Egy évvel ezelőtt mi is beszámoltunk arról, hogy 69 napig volt intenzíven a koronavírus miatt egy 34 éves kismama, akinek műtüdővel mentették meg az életét a Semmelweis Egyetemen, a kislányát pedig császármetszéssel segítették világra.
A Blikk most megszólaltatta Szilviát, akit tavaly áprilisban engedtek ki a kórházból. Mint elmondta, alig emlékszik valamire a kórházban töltött hetekből, hónapokból, az is kiesett neki, hogy megszületett a kislánya.
„Tudom, őrültség, de csak emlékfoszlányaim vannak arról az időszakról. Például az, hogy fényképeket mutatnak egy kisbabáról, hogy milyen aranyos. Én meg kérdezem, ki ez a baba? Mert nincs meg a szülés élménye, ami egy édesanyának felejthetetlen, megismételhetetlen pillanat. Nekem meg hirtelen lett egy pár hónapos kislányom… Az orvos mindennap elmondta, hogy szültem, már biztosan unta, meg segített pszichológus is, mert hónapok teltek el, amikor a karomba vehettem Napsugarat, akit eleinte meg se tudtam tartani, nagyon nehéz időszak volt” – mesélte Szilvia.
Eltelt kilenc hónap azóta, hogy Szilviát hazaengedték. Ötven kilót sem nyomott, elképesztően gyenge volt, de életben maradt, pedig volt olyan időszak, amikor az orvosok semmi esélyt nem láttak erre. A kétgyerekes anya még mindig kerekesszékkel közlekedik otthon, ülve vagy mankóra támaszkodva látja el a már több mint egyéves kislányukat. Ezt nehéz feldolgoznia, hiszen korábban félmaratonokat futott.
Szilvia elárulta, hogy csomókban hullik a haja, újabb műtét vár rá, ami után megint meg kell tanulnia járni. Bevallotta, hogy még mindig nem tudta se ő, se a férje feldolgozni, ami velük történt, ami sok feszültséget okoz, és néha kilátástalannak érzi a helyzetét. Ám ha ránéz a két lányára, az erőt ad neki, és azt is tudja, hogy ha ezt túl tudták élni, akkor mindenre képesek együtt.