Magyarországon a szüléseknek körülbelül 40 százaléka végződik császármetszéssel – mondta el az nlc-nek dr. Ács Nándor professzor. A Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója szerint ezzel hazánk nemzetközi szinten a középmezőnybe tartozik. Vannak olyan országok – ilyen például Brazília, Törökország, Kína – ahol a császármetszések aránya jóval nagyobb, és eléri akár a szülések 70-80 százalékát is.
A hazai szakértőt arról kérdeztük, mi lehet az oka annak, hogy a császármetszéses szülések aránya világszerte folyamatosan emelkedik, „mindenhol és megállíthatatlanul”. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2021-ben kiadott tanulmánya szerint 2030-ra már a világszerte születő gyermekek közel harmada ilyen formában látja majd meg a napvilágot. Annak ellenére, hogy a császármetszéses születések ma már rendkívül gyakoriak, ezzel a területtel kapcsolatban nagyon sok a vita, tabu és indulat, aminek több oka van.
Fizikailag, érzelmileg is nagy a tét
A szülés önmagában egy hatalmas pillanat a nő, illetve egy család életében, ami nem veszélymentes. Noha sok esetben a császármetszés menti meg a születendő gyermeket – és az édesanyát –, illetve megelőz hatalmas problémákat, az is tény, hogy az egészségügyileg indokolt császármetszések száma jóval kisebb, mint ahány beavatkozást összesen végeznek.
Az, hogy a szülésről mit gondolunk, hogyan képzeljük el, mire van szükségünk ahhoz, hogy a sajátunknak érezzük, roppant egyéni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy néhány generáció alatt óriási változáson ment keresztül a szülészeti ellátás és a nők elvárásai a szülészeti ellátással kapcsolatban. Elég sok esetben a meghallgatni nagymamánk szülési élményeit, hogy hálát adjunk azért, mi már egy másik világban vághatunk vagy vághattunk bele a családalapításba, miközben mindenkinek vannak saját történetei arról, mennyire rideg és sokszor megalázó tud lenni egy-egy nőgyógyászati látogatás, vagy milyen gátlástalan a szülészetre, terhességre ráépült ipar, mely azt mondja, az anya-gyermek kapcsolat minősége szorosan összefügg egy-egy termék beszerzésével.
A szülés sokak számára egy elkerülhetetlen pillanatkép arról, mennyire függ az emberiség a tudománytól. Míg a császármetszések számának növekedése egyesekben rémképeket idéz fel egy rideg közeljövőről, melyben futószalagon emelik ki a nőkből a gyerekeket, mások nem értik, modern világunkban, ahol a fogászati kezeléstől, a védőoltásokig minden téren a tudományra hagyatkozunk, miért pont szülésnél lenne elfogadhatatlan, hogy nem úgy történik manapság, mint évezredekkel ezelőtt. Ugyanakkor ennek a cikknek távolról sem célja megpróbálni eldönteni, mi a helyes, helytelen, jobb vagy rosszabb.
Fotó: Getty Images
Mi áll a számok mögött?
Noha sok országban az anya különösebb egészségügyi indok nélkül is kérhet császármetszést (Caesarean delivery on maternal request, CDMR), Magyarországon erre nincsen mód. Itthon tehát ahhoz, hogy elvégezzék ezt a beavatkozást, minden esetben az kell, hogy legyen valamilyen kóros állapot az édesanyánál vagy a magzatnál, ami miatt a hüvelyi szülés kockázata nagyobb vagy közel azonos, mint a császármetszésé.
Dr. Ács Nándor szerint egyébként a tapasztalatok alapján Magyarországon is lenne igény a CDMR lehetővé tételére, a jelenlegi szabályozás aligha fog ezen a téren változni. Az anyai kérésre végzett elektív császármetszés ugyanis igen heves viták tárgya a szülészetben, és számos hazai, illetve nemzetközi szervezet – így például a WHO és a magyar szülészet-nőgyógyászat vezetése is – a császármetszések arányának csökkentését kívánja elérni.
Ahol van rá mód, sok nő választja a császármetszést különböző okokból. Ezek közt szerepelhet a szüléstől, fájdalomtól, a hüvelyi úton keresztüli szülés nyomán nagyobb valószínűséggel fellépő komplikációktól, egészségügyi károsodásoktól (például medencefenék-sérülés) való félelem.
Dr. Ács Nándor jelezte, a császármetszés nagyon sokszor életet, életeket ment. Az ilyen jellegű születések nagy arányában azonban szerepet játszik az is, hogy
az orvosok védik magukat és a kórházakat a perektől.
Világszerte zajlanak ugyanis hatalmas összegű polgári eljárások a szülészetek és a szülész nőgyógyászok ellen, olyan természetes úton lezajlott születések miatt, mely során a csecsemő és/vagy az édesanya egészsége károsodott. Ez alól Magyarország sem kivétel.
