktor úr fogalmaz: a szívsebészek is átlagemberek, csak ők a bolygónak erre a talpalatnyi területére léptek le. Saját bevallása szerint azért vállalja az interjúfelkéréseket, mert egy idő után rájött: meg kell mutatniuk az embereknek ezt a szakmát, hogy lássák: valóban létezik.
„Nagyon boldogok vagyunk, hogy van CT-nk, de hát velünk nem lehet jót tenni, mert mi szeretnénk egy MR-t is. Ráadásul nem egy egyszerű MR-t, hanem a legdrágábbat. Sőt, mi két MR-t akarunk! Egy igazi gyermekszívközpontban mindig két MR van: egy nagyon erős, ami finom szerkezetet mutat, és egy gyenge, amivel meg tudjuk vizsgálni azokat a gyerekeket, akikbe műbillentyű került. Lehet, hogy egy őrült zseni mond ilyeneket…”
A Kardiológiai Intézet CT-je
A doktor úr hiszi: nagyon fontos, hogy ha valamit csinálunk, főleg egy olyan területen, ami ennyire meghatározza az életminőséget, ráadásul gyermekeket érint, akkor meg kell próbálni a lehető legtöbbet kihozni belőle. Még akkor is, ha szakembereink tudásán kívül mással nem tartozunk a világ élvonalába.
„Van egy úgynevezett elit medicina a világban, van az azt követő réteg, és van egy »futottak még« kategória. Ha bárkinek lenne valamilyen baj a gyermekével, természetesen a legjobbakhoz akarna fordulni. Az elit medicinába nyilvánvalóan nem tudunk bekerülni, de azt azért ki lehet tűzni célul, hogy a legfejlettebb követők legyünk, akik azonnal tudják alkalmazni, amit feltalálnak.
A személyes motiváció pedig lehet az, hogy ezen a területen valóban van fejlődési lehetőség. Ezt gondoltam 26 évesen is, és úgy néz ki, jó ötlet volt, hiszen ez az egész egy kis »sufnituningból« indult akkor Magyarországon, amikor elkezdtem ismerkedni a szakmával. Akkoriban évi 100 gyermeknek biztosítottak motoros szívműtétet, az igény pedig évi 1000 lett volna.
Hatalmas fejlődés indult meg, az elmúlt évek alatt azt láttam, hogy egy olyan probléma, amit tavalyelőtt még megoldhatatlannak éreztünk, az idén már megoldható, és ez egy nagyon klassz érzés. Már emiatt megérte idejönni.
Minden komoly veszteségeket rejtő szakmában jogos a kérdés: kudarcként éli-e meg az ember azokat az eseteket, amelyek nem a várakozásnak megfelelően alakulnak. Prodán doktor szerint igen, itt is van kudarc: körülbelül három százalékos a halálozási arány, tehát százból három esetben nem tudnak segíteni. Ráadásul a szakmának is megvannak a maga határai, a mai napig léteznek olyan rendellenességek, amelyekre azt kell mondaniuk az orvosoknak, hogy nem tudnak mit kezdeni vele.
Fotó: Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
„Mondhatjuk, hogy csak abban a három százalékban nyomaszt, de a többi 97-ben nagyon feldob. És tudjuk, hogy amikor siker van, az nem véletlenül jött össze, hanem az egész csapatnak köszönhető. És ebben a csapatban benne vannak a szülők is.
Nagyon sokrétű területre jutottunk el az elmúlt 30 év során, amit csak nagyon differenciált és értelmes módon szabadna megközelíteni. De sajnos olyan világban élünk, ami minden, csak nem differenciált és értelmes – nézzük csak meg az oltásellenességet: ha a mai világ egy 200 éves orvosi találmányhoz nem ér fel ésszel, akkor ahhoz képest a gyermekszívsebészet valahol az űrkutatás szellemi magasságában lehet, és legalább még 200 év, mire az emberek képesek lesznek befogadni.”
