A skarlát nem nevezhető szezonális betegségnek, mert bármely évszakban előfordulhat, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ősztől télig tartó időszakban megemelkedik a skarlátos esetek száma. A betegség nevét hallva sokan megrökönyödnek, hogy a skarlát még napjainkban is létezik, korábban ugyanis nagy ijedtséget váltott ki, ha egy kisgyerek megfertőződött.
Ezt dr. Király Balázs gyerekorvos is megerősíti: ő is sokszor lát riadalmat a szülők szemében, amikor skarlátot diagnosztizál, azonban azt is mindig elmondja a hozzá fordulóknak, hogy mára sokat szelídült a betegség. „Az én gyerekkoromban a skarlát nagyon veszélyes betegségnek számított, az érintetteket szigorúan el kellett különíteni, megelőzésképp a családtagokat is antibiotikummal kellett kezelni, az esetet pedig jóval komolyabb hatósági szabályok kísérték. Amikor a háznál skarlátos beteg lábadozott, az ajtóra ki kellett tenni egy piros (skarlátvörös) cédulát, hogy mindenki értesüljön a fertőzésveszélyről.
Dr. Király Balázs gyerekorvos (Fotó: kiralydoktor.hu)
Sokan azért tartanak a skarláttól még ma is, mert régen nagyon sok utóbetegséget is okozhattak az olyan Streptococcus-fertőzések, mint amilyen a skarlát: megtámadhatták a szívet, a vesét, az ízületeket és idegrendszeri károsodást is okozhattak, de ezek a szövődmények ma már csak elvétve jelentkeznek.
Ahogy Király doktor mondja, a mai skarlátos megbetegedések messze nem olyanok, mint az egykoriak – sokkal szelídebbek és antibiotikummal jól kezelhetők –, ettől függetlenül persze nem szabad félvállról venni a tüneteket, a gyors gyógyuláshoz ugyanis fontos a korai felismerés. „Ma már jóval ritkábban találkozunk az összes tünetet produkáló skarláttal, az utóbetegségek pedig csaknem teljesen eltűntek. A skarlát tipikus tünetei közé tartozik a magas láz, a tüszős mandulagyulladáshoz hasonló eltérés a torokban, a kis hólyagokkal borított, úgynevezett málnanyelv, valamint az apró, szinte összefüggő pöttyökből álló, érdes tapintású bőrkiütés. A skarlátot követő második-negyedik héten finom hámlás figyelhető meg a tenyereken és a talpakon, amitől szintén nem kell megijedni, a fertőzés után ugyanis ez is teljesen normális.”
Horváth Klaudia kislánya, Rebeka tavasszal kapta el a betegséget, épp egy hónappal a negyedik születésnapja előtt. Az óvodában – legalábbis Klaudia tudomása szerint – nem volt skarlátjárvány, így arra nem derült fény, hol szedte össze a kislány a betegséget. „Amikor kiderült, hogy Rebeka skarlátos, nemcsak azért ijedtünk meg, mert még nem találkoztunk testközelből ezzel a nyavalyával, hanem azért is, mert a másik kislányom, a nyolc hónapos Bianka is akkor kezdett egy antibiotikum-kúrát fülgyulladás miatt.” Rebekánál hasfájással, torokfájással kezdődött a skarlát, Klaudiáék ekkor még nem gyanakodtak semmi különösre. „Amikor a szája körül, majd az egész testén kiütések jelentek meg, sejtettük, hogy nem csak egy gyorsan múló ovis vírussal van dolgunk. Anyukám és az ismerőseink tanácsára belenéztem Rebeka szájába, hogy nem piros szemcsés-e a nyelve. Mint utólag megtudtam, az úgynevezett eper- vagy málnanyelv a skarlát egyik tipikus tünete, ami sajnos nálunk is fennállt, így szinte biztosak voltunk benne, hogy Rebeka skarlátos.”
Rebeka hősiesen viselte a skarlátot
Klaudiáék meglehetősen egyértelmű tünetekkel keresték fel a gyerekorvost, aki első ránézésre megerősítette a család gyanúját. „Az első napok voltak a legrosszabbak, de Rebuska a helyzethez képest nagyon jól viselte a betegséget, így nem éltük meg olyan rossz élményként, mint amire lélekben felkészültünk. A gyerekorvosunk antibiotikumot írt fel, aminek köszönhetően a kislányom egy-másfél hét alatt rendbe jött. Egyedül a gyógyszer beadása okozott problémát, mert Rebeka semmilyen orvosságot nem szeret bevenni. Így volt, hogy egy egész délelőttöt könyörögni kellett neki a gyógyszer miatt, de aztán nagy nehezen mindig bevette.”
Dr. Király Balázs szerint fontos tudni, hogy a skarlát többször elkapható betegség, vagyis nem alakul ki védettség akkor sem, ha valaki egyszer már átesett rajta.
Jó hír azonban, hogy az újból elkapott skarlát általában enyhébb lefolyású az elsőnél. Bár korábban voltak próbálkozások, hogy kifejlesszék a skarlát elleni védőoltást, a szakemberek nem jártak sikerrel, így a betegség ellen nem védekezhetünk ezen a módon. Igaz, hogy a skarlát többnyire gyerekbetegség, olykor azonban felnőttek is elkaphatják, illetve tünetmentes hordozókká válhatnak. Szerencsére Klaudiáék feleslegesen aggódtak, hogy Rebeka kishúga elkapja a betegséget: „Nagyon féltünk, hogy Bianka is megbetegszik, mert a fülgyulladás miatt le volt gyengülve, szóval már csak egy kis skarlát hiányzott volna neki… Próbáltuk elkülöníteni őket, de mindig nem lehetett, így csak reménykedtünk, hogy a kicsi megússza. Volt, hogy Rebeka ölelgette a kishúgát, de azt nem engedtük, hogy puszilgassa. Sokszor fertőtlenítettem is a lakást és a lányok játékait, ennél többet nem igazán tudtam tenni, hiszen teljesen nem tilthattuk el őket egymástól.”
Antibiotikum-aranyszabályok
- Sajnos még mindig igaz, hogy az antibiotikumokat sokan helytelenül használják. Még mindig tartja magát az a tévhit, hogy ezek a gyógyszerek nagy segítséget nyújtanak vírusfertőzés esetén is, pedig ez egyáltalán nem igaz. A vírusokat a szervezetünk gyógyszer nélkül is legyőzi, antibiotikumra bakteriális fertőzés esetén van szükség, ennek eldöntése azonban orvos feladata.
- Tudni kell, hogy az antibiotikum nemcsak a betegséget okozó baktériumokat pusztítja el, hanem azokat a jótékony baktériumokat is, amelyek meggátolják a szervezetben a gombák elszaporodását, így – főleg ha nem szedünk mellé probiotikumot – galibát is okozhat.
- A helytelen vagy indokolatlan antibiotikum-szedés ellenállóvá teheti a fertőzést okozó baktériumokat, vagyis hosszú távon az adott hatóanyag elveszítheti hatékonyságát. A baktériumok túlélésük érdekében képesek arra, hogy alkalmazkodjanak az antibiotikumok hatóanyagához, és átalakuljanak, ellenállóvá váljanak a már megszokott gyógyszerekkel szemben. Az úgynevezett rezisztens baktériumok jelenléte miatt hosszabb ideig tarthatnak bizonyos betegségek, és gyakrabban alakulhatnak ki szövődmények.