Jelenleg itthon is mintegy tucatnyi, több százmilliós kártérítési per van folyamatban, és ezeknek az árnyékában mérlegelik az orvosok a döntéseiket. Császármetszés esetén az esélye annak, hogy oxigénhiányos gyermek születik, minimális. Ebből kifolyólag feltételezhető, hogy világszerte a császármetszéssel világra hozott csecsemők jelentős része hüvelyi úton is meg tudott volna születni.
Mit mond a WHO?
Az nlc.hu megkereste a WHO-t is a témával kapcsolatban, és a világszervezet levélben jelezte, a szükségtelen császármetszések visszaszorítása valóban cél, egyúttal nyomatékosították, nem fogalmaztak meg az egyes országok esetén a lakosság számához viszonyított optimális császármetszési arányt. Egy 2018-ban kiadott jelentésük szerint az anyák és csecsemők életben maradási esélyeit tekintve azt tapasztalták, hogy egyértelmű javulás látható, amíg az összszüléseken beül a császármetszések aránya eléri a 10 százalékot, efelett azonban ez a trend már nem mutatható ki. Ezzel együtt azt is leszögezték a szerkesztőségünknek küldött levélben, hogy az anyák és csecsemők életben maradási esélyein túl a császármetszéseknek számos aspektusa van, aminek vizsgálatára – adatok híján – nem terjedt ki a tanulmányuk. Ilyen például, adott rövid és hosszú távú egészségügyi problémák kockázatának növekedése, vagy csökkenése (például oxigénhiányos állapot fellépése, vagy a szülés utáni sipoly kialakulásának valószínűsége) a csecsemő és anya kapcsolata, az anya pszichés jóléte vagy a tejtermelődésre gyakorolt hatása.
A WHO válasza annak a fényében is fontos, hogy 2022 februárjában váratlan döntést hozott Angliában a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat. Kétezer szülészeti incidensről érkezett bejelentés nyomán közölték, hogy megszüntetik korábbi, a 20 százalékos császármetszési célt, az anyák és a csecsemők egészségének érdekében. Ehelyett az egészségügy, a népegészségügy és a szociális ellátás terén a standardok meghatározásával foglalkozó National Institute for Health and Care Excellence (NICE) új irányelvet fogalmazott meg, melynek alapján a szülészeti osztályok munkatársai minden egyes esetet egyedileg kezelnek ahelyett, hogy megpróbálják maximalizálni a természetes szülések számát.
Előnyök, hátrányok, tévhitek
Harminc-negyven évvel ezelőtt Magyarországon még a születéseknek mindössze 15 százaléka történt császármetszéssel, azóta azonban rengeteget fejlődött ez a terület. Dr. Ács Nándor szerint természetesen minden beavatkozásnak lehet időnként szövődménye, a császármetszés ma már egy nagyon kidolgozott, biztonságos és begyakorlott rutinműtétnek számít. Mint kifejtette:
A sterilitás sokkal jobb, a műtéti eszközök is sokkal biztonságosabbak, de magát a műtéti technikát is teljesen átalakítottuk: kicsi metszésből végezzük el, nem vágjuk át a szövetek döntő többségét, csak tompán széttoljuk. Ma már egészen más a császármetszés, mint húsz évvel ezelőtt.
A lehetséges kockázatokról beszélve a professzor elmondta, a császármetszés esetén (hasonlóan valamennyi hasi műtéthez) sokan aggódnak a hasfalon keletkező heg miatt. Az igazgató szerint azonban egy ügyes orvos esetén ez a seb olyan szépen gyógyul, hogy idővel észre sem lehet venni, ráadásul a bikinivonalból csinálják a metszést, ami azt jelenti, hogy a heg nem látszik ki sem a fehérnemű, sem a fürdőruha alól.
Dr. Ács Nándor hangsúlyozta azt is, sok téveszme kering a császármetszéssel kapcsolatban. Sokan például azt hiszik, hogy a császármetszés különösen rossz a hasizomnak, de ez nem igaz. A hasizom ugyanis éppen annyira csúszik szét a császármetszéses szüléstől, mint a hüvelyi úton történő szüléstől.
Arra a kérdésre, hány császármetszése lehet egy nőnek, a professzor elmondta, több esetben történt már, hogy egy nőnek számos gyermeke született egymás után császármetszéssel. Magyarországon például a debreceni klinikán volt, hogy tíznél is több alkalommal szült császárral az anya.
Császármetszés esetén a csecsemők szempontjából jelentős előny, hogy az esetleges oxigénhiányos károsodás elkerülhető. Hátrány a természetes szüléshez képest ugyanakkor, hogy a hüvelyen történő áthaladás során a magzat az édesanya baktériumflóráját felveszi, ami több, későbbi betegség elkerülése szempontjából előnyös.
Az igazgató szerint azonban van egy nagyon ritka, de igen komoly lehetséges szövődmény, melyet meg kell említeni. Olykor előfordul, hogy egy császármetszés utáni várandóságnál a méhlepény éppen az előző császármetszés hegében tapad meg. Ilyen esetben bár a baba gond nélkül fejlődik és világra jöhet, az esetek nagy részében a szülés után el kell távolítani az édesanya méhét. Noha ez a szövődmény tényleg rendkívül ritka, a császármetszések számának növekedésével egyre gyakrabban találkoznak vele az orvosok.
