„Az én szerelmem nagyon is jól tudja, mikor bánt, csak hidegen hagyja” – Jó, ha ezeket tudod a nárcisztikus személyiségzavarról

A nárcisztikusokról alkotott veszélyes tévhitek lehetővé teszik, hogy sokan félreértelmezzék a betegséget, hogy mentegessék a vele járó viselkedést. Amikor nem ismerjük fel a nárcisztikus személyiségzavar romboló valóságát, akkor emberek sokaságát hagyjuk szenvedni. És ha valamiről nem tudunk, attól magunkat sem tudjuk megvédeni.

Farkas E. Lina

2021. Október 11.

Amikor a rendszer veszélyt jelez, fuss!

A nárcisztikus személyiségzavarról (és úgy általában a többi személyiségzavarról) ma már bőven vannak elérhető forrásanyagaink, és ezeknek köszönhetően egyre többen ébrednek rá, hogy egy krónikus nárcisztikussal nőttek fel, mentek hozzá, estek szerelembe, dolgoztak együtt, és még hosszan sorolhatnánk, hogy az élet hány területén keresztezhetjük velük egymás életét. A tudás mint sok esetben, ezúttal is hatalmat ad, hiszen kialakíthat bennünk egy védelmi rendszert, amely jobb esetben jelez, ha egy „nárcisszal” sodor össze az élet. Saját jól felfogott érdekünk, hogy amikor berregni kezdenek a „red flagek”, ne kapcsoljuk át azokat szundi üzzemódba. A nárcisztikus személyiségzavarosokat ugyanis az elhanyagoló és bántalmazó viselkedés egész életen át tartó mintázata jellemzi, amely pusztító hatással van a környezetükre, rendszerint lelki bántalmazók. Az a vágy hajtja őket, hogy irányítsanak, felülmúljanak, kihasználjanak és megalázzanak másokat, kényszeresen eltorzítják a valóságot, kihasználják a sebezhetőséget, megsértik a határokat, és saját bántalmazásukat azokra hárítják, akiket bántalmaznak.

Az egyik korábbi cikkünkben Barcs Krisztina, aki a nárcisztikus áldozatoknak segít, részletesen is elmagyarázta, hogyan működik egy nárcisztikus bántalmazó. „Abból szerzi az erejét, hogy a másikat lenyomja, fokozatosan, az élet minden területén uralkodik rajta, kritizálásával felülkerekedik a másikon, kikényszeríti belőle az állandó figyelmet, az örökös igyekvést. Ettől ideiglenesen helyreáll a krónikusan sérült önértékelése, és – átmenetileg – értékesnek érzi magát. Míg a másik érzelmileg, lelkileg, fizikailag tönkremegy mellette, ő ettől erősödik. Nincs egyenjogúság a kapcsolataiban, a mérce mindig kettős: amit neki szabad, azt a másiknak nem, és ez magától értetődő – legalábbis számára. Nem véletlen, hogy a párkapcsolati erőszak esetében a bántalmazók között gyakran előfordul a nárcisztikus vagy az antiszociális személyiségtípus” – magyarázta a szakember.

Képünk illusztráció – jelenet Az én szerelmem című filmből (Fotó: Les productions du Canal/Studi/Collection Christophel via AFP)

A helyzet felismerése nem könnyű, főleg, amikor az embert egy olyan személy dolgozza meg, akihez érzelmi szálak is kötik. Ráadásul a krónikus nárcisztikusok elrejtik önzőségüket, kegyetlenségüket és mások megvetését, azon egyszerű oknál fogva, hogy ha ezt nem tennék – érthető okokból – leszólnák és kiközösítenék őket.

Ezért történhet meg, hogy jellemzően csak a nárcisztikusokhoz legközelebb állók látják a leplezetlen dühüket, kegyetlenségüket és ellenségeskedésüket.

Az sem segít a hálójukban vergődőknek, hogy a személyiségzavar spektrum szélén lévők profi szinten művelik az érzelmi bántalmazást, láthatatlan módon terrorizálnak és óriási károkat okoznak. A bántalmazásnak ez a formája nehezen megfogható, ugyanis a becsmérlés, a kritizálás történhet bújtatottan is, akár viccbe, egy-egy hangsúlyba csomagolva, és nem segít az sem, hogy mindig megmagyarázza, hogy rosszul gondoljuk a helyzetet, ez nem is az, aminek látszik. Fokozatosan veszik át az irányítást, összezavarják a másikat.

