Mivel egy ideig kacérkodtam a pszichológus diploma megszerzésével, van bennem némi elfogultság az olyan témák iránt, amik a mentális egészséghez kapcsolódnak. Hiszem – és ezt most lehet, hogy egy mini Coelho-szerű megállapítás lesz –, hogy csak akkor lehetünk igazán rendben fizikailag, ha lelkileg és mentálisan is dolgozunk magunkon, és ez nem feltétlenül csak terápiát jelenthet, hanem minden olyan jellegű kezdeményezést, ami erre épül. A Mélylevegő Projektet aligha kell bemutatni, az ifjú szakemberekből szerveződött csapat a pandémia óta megállás nélkül azon dolgozik, hogy közelebb hozza a társadalomhoz ezt a témát, és nagyon jó úton haladnak, 128 ezres követőtáboruk a közösségi médiában folyamatosan nő, a tavalyi nagysikerű Elmerülő kötet után pedig a Libertine Könyvkiadó közreműködésében most új könyvvel jelentkeztek, ami találóan az Öntöző címet kapta.
Ez nem egy újabb semmitmondó munkafüzet
Mivel volt már szerencsém (vagy szerencsétlenségem?) több önismereti munkafüzettel is találkozni, ezért kicsit meglepődtem, amikor a műfaji besorolással találkoztam. Ezek a kötetek – tisztelet a kivételnek – általában nem a minőségükről híresek, és valahogy számomra összeférhetetlen volt a megnevezés azzal, amit a Mélylevegőtől megszoktam. Szerencsére hamar kiderült, hogy nincs mitől tartanom, messze nem arról van szó, hogy néhány kérdést papírra jegyeztek, aztán adtak öt-hat sort, hogy ezeket megválaszoljuk. Ez egy interaktív kötet, amit valahogy úgy kell elképzelni, mint egy párbeszédet, csakhogy ebben az esetben mi magunk vagyunk azok, akivel ez a kommunikáció zajlik, miközben a háttérből segítő kezet nyújtanak a szerzők Gál Dóra Szabina, Juhász Bettina és Pető Dorina.
„Maga az Öntöző koncepciója volt előbb meg, ha jól emlékszem, de aztán az első könyvnél fontosabbnak találtuk, hogy a Mélylevegő Instagram-posztokat dagasszuk fel, és ültessük át írásos formátumba, így akkor ezt a kreatívabb, interaktívabb vonalat félretettük. Most, amikor néztük, milyen új irányba tudnánk elmenni, úgy éreztük, egy könyvnyi tapasztalattal a hátunk mögött már ezt is megengedhetjük magunknak, ez is működhet” – meséli Pálovics László a könyv illusztrátora.
Fotó: Libertine Könyvesbolt és Könyvkiadó
Bár az Elmerülő elméleti oldala is hasznos tudásnak bizonyult, és bizonyos témakörök visszatérő szereplőként bukkannak fel az oldalakon, nem kapcsolódik teljesen ahhoz, teszi hozzá Juhász Bettina. „Abban voltak részek, amelyek egyéni terápia keretein belül tudnának működni. Ugyanakkor vannak visszatérő motívumok, például a szorongás vagy az imposztor szindróma részeként megjelenő perfekcionizmus, ezeket egészítettük ki önismereti, önfejlesztési gyakorlatokkal. Úgy érezzük, hogy az a keretes szerkezet, amivel dolgoztunk, vagyis hogy hol tart az olvasó most, és hová jut a kitöltés után, kézzelfogható tudást adhat számára.”
És valóban, az egyes fejezetek úgy épülnek fel, hogy folyamatos visszajelzést adjanak, így kétséget sem hagynak afelől, hogy jó úton haladunk.
„Azt hisszük, hogy ismerjük a saját reakcióinkat, de közben mégis azon kapjuk magunkat, hogy konfliktusokba kerülünk, és nem értjük, hogyan történt, esetleg azt érezzük, van bennünk egy csomó frusztráció, amit nem is feltétlenül tudunk megnevezni. Ilyen példákon keresztül próbáljuk megragadni a dolgokat, kérdéseket teszünk fel, amivel az olvasó tisztába kerülhet önmagával. Előfordul, hogy valamit nem tudunk magunkról, vagy lehet, hogy mélyen igen, de nem tudatosodott, ezért nem is tudtuk korábban alkalmazni.
Emellett a személyiségünk is dinamikusan fejlődik. Ha belegondolunk, életünk során különböző helyzetekbe kerülünk, melyekben különböző képességeinkre, készségeinkre van szükség, különbözően kell alkalmazkodnunk, és új viselkedésmódokat kell elsajátítanunk. Új szerepeink lesznek, amikben helyt kell állnunk, és ilyenkor mindig módosul egy kicsit a személyiségünk
– magyarázza Bettina, hogy miért is annyira hasznos a munkafüzet.
