1. Saláta ópium
Az ókori egyiptomiak egy lactucarium nevű főzetet fogyasztottak az alvás elősegítésére, mely saláta ópium néven is ismert. A tejszerű folyadékot különféle saláták, különösen a Lactuca virosa szárának tövéből nyerték. Nyugtató-altató tulajdonságai mellett fájdalomcsillapítóként is alkalmazták.
2. Pelezsír
A rómaiak látva, hogyan hizlalják fel magukat a pelefélék, mielőtt téli álomra vonulnának, úgy gondolták, az álmatlanság ellenszere, ha ezen rágcsálók zsírjával kenegetik a lábfejüket.
3. Mágnesesség
A viktoriánus korban úgy hitték, hogy a mágnesesség mindent gyógyít a hajhullástól az emésztési zavarokon át egészen az álmatlanságig. Charles Dickens is esküdött rá, hogy ha észak felé fordítod az ágyadat, biztosan el tudsz aludni.
Fotó: Getty Images
4. Rózsavíz, ecet, anyatej
A tizenhatodik századi francia orvos, Antonio Mizauld azt javasolta inszomniával küzdő betegeinek, hogy dörzsöljék be a szemöldöküket rózsavízzel, ecettel és anyatejjel.
5. Kasztrált disznó epéjét tartalmazó főzet
1200–1500 között Angliában a dwale nevű főzetet érzéstelenítőként és altatóként is használták. Az alkohol alapú keveréket ópium, salátalevél, tyúkhús, bürök, ecet, valamit egy kasztrált disznó epéjének felhasználásával készítették.
6. Kutya fülzsír
Gerolamo Cardano reneszánsz polihisztor – aki többek között a valószínűségszámítást is felfedezte – álmatlanság ellen azt javasolta a hozzá fordulóknak, hogy elalvás előtt kenjék be a fogaikat egy kutya fülzsírjával.
7. Bürök
A Canadian Journal of Medical Science című szaklap egyik 1879-ben megjelent száma a bürköt ajánlotta álmatlanság ellen. Ma már tudjuk: a növény erősen mérgező, a szervezetbe kerülve bénulásos halált okozhat.