Mindenki máshogy éli meg
A várandósság, a szülés érzelmileg és fizikailag is nagyon bonyolult és jelentős mozzanata egy nő életének. Az, hogy hogyan éli meg egy anya a szülést és ezen belül azt, hogy császármetszése volt, teljesen egyéni. A cikkhez beszéltünk számos császármetszésen átesett nővel.
Akadt, aki egyáltalán nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy nem hüvelyi úton szült, volt, aki egyenesen megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy van rá lehetőség, míg másokban valamilyen hiányérzet maradt.
Van, aki úgy érzi, indokolatlanul fosztották meg élete legszebb, legintimebb pillanatától az orvos időhiánya, vagy más, tőle és gyermekétől független okból. Olyan is akadt, aki, bár nagyon hálás, hogy a szülés során fellépő komplikációk ellenére a császármetszés révén egészséges gyermeknek adott életet, több mint egy évvel az esemény után sem tudott maradéktalanul megbarátkozni a heggel a testén.
Fotó: Getty Images
Azok számára, akiket bármilyen okból nehezen érint, hogy császármetszésük volt, létezik segítség. Ezek közül az egyik a 2016-ban indult Szülésnap császármetszés feldolgozó csoport. Kánya Kinga szociológus, a csoportok kísérője – aki maga is három gyereket szült császármetszéssel –, az nlc-nek arról beszélt, volt személyes indíttatása is annak, hogy a csoportot anno létrehozták. Hangsúlyozta, a császármetszés egy olyan élethelyzet, ami nem szükségszerűen jelent veszteséget mindenkinek, és mindig el is mondják, hogy azokat várják a csoportba,
- akik neheztelést, rossz érzést éreznek a szülésükkel kapcsolatban;
- akiknél üresség, hiányérzet maradt, nem válik el egymástól a várandósság és a szülés utáni állapot, a testkép nem követi ezt a változást;
- akik úgy érzik, hogy valamiért nehezen tudnak továbblépni, nem tudják magukban összerakni, mi történt, elbizonytalanodnak a saját realitásérzékelésükben, ami megmarad a szülés után is;
- akik úgy élik meg a történteket, hogy nem vettek részt a döntésben a császármetszésről, nem fértek hozzá a saját szülésükhöz, nem tudtak úgy szülni, ahogy szerettek volna, és ezért a női, anyai kompetenciáik is megkérdőjeleződnek, ami kihat utáni az otthoni életükre;
- akiknél a testtel kapcsolatos önkép nemcsak a heg elfogadásával kapcsolatban, hanem sok esetben az intimitás megélésével kapcsolatban is problémát okoz.
Kánya Kinga szerint nagyon sokan nem tudják ezeket a dilemmákat megosztani senkivel, mert az anyasággal és a gyermek születésével kapcsolatban nem lehet az anya szomorú, csalódott, nem érezheti magát elbizonytalanodva, nincs lehetőség elidőzni, mert folyamatosan a gyerek van a fókuszban, és ahogy gyakran halljuk el is hangzik: örülj, hogy egészséges. Ezzel a nők azt élik meg, hogy teljesen egyedül maradnak ezekkel a nehéz érzésekkel. A kéthetente, 10 alkalommal kétórás időtartamban megvalósuló csoportokban azonban társas támogatásra lelnek. A folyamat során fokozatosan normalizálják a veszteségeket, és a nők megérzik, hogy saját jogon megélhetőek az érzések, ezáltal pedig felszabadul nagyon sok olyan cselekvő energia, ami már segíti a helyzet feldolgozását.
A kísérő szerint sokan úgy érkeznek a csoportba, hogy szinte beszélni sem tudnak arról, ami történt, és el sem tudják képzelni, hogy ennek újra kitegyék magukat. A csoport végére azonban általában már terveznek következő babát, és majdnem minden csoportban már meg is születtek ezek a testvérek. A másik nagyon fontos hozadéka ennek a csoportnak, hogy a folyamat során a résztvevők tudatosabbá válnak azzal kapcsolatban, mire van hatásuk és mire nincs. Mint fogalmazott:
Sajnos a magyar egészségügyben vannak olyan adottságok, amelyekkel a legtudatosabb tervezés és felkészültség ellenére sem tudunk befolyásolni. A foglalkozások végén sokan elmondják, hogy el tudnak indulni szülni úgy is, hogy belekalkuláljak, esetleg császármetszéssel fog születni a következő gyerekük, mert már tudják, mi az, amire mindenképpen szükségük van ahhoz, hogy a szülésüket a saját szülésükként éljék meg.
Ezért Szülésnap a csoport neve. Hogy mindenki úgy férjen hozzá a saját szüléséhez és a szülésével kapcsolatos történetéhez, hogy benne rendezett és megéléseit feldolgozza, ezáltal a saját története és élete részévé tudja tenni bűntudat, szégyen nélkül, amelyekről – tette hozzá – „köztudott, hogy nem csak másoktól, hanem saját magunktól is eltávolító érzések”.