Mentális zoom nélkül nem megy
Nem ritka eset, hogy a doktor úr egészen pici csecsemők szívét operálja, de ő ezt is egy kicsit máshogy közelíti meg: szerinte ha belegondolunk, a mesterséges megtermékenyítésnél egy sejttel végzett beavatkozás során az a helyzet áll elő, hogy az a sejt egy emberi lény, ehhez képest pedig ő már hatalmas gyerekekkel foglalkozik. És amíg a szív nekünk egy egységes terület, ő másképp tekint erre is. Egy kicsit olyan ez, mint a zoom egy online térképen: lehet, hogy más ember a szívre úgy gondol, mint egy városra, ő viszont úgy, mint egy lakásra, vagy annak is az egyik helyiségére.
Fotó: Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
„Operálok felnőtteket is. Addig volt különbség, amíg technikailag nekem ez gondot jelentett. Egy idő után rutinná vált, bár ettől a szótól igyekszem tartózkodni, mert sokszor a szakma halálát jelenti. Egyébként sokkal jobb gyermekeket műteni: az ember érzi, hogy a munkájának évtizedes hatása van, hogyha minden rendben megy.
Már csak akkor döbbenek meg, amikor egy 500 grammos baba érkezik. Akkor mindig megállok az inkubátor mellett, és hagyok magamnak néhány perc mentális zoomot, hogy leérjek arra a szintre. Kicsit olyan ez, mint a búvároknál: ha egy 10 méterre merülnek, az nem gond, de ha 60 méterre mennek, arra azért már ők is rákészülnek.
Prodán doktor szakmája tele van kihívásokkal, nehézségekkel, de rengeteg szépséggel is. Természetesen minden egyes esetnél észben tartja, hogy egy gyerek van a kezei között, azonban figyelmeztet: nem pusztán gyerekekről vagy páciensekről beszélünk, mindig az egész családdal kell együttműködni.
„A szülő–gyermek kapcsolat hihetetlenül szoros. Pontosan ezért megdöbbentő, hogy még a mi intézetünkben is csak két éve nyitották meg a földszinten lévő anyaszállót.
A gyerek a család része: azon keresztül ismerem meg a legjobban a gyermeket, ha a szüleivel nagyon komoly szövetségre tudok lépni szakmailag és emberileg is.
Ott nagyon nagy nehézségeink lesznek, ahol a szülőt nem tudjuk támogatóként magunk mellé állítani. Nekem elsősorban nem a szívsebészet a munkám, hanem egy krízisbeavatkozásra van szükség, ahol a szülőknek meg kell érteniük, hogy mit akarunk csinálni, ennek pedig milyen hatásai vannak emberileg és érzelmileg. Nekik is akarniuk kell ezt, nem csak nekünk.”
Kötéltánc élet és halál között
Ahogy a siker, úgy a sikertelenség is a szívsebészet része – sőt itt még a halált sem lehet kiiktatni. Tudomásul kell venni, hogy ezen a területen egy vékony kötélen táncolva, élet-halál kérdéseit érintve zajlanak az események. A doktor úr szerint ezt pedig csakis őszinte, egyenes beszéddel lehet rendezni.
„A munkám sok területe az atomkatasztrófákhoz hasonlít, amikor akkora a baj, hogy első körben inkább próbálják letagadni, majd utólag mindig kiderül, hogy mindenki akkor járt volna a legjobban, ha őszinték lettek volna. Olyan korban élünk, amikor a kommunikációban a manipuláció a második-harmadik helyen fordul elő a kulcsszavak között.
Dr. Prodán Zsolt
A gyermekellátás a világon mindenhol nagyon drága, a fejlett országokban is szenvednek ettől, de nyilvánvalóan mégis a gyermekmedicinában kellene leginkább lehetővé tenni, hogy a fejlett technika legyen jelen, mert ennek van a legnagyobb haszna.”
A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben Prodán doktor mellett egy komplett csapat dolgozik, hogy gyermekeink mindent megkapjanak, amire szakmailag és emberileg szükségük van.
„Ez egy család. Szomorúan mondom, hogy én vagyok az egyik legöregebb ebben a családban. A világon is egy családot alkotunk, ha az ezen a területen dolgozó emberek találkoznak, akkor egyből megvan a közös nyelv.
A saját családomban már nem voltam ilyen sikeres: egyik gyerekem sem lett orvos. De persze nekik is azt az üzenetet próbáltam átadni, hogy egy olyan területet keressenek az életben, amelyben van fejlődési lehetőség, és ahol a munkában örömet lelnek. Ez a legfontosabb.”