Nem terápia, de kezdetnek mindenképp jó
A kötet nem helyettesíti a terápiát, mégis ad egy olyan alapot, amivel már el lehet indulni egy önismereti úton, ez különösen praktikus azok számára, akik nem engedhetnek meg egy vezetett önismereti fejlesztést, esetleg a saját tempójukban szeretnének haladni. Koncepciójában is úgy van felépítve, hogy könnyen, egyszerűen használható legyen, és Juhász Bettinától azt is megtudom, hogy már kaptak olvasótól olyan visszajelzést, hogy a pszichológusuk javasolta, a terápia mellett kezdjék el tölteni, vagyis a szakmai oldalról is egyértelműen pozitív fogadtatásban részesült.
„Kezdő önismereti könyvnek szántuk, ezért személyiségteszteket foglaltunk bele mint fejlesztő funkciót. Például mindenki máshogy stresszel, ezért megmutatjuk, hogyan lehet ezt az egyes személyiségtípusoknál kezelni. Jó kiindulási alap lehet akár egy terápia vagy önismereti kiegészítésként, mégis önállóan is használható, persze ebben az esetben nem visz olyan mélységbe, mintha szakemberrel használná valaki.”
Ezzel kapcsolatban rögtön az jut eszembe, hogy az ember szeret a legjobb színben feltűnni, és talán emiatt könnyen el lehet csúszni az önálló töltögetésben, de ahogy László említi, fel kell tenni ilyenkor a kérdést, hogy mi a célunk? Mit érünk el azzal, ha hazudunk? Úgy csak megfosztjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől. Ráadásul a munkafüzetben több helyen ismerősök általi jellemzést kell kérni, így ez is nehezíti azt, hogy elcsaljuk az egészet.
Fotó: Libertine Könyvesbolt
Téged is érint
A témák abszolút a mindennapokból eredeztethetőek, mondhatjuk a trendeket követik le, hiszen a perfekcionizmus, a szorongás, a kiégés, a stressztípusunk felismerése és annak kezelése vagy például a halogatás – aminek szerintem sokan áldozatai vagyunk – is megjelennek a kötetben. Itt emelném ki, hogy a témák és a közéleti helyzetek között is találni párhuzamot, az utóbbiból adódó létbizonytalanságon is dolgozhatunk pusztán azáltal, hogy jobb önismeretre teszünk szert, így azt mondanám, a kötet hiánypótló a maga nemében, és reflektál arra, amit az elmúlt három évben megéltünk.
Olyan témákat választottunk, amik ma Magyarországon a legtöbb embert érintik, amivel azonosulni tudnak, hiszen az volt a célunk, hogy egy kis segítséget, támaszt tudjunk nyújtani. Úgy kell elképzelni, hogy bedobáltunk egy csomó ötletet a kalapba, és aztán azt rendeztük struktúrába, így lett egy erős önismereti vonal, egyes részek arról szólnak, hogyan tudjuk növelni a jót az életünkben, mások arról, hogyan csökkentsük a meglévő rosszat. Explicit nem fogalmaztuk meg, hogy csak arra reflektáljon, ami a világban történik, de nyilván mi is ezeket éljük meg, minket is foglalkoztatnak az aktuális események
– teszi hozzá Bettina.
Vizuális típusú emberként külön öröm volt számomra, hogy az illusztrációk és a popkultúra kézen fogva járnak az oldalakon, egyszerűen arra inspirál az egész, hogy újra és újra kinyissam és öntözni kezdjem a saját mentális kertemet. Kiemelném a kötetben található QR-kódokat is, melyek hasznos tartalmakra visznek át, még szélesebb önismereti utat bejárva.
Öntözd a saját kerted
Összességében azt mondanám, ez tényleg egy olyan munkafüzet, vagy ha tetszik önsegítő, önfejlesztő könyv (bár szerintem már kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó), aminek minden polcon ott lenne a helye, főleg azért, mert ahogyan a fülszövegből is kiderül, már a Covid előtt is közel egymilliárd ember küzdött valamilyen mentális betegséggel, amit a járvány tovább súlyosbított.
Hasznát vehetjük a saját magunkkal kialakított kapcsolatban, a baráti- és egyéb társas kapcsolatokban, a párkapcsolatokban, sőt, még a munkahelyi megélésekben is azáltal, hogy egy-egy szerepkörben magabiztosabban tudunk fellépni. Ha azt szeretnéd, hogy 2023 jól induljon, ez segíthet!