A bántalmazott általában csak később eszmél rá, mi történt vele

Csak utólag tudja összerakni a kirakós darabjait. Addigra azonban rendszerint súlyosan sérül az identitása, az önértékelése, és úgy egyáltalán a pszichés állapota, a kapcsolatai beszűkültek, és még az is lehet, hogy az egzisztenciája is megroppant. Sokan nem is gondolják, pedig nagyon fontos lenne mindenkinek tudni, hogy a lelki bántalmazás torkollhat mentális és fizikai betegségbe, kialakulhat miatta anyagi függés, kiszolgáltatottság, a károkozás mértéke tehát nagyon hasonló, mint a fizikai abúzus esetén.

A körülöttük lévőkben a finomtól az intenzívig terjedő félelemreakciót váltanak ki a családtagokban, partnerekben, ami mélységesen legyengítő, komplex traumát eredményez, és gyakran generációkon átívelve öröklődik.

Utóbbi akadályozza az agy egészséges fejlődését és az idegrendszer működését, gyengíti az immunválaszt, csökkenti az érzelmi és fizikai ellenálló képességet, romló egészséghez és alacsonyabb várható élettartamhoz vezet.

Milyen eszközökkel bántanak?

Bűntudatot kelt, durván feszegeti mások határait, provokál.
Megtalálja a sebezhető pontjainkat, és ellenünk használja őket.
Jellemző, hogy gyorsan a bizalmunkba férkőzik, majd a megosztott titkainkkal, beismeréseinkkel visszaél.
Gyakori a csenddel büntetés, amikor nem szól hozzánk, nem veszi fel a telefont, eltűnik, ha valami nem úgy alakult, ahogy elképzelte.
Tipikus narcisztikus dolog a „gázlángozás”, amikor érvényteleníti, nagy határozottsággal meghazudtolja, és ezzel elbizonytalanítja az áldozatot: „Rosszul gondolod, túlérzékeny vagy, paranoiás vagy…”
Hasonlóan jellemző a trianguláció, amikor egy harmadik fél folyton szóba kerül – ez lehet testvér, ex, egy barát –, és egyfajta versengést alakít ki az illető, amelyben a partner mindig alulmarad.
Folyamatosan manipulál, hogy elfogadj egy helytelen, bántó viselkedést.
Kritizálás, vagy az, hogy sosem lehet tudni, mivel lehet a kedvében járni.
A lelki bántalmazás abban is megjelenik, hogy te csak a sokadik lehetsz a másik fél igényei után.

Fontos: Külön-külön ezek akár apróságoknak tűnhetnek, és valóban, egy-egy negatív kritikába, egy odavetett sértő szóba még senki nem roppant bele. Ahogy Barcs Krisztina is mondta: „A lelki bántalmazás olyan, mint az eső. Nem egyetlen esőcsepp tehet arról, hogy bőrig áztunk, hanem az, hogy az összes ránk hullott, együttvéve.”

„Vannak emberek, akik mintha egymástól lesnék el a destruktív (azaz bomlasztó, romboló, züllesztő) lélektani technikákat. Mintha létezne egy virágzó, nemzetközi diplomákat osztó központ, a »Bántalmazók Mesterkurzusa«. Az ott végzettek arra szakosodnak, hogy számukra vonzó, magas presztízsű, mutatós, erős, derűs, megfelelni vágyó, empatikus embereket, vagy meghódítható, várakozással teli, jobb sorsra érdemes közösségeket hálózzanak be, majd, ha már megszerezték az elkötelezettségüket és az odaadásukat, apránként megfosszák őket a jó tulajdonságaiktól, amelyekre korábban vágytak bennük, és a pszichés egyensúlyuktól, ami korábban imponált nekik. Mert mohók, üresek, és rettentően irigyek az olyan jó dolgokra, amelyek belőlük hiányoznak. Egyszerre vágynak is ezekre és szeretnék is őket elpusztítani, hogy ne kelljen irigykedniük rájuk vagy szégyenkezniük a hiányuk miatt” – ezt már dr. Bánki György írta a Kézikönyv mérgező emberekhez című könyvhöz, amelyben részletesen is olvashatunk a borderline, a pszichopata, a szociopata és a nárcisztikus személyiségzavarról, amelyek gyakran átfedésben vannak egymással (nárcisztikus pszichopata, nárcisztikus szociopata), és akik közül gyakorta kerülnek ki a lelki bántalmazók. Ha szeretnél egy komplex képet kapni arról, milyen egy nárcisztikus személyiségzavarossal párkapcsolatban lenni, akkor nézd meg Az én szerelmem című francia filmet, Vincent Cassel főszereplésével. Pontos látleletet ad arról, mennyire pusztítóak ezek az emberek mások, és végtére maguk számára is.

Ne keverjük össze a fűt a fával!

Szerencsére újabbnál újabb könyvek születnek arról, hogyan is működnek a mérgező emberek, cikkek íródnak a témában, mégis, számos tévhit tapad a krónikus nárcizmushoz, amelyek sajnos zöld utat engednek a bántalmazásnak és állandósítják az elszenvedők traumáját.

A krónikus nárcizmusról alkotott veszélyes tévhitek arra késztetik az embereket, hogy félreértelmezzék vagy figyelmen kívül hagyják a betegséget, hogy mentegessék és lehetővé tegyék a vele járó viselkedést, és hogy figyelmen kívül hagyják, vagy egyenesen elutasítsák a káros hatását.

A Psichology Today azt írja, hogy amikor nem ismerjük fel a nárcizmus romboló valóságát, akkor hagyjuk, hogy emberek sokasága szenvedjen.

Hozzászokunk a bántalmazás mintáihoz, és nem tudunk ellene fellépni, vagy ami még rosszabb, magára hagyjuk az áldozatokat, akivé bármelyikünk válhat.

Hogy minél kevesebben essenek a tévhitek csapdájába, a Psichology Today cikke segítségével összeszedtük, melyek a legkárosabb tévhitek, amelyeket ideje lenne elfelejteni, helyretenni:

1.) Túl nagy a hype körülötte

Okkal került a fősodorba, sőt, lehetne még többet beszélni róla, ugyanis a nárcizmus egy súlyos személyiségzavar, amelynek a legszélsőségesebb formája durva károkat okozhat az illető mikrokörnyezetében. Az egészséges – sőt, akár adaptív – nárcizmuson túl létezik a patológiás nárcizmus, amely esetében már kifejezetten személyiségzavarról beszélhetünk – vagyis amikor a problémás működés az élet minden területére kiterjed, és jelentős szenvedést okoz a személynek és környezetének is.

2. Nem tudjuk, mi okozza a patológiás nárcizmust

Tévedés, ma már jól tudjuk, hogy milyen okok állnak a kóros nárcizmus mögött. Bár a pszichológia csak lassan ismerte el, ma már elfogadott tény, hogy a nárcisztikus és más személyiségzavarok elsődleges oka a korai gyermekkorban bekövetkezett kötődési trauma.

A személyiségfejlődésben mindig vannak genetikai és epigenetikai tényezők, de a bizonytalan kötődés az, ami az instabil önértékeléshez, az érzelmi elidegenedéshez, az individuáció hiányához, és a grandiózus kompenzációkhoz vezet, amelyek a nárcizmus fő mozgatórugói.

A nárcizmus nem saját döntés és választás, hanem súlyos traumák és gyermekkori fájdalmas élmények hatására alakul ki. Ez természetesen nem mentesíti a nárcisztikust semmilyen bántalmazó viselkedés alól, azonban a kórkép mélyebb megértése segíthet a nárcisztikustól szerzett sérelmek feldolgozásában.

3. A nárcizmus ritka, mint a fehér holló

Hamis. A nárcizmus mindenütt jelen van, és mindannyian ismerünk nárcisztikusokat. Ott vannak a munkahelyünkön, az iskoláinkban, az egyházainkban, az egészségügyi rendszerünkben, a kormányunkban, a közösségeinkben és a családjainkban. Nárcisztikus apák, anyák, testvérek, nagyszülők, barátok, szomszédok, lelkészek, orvosok, terapeuták, bírák, ügyvédek, tanárok, edzők, előadóművészek, politikusok, nárcisztikus kollégák, szerelmek vesznek körbe minket. Kikerülhetetlen, hogy olykor ne fussunk beléjük, ne kerüljünk velük akár érzelmileg is közeli kapcsolatba.

4. Nárcisztikusok nincsenek a családomban

Szép gondolat, de a szakemberek szerint a legtöbb családban vannak nárcisztikus emberek. Lehet, hogy a közvetlen családodban, az is lehet, hogy csak a felmenőid között, de hidd el, hogy voltak/vannak, még ha egyesek közülük jobban is tudnak rejtőzködni.

Képünk illusztráció – jelenet Az én szerelmem című filmből (Fotó: Les productions du Canal/Studi/Collection Christophel via AFP)

5. A nárcizmust könnyű észrevenni

Hamis. A nárcisztikus viselkedés néha nyilvánvaló, különösen a grandiózus nárcisztikusoknál, akik állandóan önmaguk nagyszerűségét hirdetik. A krónikus nárcizmus azonban legtöbbször rejtve marad, az ilyen személyiség meghatározó jellemzője a jól fejlett nyilvános személyiség, amelynek célja a behízelgés, a meggyőzés, a csábítás, a befolyásolás, a kegyek elnyerése, hogy azt mutassák, velük minden rendben és olyanok, mint te.

Kik azok a rejtett nárcisztikusok?

A rejtett nárcisztikus elég veszélyes, ugyanis nagyon nehéz felismerni, a rejtőzködő narcopata szégyenlős, zárkózott, introvertált és érzékeny. Mivel a társadalomtól elzárkózik, bántó viselkedésével csak közeli családtagokat, partnereket kínoz.

6. A nárcisztikusok nem bántanak szándékosan másokat

Ezt felejtsük el. Ők pontosan azok az emberek, akik szándékosan bántanak másokat, vagy akiket nem érdekel, ha másokat bántanak annak érdekében, hogy elérjék, amit akarnak. Ahogyan mi, többiek, a nárcisztikusok is tudják, mi a jó és mi a rossz, és tudják, mikor ártanak. A nárcisztikusoknak folyamatos szükségük van arra, hogy önmagukat mások lealacsonyításával erősítsék.

7. Mindannyian nárcisztikusak vagyunk?

Mindannyian hajlamosak lehetünk bizonyos nárcisztikus mintákra. Stresszhelyzetben például visszaeshetünk a gyermekkori védekezés, a tagadás vagy a kivetítés eszközeibe, manipulálhatunk, hogy megszerezzünk valamit, amit akarunk, vagy elítélhetünk valakit, aki másnak tűnik, mint mi. A narcisztikus vonások fokozatokat képeznek; van, aki kicsit hiúbb, mint az átlag, van, aki jogosnak érzi, hogy bizonyos szabályok nem vonatkoznak rá, van, aki rosszul bírja a kritikát, de ezek önmagukban nem azonosak a kóros nárcizmussal, ahol mindezek egyszerre, nagyon hangsúlyosan vannak jelen. A kóros nárcizmus ezzel szemben a másokkal szembeni elhanyagoló és bántalmazó viselkedés egész életen át tartó mintázatát jelenti, amely pusztító hatással van a bántalmazottakra.

+1 Nem imádják magukat!

Még ha a külvilágnak ezt is közvetítik, még ha felsőbbrendűnek is tartják magukat, az igazság az, hogy közel sem elégedettek önmagukkal, legbelül szégyellik magukat és szoronganak.

A felszín mögött rendszerint üresség, bizonytalanság és magány rejlik.

Ha felismerjük és elismerjük, hogy a nárcizmus még a saját családunkban is mindenütt jelen van, hogy a bizonytalan kötődésből ered, hogy gyengítő traumát okoz a környezetében élőkben, és hogy a társadalom minden szintjén megjelenik, akkor a kezünkben van az eszköz, amivel segíthetünk megelőzni a kialakulását, védhetjük és támogathatjuk a nárcisztikusok áldozatait, és megmenthetjük magunkat is egy nárcisztikus sérüléstől.

Forrás (via és via)

Még több cikk a lelki bántalmazásról

nárcizmus nárcisztikus személyiségzavar

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.